Kék szemek, melyek bevilágítják a sötétséget [ÁTÍRÁS ALATT]

Bolondozás Nicholas-sal...

Ne haragudjatok, hogy Eddig tartott fel rakni, írói válság fogott el.... sorry hogy ilyen rövid lett... Remélem azért tetszeni fog! <3

-Rooooossseeeeeee!- hallottam Nicholas hangját, miközben szaladt felém-Rendben vagy? Hol voltál? A többiekkel már agyon kerestünk! Ne haragudj, hogy nem tudtam segíteni, azt hittem tudsz úszni...

-Én is...
-Akkor mi történt?
-Szerintem... - gondolkoztam mit mondhatnék... - Elfelejtettem... A többiek? - próbáltam terelni a témát...
-Szét váltunk, hogy gyorsabban találjunk meg. Most őket kell keresni... Mert... Nincs nálam telefon... És... Az utat se tudom...
Csak tudnám, hogy a víz hogy sodort ilyen messzire...
-Eddig merről jöttél?
-Arról.- majd elmutatott balra, ahol egy elég vékony szikla ösvény volt, a tenger mellett... Nicholas elindult, én utána. A sziklák csúszósak és képlékenyek voltak... Hogy lehetett volna olyan szerencsém, hogy nem esek bele? Egyetlen szerencsém az volt, hogy alig ért derékig a víz.
-Rose? Téged vonz a víz vagy mi?- kérdezte nevetve.
-Már én is kezdek gondolkodni rajta. - feleltem nevetve, majd lefröcsköltem.
Úgy reagált, hogy beleugrott utánam a vízbe, ezzel óriási adag víz ömlött a nyakamba...
-Milyen aranyos valaki...
-Tudom. - majd a nyakamba ugrott, én haját összeborzolva simogattam meg fejét. - Hé!- tolt el magától nevetve - Tudod... Nagyon örülök, hogy lett egy nővérem... Anya mindig szeretett volna egy lányt és végre megkapta. Köszönöm, hogy boldoggá teszed anyut! - újra a nyakamba ugrott.

Egy darabig csak ölelkezve álltunk, amikor Nicholas kiszúrt egy halat. Mivel részben macska, ösztönösen rátámadt. Én persze követtem példáját dettó macska ként... A hal majdnem a karmaim között volt, mikor Nicholas és az én fejem találkoztak nagy koppanással...

-Hé! Miért csináltad?- mordult rám.

-Azt hittem...- gondolkoztam- Versenyezünk ki fogja el előbb...- a tekintete megenyhült.

-Nem vagy semmi.- mondta nevetve- Szeretlek! Szeretlek így ügyetlenül is! Ne haragudj a múltkoriért... Nem vettem észre...

-Nem baj az, én annak is örülök, hogy már jóba vagyunk!- újra megöleltem, majd oldalra nyúltam, és egy adag vizet csaptam az arcába, hátra léptem és kiöltöttem rá a nyelvem.

-Ez gonosz volt!- majd indított volna ő is felém, mikor...

-Nah, csak megvagytok! Hogy kerültetek ilyen messzire?- hallottam egy ismerős hangot, odanéztem és...