Kék szemek, melyek bevilágítják a sötétséget [ÁTÍRÁS ALATT]

Korcs vagyok...

-Én vagyok Lucifer a pokol ura...

-Hehe... Ne ijesztgess... Az előbb is rám hoztad a frászt...

-Hidd el, nem szórakozok...- a szemei vörösen kezdtek izzani, mintha csak lobogó tűzzel szemeztem volna.

-Ak-Akkor miért szórakoztál velem az előbb?

-A macskák, a másvilág ajtajának védelmezői, így sincs sok kedvem velük lenni... Ha pedig rájöttek volna a kilétemre, nehezebb lenne, elérni amit akarok...

-Ami...

-Jól sejted... TE vagy...- nem értem mire kellek neki, de jó volna tudni végre... Nagyon rossz előérzetem van...

-Mi-iért?- már beszélni se tudtam, úgy féltem...

-A célunkat nem kell tudnod... Elég, ha annyit tudsz, félig az én, másrészt, meg az ő fajtájukba tartozol.- mutatott közben az ajtón ki, a testvéreimre utalva... Ebben a pillanatban állt meg bennem az ütő... Azt hittem ember vagyok... És kiderült mégse...- Most biztos arra gondolsz, rokonuk vagy-e, hozzám milyen kötelék fűz és persze, miért kellesz... A válasz egyszerű, egy, nem ebbe a családba tartozó ( de már csak ez a macska család él ) ifjú, naiv hölgy, beleszeretett egy démonba, míg sokáig kereste a társaságát, közeledett, de semmi haszna nem volt, egyszer a démon életveszélybe került, a lány a segítségére sietett, ekkor az érzelmei viszonzásra találtak, bár kellett idő, mire a démon elfogadta ezt, voltak veszekedések is, ebből a szerelemből lettél te, de a szülésbe anyukád belehalt, a démon, pedig öngyilkos lett, habár... Haláluk után se lehettek együtt...- a könnyeim valahol kifolytak... Minden, amit hittem, hazugság volt... Már... Azt se tudom mit hihetek el...- Én, csak segíteni fogok, hogy az erődet használni tudd, de abban neked is segítened kell.- ekkor a homlokomra rakta a kezét, forróságot éreztem, éppen akkor akartam rávágni, hogy jó nekem így, de a fájdalomtól egy szó se jött ki a torkomból, ekkor belenéztem az előttem lévő tükörbe, és láttam, hogy a homlokomon van valami világító jel, nem tudom mi, vagy hogy mire jó, de jó lett volna tudni... Ekkor ez széttört, és én össze estem, nem ájultam el, csak mindenem elgyengült... Szép lassan látom vörös és kék erek látszottak a testemen, újra belenéztem a tükörbe... A jobb szemem jobban világított, mint testvéreimnek, míg a bal Lucifer-ét hagyta le... Hirtelen sikítani akartam, de Lucifer csendre szólított. Hirtelen erővel teltnek éreztem magam, felálltam, felemeltem a kezem, csakhogy megnézzem.

-Mit csináltál velem?! Én ezt nem akartam, meg se hallgattál!- folytak tovább a könnyeim- Jó volt tudatlanul!- ekkor egy nagy erő a falhoz szegezte, felnyögött... Az a düh, ami hirtelen tombolt bennem... Ekkor ő lassan ellökte magát a faltól, felállt és felém jött, mikor ide ért, megfogta a kezeimet, befogta a számat.

-Először is, kurva gyorsan nyugodj le!- üvöltötte...