Kék szemek, melyek bevilágítják a sötétséget [ÁTÍRÁS ALATT]

Szórakozás... Vagy nem?

Ez... Ez a hang beszélt álmomban... Nem... Biztos csak képzelődök... Valószínűleg hallottam valahol és megmaradt bennem... És rémálommá vált... Én hülye... Miket nem képzelek... Legalább is remélem...

-Öhm...- hallottam újra, majd leesett hogy nyújtja a kezét, bemutatkozni. Hezitálva, de viszonoztam.

-Rose.

-Lucifer.- majd kezet csókolt.

A négy fiú kifejezetten szúrós tekintettel néztek rá. Majd odamentek beszélni, kedvesnek tűnt, tényleg csak egy egyszerű rémálom volt.Elindultam a szobámba, Michael- én keresztül, de még nem mentem be. Sötét volt, majd megláttam Krisztofer szemeit... Mintha... Ő lenne az, aki számomra bevilágítja a sötétséget...

-Miért nem jössz ki?- kérdezte félre nézve.

-Régen láttátok, biztos van mit megbeszélnetek, nem akarok zavarni, meg volt egy rossz álmom, fel kell dolgoznom...

-Mi volt az?

-Hidd el, nem szívesen beszélek róla...

-Biztos?- mért végig...- bólintottam- Értem... De... Ha... Mégis... Mármint...- dadogott.

-Értem, köszönöm, majd szólok ha még is.- majd mosolyogtam rá, mire elkapta a tekintetét, és indult is volna- Egyébként...- szóltam utána- Hogyhogy kedves vagy most velem?

-Csak...- azzal kiment.

Okééé... Akkor nem válaszolsz... Gondoltam magamban, elindultam a szobám irányába újra, mikor lépteket hallottam.

-Rose... Szép név...- tudom, hogy csak álmodtam, de akkor is kirázott a hideg a hangjától- Miért nem jöttél ki?

-Csak nem a-akartam zavarni...- csuklott még így is a hangom, egy mosollyal próbáltam kiegyenlíteni...

-Igaz is... Mi ismerjük már egymást, szóval... Bár jobban szeretem az ijedt arcodat, olyan kis aranyos- mosolygott galádul majd ebben a pillanatban, újra hallottam "Lány, ki szeretetet elfelejtve...Sebhelyekkel tele... Teljesen rabul ejtett szemeivel... Jer hozzám, add nekem lelked, tested..."

Ez nem lehetséges... Többet nem tudtam kinyögni...:

-Ki vagy te?- hirtelen közeledett felém, majd már csak pár centiméter választott el minket, amikor elröhögte magát.

-Úr isten!- nevetett tovább- Te tényleg bevetted ezt a dumát?!- folytatta.

-Na itt mi folyik?- jöttek be a fiúk.

-Huh! Látnotok kellett volna az arcát, - sírt a röhögéstől- mit csináltok ti vele, hogy mindent bevesz?

-Öhm... Semmit?- szólt Nicholas.

-Akkor csak magától ennyire hiszékeny, nem baj, még kihasználom majd.- majd mintha egy pillanatra gonoszság csillant volna meg a szemében...

-Ma itt fog aludni, tudsz neki segíteni, hogy a legjobb szobát kapja?- szólt Damon, és mintha egy halovány mosoly jelent volna meg az arcán, válaszul, csak bólintottam egyet.

-Na? Milyen szobát szeretnél?- próbálok kedves lenni, meg bízni benne, de valahogy nagyon nehéz...

-Hm...- gondolkozott miközben kiléptünk az enyémből- Ez itt pont jó.- Jelentette ki, a tőlem jobbra lévő ajtóra mutatva.

-Még nem is láttad belülről...

-Lehet, de én már tudom, nekem ennél jobb nincs.- jelentette ki magabiztosan.

-Oké... Te tudod...

Bementünk, körül nézett.

-Igen! Ez a szoba pont jó! Mondtam én.

Majd megindult felém... A falhoz lökött, ekkor ennyit súgott a fülembe: Az az álom, valóság... És meg se próbáld kikotyogni, mert én letagadom... Lucifer vagyok... A...

Tudom... Gonosz vagyok, hogy itt hagyom abba, de na... Örülök a +650 megtekintésnek! El se hiszem, hogy 26 in Fantasy, köszönöm nektek! :)