Kék szemek, melyek bevilágítják a sötétséget [ÁTÍRÁS ALATT]

Füttyszó...

-Te... Te tényleg nem érzel semmilyen vonzást?

-Mivel szeretnék a testvéred lenni, ezért egy fajta "testvéri kötelék" van alakulóban köztünk, de mást nem.- mondtam mosolyogva.

-Értem már mivel fogtad meg Michaelt...- mondta mosolyogva, majd az arcomra nézett- Ne haragudj...

-Nem baj.

Majd kitakarítottuk a szobát, mikor jött Krisztofer.

-Hozzám mikor jössz? Lassan este lesz. Holnap szeretnék suliba menni, nem akarok veled egy házban lenni.

-Mintha a suliba nem egy épületben lennénk...

Mire egy fütty szó hallatszott a bejárat felől.

-Rose, neked még ilyenben nem volt részed, de ha EZT a füttyszót hallod, gáz van... És menni kell oda, ahonnan hallatszott.

Majd átalakultak... Már Michael és Damon elszaladtak az ajtó előtt, és ha szem és szőrszínre is stimmeltek, mindnek más volt az arca... Az átalakulás pedig valami gyönyörű... Az a kék fény... Káprázatos. Odaszaladtunk, és egy nő, meg két fiú állt az ajtóban... A többiek már fújtattak, mire a két fiú meg farkas formát vett fel. A macska testvéreimből fekete oroszlánok lettek... Egyedül Karen maradt az emberi alakjában. Engem még nem szúrtak ki, mert még nem merészkedtem elő...

-Na drágáim, nyugalom! Nyugalom! Karmokat a mancsba! Csak tárgyalni jöttünk.

-Már megint mit akarsz?

-A fiaim a házadban érezték, egy nekik kedves lány illatát. Nincs macska szaga, szóval nem hiszem, hogy rokonod lenne.

-Mit akartok ti tőle?!- dühödött fel Nicholas.

-Csak látni szeretném, ki adott a saját kevés ételéből a fiaimnak amikor kirabolták őket, elhagyták a kulcsukat, telefonjaikat és még csak otthon se voltam.

-És ha itt is lenne, miért kéne ide hívnom?- válaszolta frappánsan Karen.

-Fölösleges tagadnod, az előbb árult el a kis törpe, és mindkettejük érzi az illatát. Inkább ne próbálkozzatok a hazugsággal.

-Mi hasznunk lenne, ha idehívnám?

-Most csak ismerkedni akartunk jönni, de ezek szerint ismeri a titkotokat... Ez kiesett... Hm... Mondjuk nem jövünk utána két hétig?- kérdezte szórakozott mosollyal.

-Eddig fele ilyen gyakran se jöttetek...

-Most már napi szinten itt leszünk. Akár mennyire utálunk titeket.

-Akkor miért?

-Tudod... A kutyák a macskákkal ellentétben hűséges típusok... Egy ilyen emberhez már most kötődnek. És... Én is kíváncsi vagyok rá...

-Miért engednénk be titeket?

-Mert békés cicuka vagy.

-Most bejöhettek, de utána már ő dönti el akar-e látni titeket, vagy sem. Rose! Légyszíves menj a nappaliba! Vendégeid vannak!

-Oké!- üvöltöttem szaladás közben, mivel hogy ne legyen feltűnő a hallgatózásom, tettem egy kerülőt.

Mikor odaértem, már ott voltak, majd két ismerős szempárt tekintettem meg...