Kék szemek, melyek bevilágítják a sötétséget [ÁTÍRÁS ALATT]

Meglepetés, meglepetés után...

-Rose, ő az új ház vezető.

-Heeeeeeeeeeee?

A strand óta elég sok minden történt... Pedig két napja volt... És én még azt hittem lesz egy pihenő napom... A nagy francokat... Már nem csak Lucifer, hanem Krisztofer is piszkál... De... Már nem annyira durva mint volt... Valahogy, mintha csak unná az egész helyzetet...

Mindegy is... Az utunk hazafele, jól indult, a hangulat is jó volt, az enyémen és Krisztoferén kívül, zenét hallgattunk, énekeltünk, elvoltunk, mire az út közepén, lerobbantunk... Na így a szombati nap ki volt lőve, hogy pihenek...

Maradt a vasárnap...

Nagyban tanultam másnapra, mikor megszólal a telefonom... Linda... Felvettem.

-Roseeeee!-üvöltötte szinte sírva-szakított velem a fiúm! Másik lány kell neki! - sírta, amit meghallgattam, együtt éreztem vele, de legalább reggel 10-től délután 1-ig mondta ugyan azt...

Nah... Ekkor jött rám, a hasmenés... Ezért lett vége a beszélgetésnek...

Kb öt és tizenöt percenként mentem WC-re, ez tartott fél ötig... Amikor is meguntam, és bevettem két széntablettát. Nah... Még egy darabig jártam a mosdóba, de egyre inkább ritkult.

Ekkor neki álltam volna tanulni, egy apró bökkenővel... Éhes voltam... Nagyon éhes...

Nagy nehezen kimentem a konyhába enyhíteni éhségemet. Körülnéztem a hűtőben, majd elővettem pár tojást, rántottának. Habár... Unom a sima rántottát, ezért feldobtam egy kis sonkával meg vegetával. Kicsit megpirítottam a sonkát, majd rá az összekevert tojást.

Mikor átsült, kiszedtem magamnak tányérba, majd elindultam a szobám irányába a sötét folyosón, csak valakibe beleütköztem.

-Ne haragudj, akárki is vagy.- mondtam kimerülten, miközben nyúlok a zseblámpámért. (igen, mindig van nálam, ki tudja mi lesz) Mikor felismertem az arcot-Te?! Mit keresel itt?!

-Azt tudtam, hogy fogunk még találkozni, de nem hittem volna, hogy ilyen rövid időn belül. És, hogy ez után még milyen gyakran.- szólt mosolyogva...

-Öhm... Ismeritek egymást?- kérdezte Karen.

-Valahogy úgy...- szóltam- Mit keres itt?- fakadt ki belőlem.

-Hát, nem szóltam nektek róla, de fel fogadtam, mert olyan nagy a ház, nem bírom egyedül takarítani. Rose, ő az új házvezető.

-Mi?- a torkomon más nem jött ki meglepettségemben.

-Viszont... Majd később örömködjetek, a ház felét nem látta még.- bólintottam, még mindig sokkos állapotban- Solomon! Erre gyere!

-Azért ennyire csak nem lepett meg.- súgta oda, mielőtt Karen után indult volna. Hosszú fehér haját figyelve eltűnt valahol a sötét folyosóban.

Az este folyamán, meg csak azon gondolkoztam, létezik e ekkora véletlen... És ha igen, akkor miért pont velem... Nah... Egy hétvégém így eltelt, anélkül, hogy bármi érdemlegesebb dolgot tettem volna. Másnap meg kezdődött a suli, ami szép és jó... De... Semmi kedvem hozzá...