Kék szemek, melyek bevilágítják a sötétséget [ÁTÍRÁS ALATT]

Félreértések szórakozásból...

-Hé! Nem akarok zavarni, de kezdek féltékeny lenni! Hugica! Gyere már hozzám is!

-Ezt a szobát már elkezdtük és lassan kész, befejezzük és megyek.

-Mit kell még csinálni?- a porolással már végeztünk, kiráztam a párnákat, Damon letörölte a polcokat, én az íróasztalt....- gondolkodtam hangosan- Már csak fel kell porszívózni, meg felmosni és kész. Ügyesek vagyunk mi!- szóltam Damon-hoz, majd pacsira nyújtottam a kezem, ő is felemelte, majd hezitálva, de belecsapott.

-Wow Damon! Te hozzáértél egy lányhoz, Hugica, mit tettél vele?- majd kacsintott.

-Hehe...- nevettem ironikusan...- Hogy te mindig mindent félre értesz...- majd összekócoltam a haját, mire ő viszonozta, majd egyszerre nevettünk fel. És, hogy Damon ne érezze kirekesztettnek magát, az övébe ketten túrtunk bele.

-He?- lepődött meg.

-Nehogy azt hidd kimaradsz.- mondtam játékosan.

Hirtelen mindkettejük tekintete rám szegeződött, majd összenéztek és bólintottak.

-Lemaradtam valamiről?- kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Nem, csak érdekesen áll a hajad.- mire Michael odajött és elkezdte rendezgetni, az arca nagyon közel volt.

-Mintha a tietek nem állna furcsán.- mondtam sértődötten, hirtelen Michael arca közeledni kezdett, mire az ajkaink közé illesztettem a mutató és középső ujjam- Kimondta, hogy szabad?- kérdeztem gúnyosan.

-Látom, elutasítottak.- szólt Krisztofer- Ilyen se volt még... Leszbikus vagy?

-Heee?- lepődtem meg- Miért lennék az?!

-Mert így kiborultál.- jelentette ki magabiztosan.- Gyűlölheted a férfiakat, ha nem igéz meg a tekintetünk. Bár ilyennel még nem találkoztunk...

-Most úgy beszélsz, mintha még nem is csókolóztam volna fiúval.

-Bocsi... Az tegnap történt.- jelentette ki magabiztosan Michael.

-Nem éppen az első csókom volt. És leszögezném, nem lánnyal.- odajött hozzám Krisztofer.

-Akkor bizonyítsd be, hogy fiúkhoz vonzódsz.

Gondolkodás nélkül odamentem Michael-hez, majd megcsókoltam. Mire nem akart elengedni.

-Ha nem vágytál rá, miért engem?

-Mert már megcsókoltál, innentől nem mindegy? Elhiszed?- majd Krisztoferre néztem.

-Attól még vonzódhatsz lányokhoz.- mondta, gonosz mosollyal az arcán.

-Ha leszbikus lennék akkor anyukátokhoz vonzódnék, de még én se tudok ilyesmiről.

-Azt hittem butább vagy... Így nem vicces... De...- azzal sarkon fordult és el is ment.

Első dolgom volt, hogy bocsánatot kérjek Michael-től az előbbiért...

-Jól van, jól van... De legközelebb már csak szerelemből csókolhatsz meg.

-Akkor egy életre megúsztad.- szóltam.

-Miért?- lepődött meg.

-Nem nagyon értem, mi az a szerelem, de nem is nagyon érdekel, még nem is voltam.

-És az első csókod...

-Sokáig kavartam, hátha beleszeretek valakibe... De semmi.

-Nem nem érdekel, hanem feladtad.- szólt Michael...

-Te honnan tudnád mit érzek?- majd eszembe jutott mit mondott Damon, majd ránéztem.

-Onnan, hogy hasonlóan érzek, de én még nem adtam fel.

Elszégyelltem magam, mert igaza volt valahol...

-Na mindegy... Segítek befejezni.- majd ő felporszívózott, én felmostam, ezzel készem is lettünk.- Most az én szobám jön, már kinéztem magamnak.

-Köszönöm a segítséget, szólt utánunk Damon...