Kék szemek, melyek bevilágítják a sötétséget [ÁTÍRÁS ALATT]

Adrenalin fokozódás...

-Na? Meggondoltad magad? A türelmem határos...- hallottam, mint mindig

Egy pár nap eltelt unalmasan... Elkezdtem suliba járni, Lucifer minden reggel felkeltett, meggondoltam-e magam, mindig nemmel válaszoltam. Krisztofer szinte rám se nézett, csak egy-egy pillanatra találkozott a tekintetünk, ilyenkor elkapta... Linda és a többiek kikérdeztek... Mindenről, ami a múltamhoz tartozott... Úgy éreztem egy fal leborult köztünk... Jó volt, jól esett, hogy odafigyeltek rám, nehogy úgy érjenek hozzám, hogy az fájjon. Lucifer pont az ellenkezőjére figyelt, mert minden nap átjött a "fiúkhoz" de nem miattuk... Napi szinten felszakította sebeimet, mondván: Bocsi, véletlen volt...

-Bocsi, bejöhetek?- hallottam Damon komoly hangját, miközben kopogott...

-Gyere- szóltam vissza, majd bejött.

-A sebeid?- minden este bekopogott, jobban vannak e a sebeim.

-Hát... Lucifer megint elintézte a lassítását...- elkezdtem levenni a fölsőm, mert be szokta nekem kenni, gyorsabban gyógyuljon...

Lassan finom mozdulatokkal fertőtlenítette, majd elkezdte bekenni...

-Neked biztos nem baj, hogy az idődet rabolom?- kérdeztem, mert nem akartam a terhére lenni...

-Dehogy, örülök neki.- mintha mosolygott volna.

-Ennyire segítőkész vagy?

-Egyrészt szeretnék segíteni, másrészt meg te is segítesz a komplexusom leküzdésében... Mert... Az érintkezéssel gondjaim vannak...

-Mégis gond nélkül érsz hozzám.

-Valahogy te nem taszítasz... Ezért is szeretném ebben a segítségedet kérni... Mert te nem taszítasz...

-Az elején még se bírtál...- vetettem nevetve a szemére.

-Jól van... De... Az az előítélet volt... Megszoktam mindenki így reagál...

-Érthető... De... Ki tudja, lehet nem csak én vagyok kivétel...- közben a krém bőrömbe maszírozásából szépen lassan simogatás lett... Hátra fordultam... Ekkor a szemembe nézett és visszatért a földre...

-N-ne haragudj... Cs-csak kicsit elkalandoztam...- jött zavarba...- Csak mert még egy nő se mozgatta meg a fantáziámat melltartóban...- mire én jöttem zavarba és ő meg rák vörös lett...

Én lenyugodtam, majd ráugrottam...

-Na tessék, megölelt melltartóba a húgod, de lehet róla nem kéne fantáziálni.- nevettem.

Kapott egy hirtelen sokkot, majd éreztem, ahogy a pulzusa emelkedik... Visszaölelt.

-Hova lett a komplexus?- kérdeztem játékosan, majd észre vettem, hogy szemében vágy ég, nem testvéri szeretet... Oda hajolt a fülemhez, majd lágyan, cseppnyi kéjjel súgott a fülembe...

-Elérted, hogy feléd eltűnjön... Pusztán azzal, hogy nem csak a szemeimért szeretsz...- arca az enyémhez közelített... Azok a telt ajkak, az enyémekre vágytak, pusztán a mozdulataiból le lehetett venni... Lassan fölém kerekedett... Próbáltam óvatosan kifordulni a kezei közül, de sokkal erősebbnek bizonyult, mint Michael... Fölsőjét kigombolta, majd kivillant tökéletesre gyúrt felső teste... Újra kísérletezett egy csókkal, de oda tettem a kezem egy határozott mozdulattal...

-Te a testvérem vagy... Csak nem a húgodtól akarsz valamit, amikor bárkit megkaphatnál, aki csak megtetszik...