A Barátnőm Szomszédja

2. Rész

Éreztétek már azt, hogy semmihez sincs kedvetek, unjátok az életet és nincs semmi izgalmas? Na, én minden reggel ezzel az érzéssel kelek fel. Mint a legtöbb fiatal, én sem szeretek suliba járni. Nem a diákokkal van a bajom. Sokkal inkább a tanárokkal és a dolgozatokkal...Meg a tantárgyakkak. Itt nem a matekra meg a fizikára gondolok (khm...irónia).
Szóval... 5:30-kor csörgött az ébresztő órám. Kómás fejjel lementem a konyhába, hogy reggelit készítsek magamnak. És, mint minden reggel-így most is- meghallgathatom édesanyám panaszáradatát.

-Rose, miért keltél fel ilyen későn?-kérdezi villámló szemekkel.- Mindjárt indulnod kell!!

-Jól van anya, sietek- válszoltam nagy lelki nyugalommal.

-Bezzeg Anna! Ő mindig időben kel, időben indul el!-vágja hozzám.

Na igen. Egy dolog tud kizökkenteni a nyugalmamból. Ha a nővéremmel példálóznak. Fogadják már el, hogy én nem ő vagyok!

-Anya, eddig egyszer sem késtem el. Kérlek ne példálózz már megint Annával- fura...vajon ma miért vagyok ilyen nyugodt? Na mindegy...

Annáról csak annyit kell tudni, hogy egy kétszínű kígyó. Ebből adódóan nem jövünk ki valami jól. Mert én ismerem mindkét énjét. Hah! Ennyit a magánéletről! 😂 Itthon adja a jókislányt, míg a suliban csak úgy hívják, hogy "az iskola ribanca". Na ennyit erről. Szegény anya abban  a hitben ringatja magát, hogy Anna a házasságáig szűz marad. Törjem egyszer össze a lelkét azzal, hogy elmondom neki a tényeket? Áhh ennyire gonosz még én sem vagyok.
Miután befejeztem a reggelit, meg felöltöztem, elindultam a suliba.
És itt kezdődött el ez a story.