A Barátnőm Szomszédja

23. Rész

Leszálltunk a kocsiról, mire két értetlen szempárral találtuk szembe magunkat.

-Hát ti?-kérdezte a nővérem.

Ijedten néztem Jack-re. Ebből hogyan magyrázzuk ki magunkat?

-Ööö...Szórakozni támadt kedvem-mondta, miközben Anna-t nézte.

Legnagyobb döbbenetemre a testvérem elvörösödött az őt figyelő szempár alatt.

-Valaki zavarban van-motyogtam az orrom alatt, de még így is meghallották. Vagyis csak Ben.

-Ő nem az én csajom?-kérdezte tőlem.

-Tudtommal de-válaszoltam.

-Akkor miért szemeznek már vagy 3 perce?-kérdezett újból.

-Nem tudom. Talán nem vagy elég jó neki-mondtam.

Aztán Benre néztem, aki szomorúan meredt maga elé.

-Lehet, hogy igazad van-motyogott most ő.

-Hey everybody!-kiáltott fel Jack.-Kinek van kedve elmenni az Elvarázsolt Kastélyba?

-Sikerült levenned Miss Perfect-ről a szemedet?-röhögtem.

Erre a kérdésemre Ben is megengedett magának egy mosolyt.

De nem olyan szívből jövőt. Közben valamin nagyon gondolkozhatott, mert nem vette észre, hogy elindultunk. Úgy kellett érte visszamennem.

-Gyere már, mert itthagyunk-mondtam, mire összerettent.

-Bocsi, agyilag teljesen máshol járok.

-Ha nem akarsz, nem kell utánuk mennünk. Elmehetünk kajálni is.

-Köszönöm-nézett rám hálásan.

Szóval elindultunk a hot dogos felé. Útközben majdnem elestem egy lufit tartó kisgyerekben. Ben persze kiröhögött. Aztán elcsúszott egy ledobott fagyin. Most én nevettem.
Megérkeztünk a hot dogokhoz, aztán rendeltünk 2-2 darabot.

Megettük, majd elkezdük keresni Jack-éket. Csak nem találtuk őket.
Ben arca egyre felhősebb lett.
A szemében csalódottság volt. Aztán elkezdett minden ok nélkül nevetni.

-Mi az?- kérdeztem, de nem válaszolt, mert elkezdett fuldokolni a röhögéstől.