A Barátnőm Szomszédja

8. Rész

Irodalom órán egy kicsit elkondolkodtam.
Anna mégis miért nyomul ennyire Benre?
Nem mintha annyira érdekelne, csak hát mégiscsak az ikrem. Mert, ha elkezdenének járni, akkor nagy valószínűséggel iskolán kívül is látnom kell azt az idegesítő kis pofikáját. És az egészből csak Ben jönne ki rosszul. Anna nem egy hűséges típus. Bár a fiút elnézve, ő benne sem lehet hosszú távon megbízni.

-Figyelj már! A tanár téged néz- lökött oldalba Ben.

-Köszi, hogy szóltál- néztem rá egy kicsivel barátságosabban.

-Jé! Neked vannak kedves mondataid is?-kérdezte gúnyosan.

-Képzeld, igen-válaszoltam szintén gúnyosan.

Pár véget nem érő perc után kicsengettek. Már menni akartam, de valaki visszarántott a székemre.

-Mi az már megint?- csattantam fel.

-Honnan ismered azt a szőke csajt?-érdeklődött.

-Semmi közöd hozzá.

-Hát ok. Csak azért kérdeztem, mert akkor én ma elvileg "randizok" vele. És te ennek nem nagyon örültél. Miért?

-Nem voltam kíváncsi arra, hogy miért kérdezted-álltam újra fel, de már megint visszarántott.

-Válaszolj már egyszer normálisan!-mondta dühösen.

-Anna az ikrem. Vagyis a nővérem. Lehet, hogy nem jövünk ki túl jól, de attól még meg akarom védeni a hozzád hasonló emberektől. Na csá-léptem ki az ajtón. De aztán visszafordultam.-Ja, és ma valami nagycsaládos vacsora lesz. Ahonnan senki nem hiányozhat.

Úgymond úrinősen távoztam. Haj hátralendítése. Kíváncsi lettem volna, hogy milyen fejet vág. Vajon elgondolkodik a szavaimon? Remélem nem kell miatta falaznom a család előtt.
Végre, hogy megszabadultam tőle! Hazafelé beugrottam egy pékségbe, hogy vegyek magamnak valami édes dolgot. Jól van na, a suli ki tudja meríteni az embert!