A Barátnőm Szomszédja

39. Rész

-Mit szeretnél?- kérdeztem viszonylag kedvesen.

-Miért mondta azt a szobatársad, hogy szerelmem?!- kérdezte pánikkal a hangjában.

Szegény nagyon meg volt ijedve, de nem értem, hogy ezt mi váltotta ki nála.

-Mert tetszel neki?-válaszoltam.

-Fhu...Az idegeimre megy az a lány. Tegnap este is abban a kávézóban rám volt tapadva. Azért követtem Anna-t hozzátok, hogy leszálljon rólam- mondta.

-De ne már...Olyan aranyos! Láttad már a méteres szempilláit? És a vakolatot az arcán?- mondtam nevetve.

Nagyon vicces volt, hogy Ben távol akarja tartani magát egy cicababától. 

-Mindegy. Beszéljünk másról. Ma mit csinálunk?

-Asszem az osztállyal elmegyünk megnézni a Diadalívet, majd este elmegyünk az Eiffel-toronyhoz.

A szeme az esti programnál felcsillant.

Mintha valamit tervezne.

Lénygtelen. 
Amúgy most nem voltam vele bunkó. Sőt...Lehet, hogy Emmáról beszéltünk, de én azt is élveztem. 

-Gyere menjünk reggelizni- szólt egy kis idő után.

Csendben sétáltunk az étterem-részleg felé.

Szerencsére nem kínos csönd volt. El voltunk merülve a gondolatainkban. 

Egymással szemben foglaltunk helyet, majd megreggeliztünk. 

A délelőtt folyamán se Anna-t, se Emma-t nem láttuk.

Ben-nel sokat hülyültünk és boldogak voltunk.
De minden jónak egyesz vége szakad.

Mint például a délután.