A Barátnőm Szomszédja

7. Rész

Nem akartam visszaszólni neki, ezért inkább csendben elfordultam.
Gondolom rájöhetett óra közben, hogy nem fogok belé kötni, úgyhogy az óra beszólásoktól mentes volt.
A szünetben kimentem a suliboxomhoz, hogy kivegyem belőle a következő órához szükséges felszerelést.
Vagyis az irodalom tankönyvet, füzetet és munkafüzetet. Egyszer csak nagy robajjal bevágódott a mellettem lévő ajtó. Ijedten fordultam oda. Nagy meglepetésemre (khm...irónia...) Ben volt az. Gyorsan tudatosult bennem, hogy valószínűleg ő kaphatta a mellettem lévő üres szekrényt. Miért van mellettem mindig egy szabad hely? Nem tudom...😐

-Lehetnél egy kicsit hallkabb is-szóltam oda neki.

Éppen válaszolni akart volna, amikor Anna és a csicska csapata megállt előtte.

-Sziaa-nyújtotta el az a-betűt.-Te vagy az új diák?

-Öhh...szia..igen...miért?- Na nee! Ben zavarban van? OMG! Ilyen nincs! Ha teljesen véletlenül egyszer majd jóban lennénk, ezzel egészen biztos, hogy szekálni fogom.

-Mit csinálsz ma délután?-kérdezte a drága nővérem.

-Ismerkedek a környékkel.

-Az nagyon jó-kiáltott fel Anna.- Én is pont azt akartam csinálni! Találkozzunk 3-kor a parkban.

-Anna, akkor tudod, hogy nem jó. Már van programod- szóltam bele a beszélgetésükbe.

-Ki kérdezett téged?-nézett rám lesajnálóan.

-Fhu... Csak szóltam. Nem foglak fedezni anyáék előtt.

-Azt hiszed, hogy megijedtem?-kiáltott még utánam, de azt az édes kis hangját elnyomta a csengő fülsiketítő zaja.
Idegesen léptem be a terembe. Ha segíteni akarok, azt már támadásnak veszi. Akkor maradjon magára.