A Barátnőm Szomszédja

46. Rész

°Ben szemszöge°

Nem értem, hogy este miért kerül Rose.

Csináltam volna valamit?

Nem emlékszem ilyesmire. Úgy volt, hogy barátok vagyunk.

Igen, tudom, hogy amikor megkérdeztem egy óvodásnak tűnhettem.

De visszatérve a barátságra. A barátok elmondják a másiknak, ha bántja valami, vagy ha problémájuk van a másik féllel.

Fhu és Emma.
Nem lehet sehogysem lerázni!

Az Eiffel-tornyos incidens óta mégjobban rám van akaszkodva .

Szerencsétlenségemre.

Jah, igen.

Ott megcsókolt. Nagyban álldogáltam és kerestem Rose-t, amikor odajött mellém. Elkezdett valamilyen teljesen unalmas témáról beszélni. Aztán minden előjel nélkül megcsókolt. Uhh még mindig érzem, ahogy a méretes műkörmeivel a nyakamat kaparja.

De ahogy tudtam, ellöktem magamtól. Vajon mit csináltam, hogy azt higyje, hogy bejön nekem?
Ez távolról sem igaz.
Nagyon utálom a nyomulós csajokat. Meg amúgy is más tetszik.

Na szóval.
Rose magában sétált a víz mellett, az osztály szélén.
Luna valahol máshol volt (azt hiszem így hívják a lányt), ezért nem beszélgettek.
Ahogy láttam, egész jól kijöttek.

Gondoltam egyet és odamentem hozzá.
Már megint elutasító volt.
Nem értem őt.
Mondja már meg, hogy mi a problémája velem!

Egy pillanatra elfordítottam a fejemet. Aztután egy nagy csobbanás előtt egy kétségbeesett hangot hallok.

-Nem tudok úszni!

Villámgyorsan fordultam a hang irányába.

Ami legelőször  a szemembe tűnt, az volt, hogy Emma fapofával nézi a vizet. Ám a szemében mintha a kárörvendés szikráit láttam volna.

A második Anna ijedt feje volt. Elsápadva nézte a vizet.

Na és a harmadik. Rose eltűnt mellőlem.
A vízhez fordultam.

Már csak Rose kezét láttam.
A testét nem, azt elnyelte a víz. Gondolkodás nélkül cselekedtem. Beugrottam utána a folyóba.

Épphogy csak elkaptam a karját, s annál fogva rángattam fel. 
A többiek segítettek kihúzni. 
Tágra nyitott szemekkel figyeltük. De nem mozdult. Az arca sápadt volt. 
A tanárnő gyorsan utat tört a kialakult tömegben.

-Szerintem elvesztette az eszméletét- jelentette ki.