A Barátnőm Szomszédja

17. Rész

Anna még pár másodpercig gyűlölködve nézett, aztán elviharzott. A csicskái meg utána.
Lassan sétáltam fel a terembe. Ofő lesz, szóval nem kell sietnem, úgyis késik. Amikor felértem gyorsan kivettem a szekrényemből a táskámat, hogy óra után már ne menjen ezzel az idő.
Minél előbb húzhatok haza. A boldog elmélkedésemet a csengő éles, visító hangja szakította félbe.
Három perc múlva a tanár- Mrs. Robinson- megérkezett. A naplónkat lecsapta az asztalra, majd felült rá. Jól is nézett volna ki, ha nem lenne 50 éves.

-Gyerekek. Ma kivételesen nem a jegyekről fogunk beszélni, hanem az osztálykirándulásról- kezdte el a beszédét.

-Én nem megyek!-tette fel a kezét az egyik lány, Hannah.

-Jó, szerintem senkinek nem fogsz hiányozni -mondta Mrs. Robinson.- A szülőkkel arra a megegyezésre jutottunk, hogy idén Párizsba megyünk. A pénz miatt nem kell annyira aggódni, mivel a repjegyeket az iskola fizeti. Kérdés?

-Mikor megyünk?- kérdezte Josh az egyik stréber.

-1 hét múlva, mivel a pénz már össze van szedve.

-Jönnek még más osztályok is?-kérdezte Ben.

-Igen. A párhuzamos osztály-felelte a tanár.

Hurrá. Akkor nem fogok megszabadulni Anna-tól.

-Nem bírnál ki pár napot a szerelmed nélkül?-kérdeztem suttogva Ben-től egy gúnyos mosoly kíséretében.

-Nem azért kérdezte-válaszolta összehúzott szemöldökkel.

Óra után én voltam az első aki elhagyta a termet. Jól van na, hiányzik a szabadság! Kivágtattam a kapunk és futottam haza. Csak akkor álltam meg, amikor Paula-ba ütköztem a kapunk előtt.

-Hát te?-kérdeztem.

Nem tudott válszolni, mert befutott a szerelmespárunk is. Hogy tudtak ilyen gyorsan hazajönni. Undorkodva álltam félre, hogy be tudjanak menni. Anna szomorú szemekkel nézte Ben-t.

-Holnap találkozunk cica-mondta.

-Igen. Akkot holnap- adott Ben egy gyors arcrapuszit Anna-nak, mire a lány kicsit sértődötten bevonult a lakásba.

-Elmennél? Nem fog kijönni-mondtam Ben-nek, mert már öt perce a kaput bámulta.

-Jah, bocsi csak elbambultam. Nem is akarom, hogy kijöjjön. Blah...Az kéne még- az utolsó három mondtatod már csak suttogta\ morogta.

Kérdőn néztem rá.

-Mit mondtál?

-Semmit-válaszolta és elindult az úttest irányába.

Paula gyorsan elbúcsúzott tőlem és futott Ben után. Ebbe meg mi ütött? Nem azért volt itt, hogy velem beszéljen? Na, mindegy. Én is bementem, majd lehuppantam a kanapéra, ahol apa vár engem.