A Barátnőm Szomszédja

4. Rész

Pauláékhoz az út körülbelül 30 percig tartott. Nem nagyon beszélgettünk közben. Mindketten elmélyedtünk a saját gondolatainkban. Mire újból feleszméltem, már Pauláék hazánál voltunk.

-Gyere, tudtommal otthon vannak-mondta halkan.

-Oké. Bár semmi kedvem sincs hozzá-motyogtam magamnak.-Várj, mielőtt bemegyünk, muszáj kérdeznem valamit.

-Igen?

-Őszintén válaszolj. Miért mutatsz be a szomszédotoknak, akihez semmi közöm?

-Egyrészt, mert mondtam már, hogy azt mondtam, hogy a féltestvérem vagy. Másrészt, a srác nagyon helyes. És ha nem is járnátok, legalább lenne rajtam kívül még egy barátod.

-Hát köszi ezt a nagylelkűséget....

Pár pillanat múlva már az ajtajuk előtt álltunk.
És Paula kopogtatott. Vártunk néhány percet, de senki sem jött ki.

-Gyere, saaajnos nincs otthon-mondtam, miközben elnyújtottam a sajnos szót.

-Újra próbálkozok.

És újra kopogott. De most kijött egy velünk egykorú fiú. Vizes volt a haja, szóval lehet, hogy fürdött. Csak egy térdig érő nadrág volt rajta, a felsőtestét semmi sem takarta. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egy elhízott kocka srác volt. Épp az ellenkezője! Kockái szépen ki voltak dolgozva. Olyan tipikus "mai cicafiú" kinézete volt. 
Mivel saajnos megzavartuk a (gondolom) hajmosásban, kénytelenek leszünk majd máskor visszajönni.

-Paula. Hányszor mondjam még el, hogy hagyjál békén?!?!-"köszönt" Paulának. Na, ez már jól kezdődik.

-Ne félj, elsőre is megértettem. Csak be akartam mutatni a barátnőmet. Ő is ugyanolyan paraszt, mint te-ezzel átsétált magukhoz.
Engem meg otthagyott egy idegen fiúval.

-Hurrá. Még egy városi ribanc. Na csá-köszönt el.
De én nem hagytam annyiban.
Velem így nem beszélhet senki! Mielőtt bezáródott volna az ajtó, gyorsan odaraktam a lábamat.
És elkezdődött egy véget nem érő szócsata.