A Barátnőm Szomszédja

40. Rész

Délután elindultunk az osztállyal a belvárosba.

Egyszer valakinek nekimentem, mire az elkezdett szitkozódni.
Vagyis hát gondolom, hogy azt csinálta.
Nem értek én franciául! 

Megcsodáltuk a Diadalívet, de nem emlékszem a tudnivalókra, mert végig Ben-nel ökörködtem.

Nagyon komolyan veszi ezt a "mostantól barátok vagyunk" témát.

Nem mintha idegesítene, csak fura, hogy idáig egy normális szó sem hagyta el a szánkat.

Az ofőnk alig tudta fegyelmezni a két osztályt. A másik kísérőtanár lelépett, ezért egyedül kellett helytállnia szegénynek.
Ilyen az élet.

Az ebédünket egy nagyon családias, de egyben modern étteremben fogyasztottuk el.
A szokásos rántotthús sültkrumpli párosítás volt.

Az ebéd után visszamentünk a szállásra.
A szobánkban Emmán kívül még 4 lányt találtam.
Valamin nagyon vihogtak.
Nem nagyon foglalkoztam velük, csak bedőltem az ágyamba.
Jól van na, a városnézés nagyon kimeríti az embert!
Tíz perc elteltével sem jött álom a szememre.
A mellettem lévő személyek nem voltak valami halkak.
Inkább úgy döntöttem , hogy hallgatózok.

-Hjaj, és láttátok ma Ben haját? Annyira cukin belelógott a szemébe!- áradozott Emma.

-Jah, de folyamatosan ezzel a ribanccal lógott- mondta valamelyik másik lány.

-Ssh hallkabban! Lehet, hogy fennt van- szólalt meg egy harmadik.

-Szerintem nem kéne kibeszélni. Normálisnak néz ki- valaki megvédett engem.
Ilyen sem fordul elő gyakran.

-Jaj Luna. Hogy egyem azt az áldott jó lelkedet. Ha nem tetszik ez a téma, akkor el lehet innen menni- ripakodott rá ezek szerint Lunára Emma.

Szegény lány.
Megsajnáltam, ezért felültem az ágyamon és szólásra nyitottam a számat.