A Barátnőm Szomszédja

14. Rész

Félve mentem le a nappaliba. Mindkét szülőm érzelemmentes fejjel bámult rám...Ez már jól indul...

-Rose Margaret Johnson- kezdte az apám.-Édesanyád most mondta el, hogy mit tettél. Remélem tisztában vagy a tetteid következményeivel. Nagyon nagyot csalódtunk benned.

-Bocsi apa, én is megszólalhatok?

-Nem. Jelen esetben jobb ha hallhatsz-felelte anyám.

-Nem fogok. Szóval. Kérdezzétek meg a tanárokat. Egész nap az iskolában punnyadtam. Suli után is csak egy pékségbe mentem el. A pláza környékén már egy jó ideje nem is voltam. Azt sem tudom, hogy állítólag mit loptam el.

-Ne hazudj kérlek. És most a bünteté...-kezdete anya, de apa közbevágott.

-Jó. Tételezzük fel, hogy hiszek neked. Persze, ellenőrizni fogom, hogy valóban bennt voltál-e. De akkor mégis ki mondta a sajátja helyett a te nevedet?

-Nézd apa. Ja tudnám, akkor már biztos, hogy annak az illetőnek nem lennének ép csontjai. De nem tudom.

-Értem. Holnap még visszatérünk erre a témára, de addig is kérem a telefonodat, a tabletedet és a laptopodat. Ha mégis hazudnál. Na akkor menj aludni- küldtek el.

Hát, köszönöm ezt a bizalmat. Paulának nincs telefonja, úgyhogy vele amúgy sem tudnék beszélni.
A többiekkel meg csak felszínes a barátságom. Bár a laptopot sajnálom. Így hogy nézzek filmeket?!
Már éppen elaludtam volna, de valaki benyitott a szobámba. Miért nem használok kulcsot?

-Milyen borzasztó, hogy egy tolvaj van a házunkban. Hová tart ez a világ?-mondta Anna.

-Honnan tudsz róla?-kérdeztem rekedtes hangon.

-Ohh, hozzám minden információ eljut. Csak nehogy másnak is elmondjam- röhögött ördögien. Vagyis...Röhögött volna, de nem tudott. Szegény hangszálainak bizosan megerőltető nem csak nyávogni.

-Nem érdekel mások véleménye. Kimennél a szobámból? Aludni szeretnék- vetettem oda neki.

-Pillanat. Ezt még ell kell, hogy mondjam. Annyira jó, hogy Ben-nel járok! Olyan aranyos és nagyon jól csókol.

-Örülök. Na szia.

Pár perc múlva bealudtam. Vajon Anna-nak van bármilyen köze ehhez a lopás-ügyhöz?