A Barátnőm Szomszédja

44. Rész

Fél óra sétálás után megláttuk az Eiffel-torony lábát.

Sokan elámultak a magassága és a szépsége miatt.

Nekem valahogy a Szabadság-szobor jobban bejött. De nyilván csak azért, mert amerikai vagyok.

Ben párszor próbált a közelembe jönni, csak én leráztam.

Aztán meg Emma foglalta le.

Ahányszor csak rájuk néztem (khm elég gyakran), a lány csak beszélt és beszélt. Utána valamit mutogatott a telefonján.Látszott szegény fiún, hogy már nagyon elege van. Majd szólok, ha megsajnáltam.
Szerintem az egyik kiemelkedő tulajdonságom az együttérzés xd.

A Szajna-parton sétáltunk végig.

Minden idegesítően romantikus filmben a szerelmesek a Szajna partján vagy az Eiffel-tornyon csókolóznak. Ez a valóságban sincs másképp. Folyamatosan kerülgetni kellett őket.
Blahh...

A tanárnő nagy boldogan megvette a belépőt a toronyba (miután várakozott a sorban vagy egy órát...).

A két osztály élettel telve száguldott fel a lépcsőkön.

Chh...Ígyis-úgyis ugyan oda jutunk. Minek szaladni? Oké,ha nem én lennék a lustaság legfőbb képviselője, talán én is már közöttük lennék, hogy széttapossam a többieket, hogy én érjek fel legelőször.

Luna útközben mellém csapódott.

Ő sem volt oda ezért a szaladás dologért.

Kibeszéltük az embereket.
Kiderült, hogy nagyon szeret kritizálni.

Minden harmadik nővel volt baja. Egyszer az, hogy túl nagy a körme, néha meg, hogy ocsmány a sminke.

Aztán beszéltünk magunkról is.

Kiderült, hogy tök sok mindenben hasonlítunk. Neki nincs ikertesója, ám van 3 öccse. Szegény:D.

Mire megérkeztünk a lifthez, mindketten lihegtünk.

Tanulság: ne beszélj lépcsőzés közben!

Az Torony tetejéről pazar kilátás nyílt Párizsra. Minden úszott a fényben. Az emberek apró kis hangyáknak tűntek onnan fentről.

Emma-t és Ben-t nem láttam. De még mindig ott volt a bennem motoszkáló féltékenységnek nevezett valami. Ki tudja, hogy mit csinálnak?

Vannak lányok, akik már 16 évesen régen nem szüzek. Lehet, hogy Ben most ehhez nagyban hozzásegíti Emma-t.