A Barátnőm Szomszédja

9. Rész

Eléggé kellemetlen volt a családi vacsora.
Jelen voltak az unokatesómim, a nagynéném, a nagybátyám és a nagyszüleim. Nem nagyon jövünk ki túl jól. Na de ez csak részletkérdés.
Már 10 perce nagyban ettünk, amikor szeretett nagynénim megszólalt.

-Annaval mi van? Nem látom őt sehol. (Khmm...az asztal alá benézett? szerk. 😂)

Kínos csend telepedett a szobára. Anyáék csak most vették észrey hogy nincs itt. Kérdőn fordultak felém.

-Rose, te tudsz róla valamit?-vont kérdőre apa.

-Ööö...az egyik osztálytársamnak megmutatja a várost. Még csak most költöztek ide és eltévedne szegény. De biztosan perceken belül itt lesz.

-Hát jó. Majd még errő este beszélünk-mondta anya szigorúan.

Gyorsan fekpattantam az asztaltól és kimentem az előszobába telefonálni.

-Anna, hol vagy?-kérdeztem köszönés nélkül.

-Neked is szia, hugicám. Bennel éppen egy nagyon elegáns kávézóban vagyunk. Mi az, talán féltékeny vagy?-pont összeillenek.
Csöpög mindkettő szava a gúnyoktól.

-Nem. De már mindenkinek feltűnt, hogy nem vagy ott. És ki kellett, hogy mentselek, de azt mondtam, hogy mindjárt itthon vagy.

-Hogy miii? Nem megyek haza!-kiáltotta. Biztosan mindenki feléjük fordulhatott.- Nem érdekel, hogy kik vannak ott. Nem fogod tönkretenni a randimat!-ezzel rámcsapta a telefont. Hát jó...

Meglepetésemre 5 perc múlva Anna állt az ajtóban dühös fejjel.

-Hogy-hogy itt vagy?-kérdeztem csodálkozva.