A Barátnőm Szomszédja

48. Rész

Halk neszezésre keltem.

Próbáltam megmozdítani a szemhélyaimat, de nem ment.

Az orromba a kórházak tipikus szaga kúszott.

Szerintem nincs olyan ember, aki szeretné. 

Ezért, ahogy megéreztem elkezdtem fintorogni.

Az volt az utolsó emlékem, hogy valaki belökött a vízbe.
Hát igen.

A szüleim nem tanítottak meg úszni. Mondjuk nem értem, hogy miért. Magamtól meg lusta vagyok megtanulni, bár hasznos lenne.

Amikor nyaralni megyünk, akkor is csak a maximum vállig érő tengerben ácsorgok.
 Igen, a lustaságom határtalan.

Szóóval... A szag miatt a szám is megrándult, mire valaki felkiáltott.

-Felébredt!

-Ben, nyugi már. Biztos még alszik- szólt egy másik hang, ami nagyon hasonlított a nővéremére.

Újra próbálkoztam.

Igen, most ki tudtam nyitni gyögyörűséges szemeimet.

-Hahó...- szólaltam meg.

Mondanom sem kell, a hangom inkább egy rekedt oroszlánéra hasonlított.

-Rose!- hangzott kórusban az örömteli kiáltás.

Két megkönnyebbült szempár meredt rám. 

-Mi történt?- kérdeztem.

-Beleestél a vízbe, aztán majdnem megfulladtál. Csak Ben kimentett. Aztán elvittek a mentők- mondta Anna.

Amikor a fiúról volt szó, Ben arca a paradicsommal megeggyező színben virított.

Vajon miért?

-De ki lökött be?- érdeklődtem.

-Luna.

Pár másodpercig nem vettem levegőt.
Teljesen lefagytam.

Ő biztosan nem lehetett. Itt valami félreértés lehet.

-Mondjatok el mindent részletesen, hogy mi történt- kértem.

Anna belekezdett a történetbe.

Ben a szemével meg mintha üzent volna valamit. Mit nem akarnak elmondani?

A story végén eszembe jutott egy masik kérdés is.

-Mióta vagyok bent?

-Csak pár órája hoztak be. Azóta aludtál, mert kaptál valamilyen myugtatót is- adott a kérdésemre választ Anna.

-És Anna... Te hogy hogy bent vagy?

-Mégis csak a nővéred vagyok. És... Megijedtem. Lehet, hogy nem jöttünk ki idáig túl jól... De amikor Ben megpróbált újraéleszteni... Ahh, Rose! Az ikrem vagy! Nem lehetek veled szemét!

-Ohh értem- teljesen ledöbbentem.

Azt nem teljesen értem, hogy miért egy ilyen estnek kellett megtörténnie, hogy erre rájöjjön.

- Az ofő is teljesen kész volt. Valamit hablatyolt franciául, a mentősök alig értették- nevetett Ben.

-És ti hogy hogy itt lehettek?

-Én a nővéred vagyok, Ben meg a társaságom- válaszolta Anna.

-Értem- egy újabb frappáns válasz. -És a tanárnő?

-Nemrég ment el, addig ránk bízott téged. De majd fel kell hívnom, hogy felkeltél és minden rendben.

-Oké.

°°°

Ezt a részt valójában éjfélkor akartam felrakni. Csak tegnap este 10 körül áramszünet volt és csak most, reggel 7kor csinálták meg.