A Barátnőm Szomszédja

22. Rész

Jack arcáról le sem lehetett vakarni a vigyor a vidámparkig. Hiába mondtam neki ezerszer, hogy Anna-nak van pasija és inkább mondjon le róla, ő akkor is boldog és pozitív maradt.

A pénztárnál vettünk jegyeket, majd besétáltunk a park területére.

-Nézd, ott vannak!- mutatott egy irányba Jack.

-Hol? Nem látom- válaszoltam.

-Menjünk oda köszönni!- nézett rám bociszemekkel. -Kééérlek!

-Jack, normális vagy? Ha odamegyünk, akkor rájönnek, hogy követjük őket.

-Mi? Jah, tényleg- mondta átszellemült tekintettel.

Elkezdtünk utánuk menni körülbelül 15 méteres távolsággal.

Megtorpantam, amikor a "Szerelmesek Vasútjához" értek. Nagyokat nevetve sétáltak be. Na nem. Én oda be nem megyek.

-Hahó Rose! El fogjuk veszíteni őket!- szólt ingerülten Jack.

-Már bocs, de oda azok mennek be, akik járnak. És tudtommal mi nem alkotunk egy párt.

-De ezt senki nem tudja. Gyere már- és elkezdett befelé húzni.

Egy ideig még ellenkeztem, aztán beletörődtem a sorsomba. Végülis a barátok segítik egymást, nem?
3 kocsivak később szálltunk fel, mint Ben-ék. Csöndben hallgattuk a nyálasabbnál nyálasabb zenéket. A barlang falára romantikus képeket vetítettek ki. Aztán eljutottunk egy csupa rózsaszín-rózsás terembe.
Ott Anna megcsókolta Ben-t, mire Jack eléggé hallhatóan felmordult. Gyorsan a szájára tapasztottam a kezemet.

-Hallkabban! Meg fognak minket látni- suttogtam, de elkéstem.

Balszerencsénkre Ben kinyitotta a romantikus nyálcseréjük közben a szemét és pont ránk nézett
. Próbáltunk lehúzódni, de még úgy is látott. Valószínűleg  nekem is paradicsomvörös fejem lehetett, mint Jack-nek.

Ben összeráncolta a szemöldökét és továbbra is minket nézett. A csókot azért nem szakította meg.

-Miért bámul?-kérdezte tőlem Jack.

-Nem tudom, de ez nagyon ciki- válaszoltam.

Elhagytuk a rózsaszín termet, majd egy sötétbe értünk. Én nem félek a sötétben. Sőt! Pont ott érzem jól magam! Sajnos Jack-kel nem így van. Azt éreztem, hogy a mellettem ülő szűkölve hozzámbújik.

-Jack, menj már innen-suttogtam dühösen.

-Rose, nagyon félek! Mikor érünk ki?-kérdezte.

-Mindjárt vége. Látod? Ott van a kijárat. Tarts ki- mosolyogtam rá.

Jé! Kedves vagyok!
Leszálltunk a kocsiról, mire két értetlen szempárral találtuk szembe magunkat.

-Hát ti?-kérdezte a nővérem.