A Barátnőm Szomszédja

45. Rész

Kilenc óra fele elindultunk vissza a szállásra.

Néhányan elugrottak vásárolgatni mindenféle kis mütyűrt. Hűtőmágnest, képeslapot, meg ilyeneket.

Akik nem vettek semmit, csendben várakoztak az út túloldalán.

Furcsa módon senkit sem érdekeltünk.
Mármint, biztos észrevettek minket, csak nem tulajdonítottak nekünk nagyobb figyelmet.

Gondolom azt hitték, hogy részeg fiatalol vagyunk a főváros szívében. Remélem, hogy a pedofiloknak sem keltettük fel a figyelmét.
Azért gondolkodjunk reálisan.
Ki akarna megtámadni / elrabolni / megerőszakolni egy kb 20 fős csoportot?

Kedves tanárnőnk nem tartózkodott velünk, mert természetesen ő is elment shoppingolni.

Biztos vesz a macskájának kabátkát.

                                °°°

Utána kitaláltuk, hogy mi lenne, ha még sétálnánk a Szajna-parton.

A tannő beleegyezett, mert hát mért' ne? 

Na és itt kezdődtek a bajok. Ben már megint odajött hozzám.
Újra kérdezgetni kezdte, hogy mi a bajom.
Legszívesebben elmondtam neki mindent, de tartottam Emmatól.

És hát féltettem egyetlen nővéremet. Bár még mindig nem voltam benne teljesen biztos, hogy ártana neki.

Amúgy Ben és Emma egyvalamiben hasonlítanak.
Kitartóak.

Szóval, nagyban sétálgattunk(én nyilván a járda legszélén, a vízhez legközelebb), mikor egy kezet éreztem a vállamnál.

Oda akartam kapni a fejemet, de mielőtt megláthattam volna a tenyér tulajdonosát, azt éreztem, hogy a lábam már nem érintkezik a talajon.

Ijedten kiálltottam fel, mielőtt még becsapódhattam volna a vízbe.

-Nem tudok úszni!

Aztán a a fejem belemerült a folyóba és elsötétült minden.