A Barátnőm Szomszédja

10. Rész

~Ben szemszöge~

Kérdőn néztem Anna felé.

-Menned kell?

-Áh, nem. Rose majd tartja a frontot-válaszolta.

-De ez nem fair vele szemben. Idáig is fedezett-mondtam neki.

Ezen magam is meglepődtem. Mégis miért akarom, hogy Rose-nak jó legyen?

-Na de Ben...-nézett rám szomorúan Anna.

Valahogy nem hatott meg. Nagyon idegesítő. Legalább ez most egy jó alkalom, hogy finoman hazaküldjem.

-Gyere, hazakísérlek-ajánlottam fel udvariasan, de határozottsággal a hangomban.

-Hjaj...Oké-nyávogta.

Nem bírom a nyávogó csajokat. Azt sem tudom, hogy miért egyeztem bele, hogy eljövök vele randizni.
Talán mert láttam, hogy az Rose-t idegesítené. Úristen... Miket gondolok?
Szóval hazakísértem. Amikor a házuk elé értünk, várakozva nézett rám. Mintha akart volna valamit. Most csókoljam meg? De hát nem is egy undorító romantikus filmben vagyunk. Ezért csak adtam két puszit az arcaira. A szemeiből sütött a csalódottság. A végén még rosszul fogom magamat érezni...
Megvártam amíg bemegy a kapun. Azután jobban szemügyre vettem a házukat. Óriási volt, nagyon nagy ablakokkal. A falát fehér színűre festették, csak az ajtajai voltak feketék. Tipikus "gazdagokvagyunkéseztlátnodkell" ház.
Elindultam haza. Az út közben enyhe lelkiismeret furdalás tört rám. Ha Rose-t leribancoztam, akkor Anna mi? Lehet, hogy majd hetek múlva bocsánatot fogok kérni tőle. Hát persze. Csak vicceltem.
Talán majd barátok leszünk. Ez is egy vicc volt.  Nem, azok biztos, hogy nem. Max csak a legrosszabb rémálmaimban.
Szétszekálnánk egymást.
Otthon apám fogadott. Jack, a bátyám valahol bent van a városban. Vagy csajozik. Vagy...egyszerre mindkettő. Anya 2 éve halt meg egy balesetben. Lett egy nevelőanyám. Nem jövünk ki túl jól, de társaság előtt fentartjuk a látszatot. Aztán eladósodtunk és ide kerültünk. Utálok a múltamról beszélni. Vannak nem túl jó emlékeim. Nem éltem legális életet. Vagyis...most sem mondthatnánk, hogy azt élek. Nem a megfelelő társasággal barátkozok. De ez az én döntésem.