A Barátnőm Szomszédja

19. Rész

De ezeket a jó és nyugodt pillanataimat is meg kell, hogy valami zavarja.
Anyám kiabált fel lentről, hogy a nővérem pasija és a családja perceken belül itt lesz egy vacsorára.
Visszakiabáltam, hogy nem érek rá és nem vagyok éhes.
Ezek után folytattam a megkezdett filmemet, ami a Karib-tenger kalózai volt.
Egyszer csak drága édesanyám rontott be hozzám.

-Most azonnal gyere le, nem szólok többet. Nagyon sokat jelent ez az este a nővérednek. Kérlek ne rontsd el.

Ööö...Tessék? És ehhez a "nagyon fontos" eseményhez én miért kellek?
Felálltam, majd dühösen, unott arccak ballagtam le az étkezőbe, ahol két család nézett engem árgus szemekkel.
A sajátom azért, mert felidegesítettem őket, a másik meg, mert még nem látott.

-Jó estét- köszöntem, majd lehuppantam egy székre.

-Szia. Paul vagyok, Ben apaja- mutatkozott be a velem átlósan ülő férfi.

-Én meg Hope, és a nagyobbik fiam Jack- vette át a szót Ben anyja.

A vacsora békésen lezajlott. A szülők szerettek volna beszélgetni, ezért minket, gyerekeket elküldtek.

-Ööö...Akkor én megyek. Nem is zavarok- mondtam, majd elindultam a szobámhoz.

-Várj, én is megyek. Nem akarok a gerlepár közelében lenni- szólt valaki mögülem.

Megfordultam és Jack arcával találtam szembe magamat.

-Oké, gyere- mosolyogtam rá kedvesen.

Felmentünk a szobámba és leültünk a gépem elé.

-Szeretnél valamilyen filmet nézni?-kérdeztem.

-Aha. A fiú neked megfelel?

-Igen. Szeretem a horrort- válaszoltam még mindig mosolyogva.

Elkezdtük nézni, de hirtelen Ben nyitott be.

-Nem lehettek csak ketten egy szobában- mondta dühösen.

-Miért? Tán csak nem féltékeny vagy? Menjetek vissza Anna-val romantikázni. Mi néznénk a filmet- mondta Jack.

Elismerően néztem rá. Végre van még egy olyan ember, aki oltogatja Ben-t és nem dicsőíti. Szerintem mi nagyon jól ki fogunk jönni egymással.