A gyönyörű gyilkos

1. Rész

☆o☆

A nevem Bella, Bella West. Mondhatnám, hogy az életem egy katasztrófa, de azzal semmit nem árulnék el.

Kilenc éves voltam amikor a szüleim egy lavina következtében életüket vesztették. Két évig a nagyim nevelt, viszont őt is hamar el kellett engednem. Ezután nevelőszülőkhöz kerültem és a mai napig itt is élek. A nevelőanyám egy boszorkány. Amióta velük élek üt-vág, ahol csak ér.

Sosem értettem, miért. Semmit nem ártottam neki, még csak egy rossz szót sem szóltam soha. De ez neki nem számít.

A nevelőapám, hát, hogy is mondjam. Egy egyszerű ember, talán egy kicsit őrült. Vele nem szoktam kommunikálni, látni is alig-alig. A munkája miatt szinte soha nincs itthon. Ha pedig mégis akkor a dolgozóban van.

~Π~

Reggel szinte semmi életkedvvel keltem ki az ágyból.

Legszívesebben egész nap az ágyamban kuporognék. Nyár van. Ilyenkor a legrosszabb. Mivel nincs suli nem tudok sehova menni itthonról. Barátaim akikkel kimehetnék azok pedig nincsenek.

Felvettem egy cicanadrágot és egy fehér félujjút. A meleg ellenére sem öltözhetek máshogy. Nem bírom látni a lila foltokat a testemen.

A fürdőben elvégeztem a szokásos dolgaim majd megálltam az ajtóm előtt. A kezem remegve emeltem a kilincsre majd szorosan lehunyt szemmel nyomtam le azt. Ezt minden reggel eljátszom. Máshogy nem tudok kilépni a saját szobámból.

A folyosón állva hallottam a tévét. Ezek szerint itthon van.

Egy óriási sóhaj után elindultam a konyha felé. Amikor a nappalin mentem keresztül megszólalt.

-Na, a hercegnő kimászott az ágyából. Csinálj reggelit utána meg intézd el a szennyest. -magyarázta rám se nézve. -Ne bambulj, hanem iparkodj. -nyeltem egyet majd inkább bementem a konyhába. Ma még elég jó kedve van.

~Π~

Nos, a napom úgy telt, ahogy eddig mindig. Ő ordibált, én meg tettem, amit kért. Ha ellent mondok megüt. Így is épp, hogy elmúltak a lila foltok.

Épp a nappaliban álltam, amikor meghallottam a híreket.

-Egy újabb holttestet találtak egy gyorsétterem hátsó kijáratánál. Az eddig tudottak alapján úgy tűnik az elkövető ugyanaz a személy volt. Hamarosan több információt is megtudhatnak az ügyről. -a kezem remegni kezdett. Talán ez a második legnagyobb félelmem. Mi van ha egyszer engem kap el ez a személy?

Az egész másfél éve kezdődött egy balesettel. Vagyis azt hiszik, hogy baleset volt, de ezt kétlem. Egy férfi belezuhant a közeli kikötőbe és megfulladt. Viszont a nyakán fojtogatás nyomait találták, mégis elkönyvelték balesetnek. Azóta szinte havonta hal meg valaki. Ezer százalék, hogy ugyanaz a személy követi el őket, mint a kikötős ügyet.

-Te meg mi a frászt bambulsz ott, mint egy idióta!? -hallottam meg magam mögül nevelőanyám csattogó, dühös hangját. Automatikusan nyeltem egyet és próbáltam összébb húzni magam.

-Én.. Én csak.. -dadogtam össze-vissza, mire hisztérikusan felnevetett. Vagy inkább fuldoklott.

-Te nekem ne magyarázkodj!! -és bamm, keze csattant az arcomon. Nem sokon múlott, hogy a padlóra essek, de tartottam magam. Könnyeim hangtalanul folyni kezdtek és inkább a földet pásztáztam. -Milyen hasztalan egy ringyó vagy! Megkérlek valamire, erre te itt tátod a szád. Mit vársz, hogy belerepül egy fasz!? Na lódulj. -lökött meg a vállamnál fogva mire megtántorodtam.

Nyeltem egyet majd inkább elmentem a szobámba. Sírva lekuporodtam az ágyamba és újra-és újra csak azon gondolkodtam, hogy vajon mivel érdemeltem ezt ki.

Már éjfél is elmúlhatott mikor gondoltam egyet és a leghalkabban kimásztam a szobám ablakán. Mikor magányra vágyom akkor mindig kijövök egy-két órácskára. Olyankor egy kicsit szabadnak érezhetem magam.

A kapun kilépve felcsaptam a kapucnim, majd elindultam egy random irányba. Korom sötét volt, csak az utcai lámpák gyér fénye világította meg valamennyire a teret.

Az utca teljesen kihalt volt. Bár rajtam kívül ki lenne az az idióta, aki, éjfélkor megy ki sétálni?

~Π~

Úgy húsz perc után kezdtem azt érezni, hogy valami nagyon nem oké, ugyanis egyfolytában azt éreztem, hogy valaki figyel, és gyakran furcsa neszekre kaptam fel a fejem. Megtorpantam majd hátra fordultam és pont láttam egy árnyat elsuhanni az egyik lámpa közelében. A szívem azonnal őrülten kalapálni kezdett.

A lábaimat kapkodni kezdtem, ám rossz irányba, mert nem sokkal később egy zsákutcába kötöttem ki. Ez mikor került ide? -gondoltam magamban. Gyér világítás volt, s mikor a betonra pillantottam még az ütő is megállt bennem.

Valaki állt a hátam mögött.

Hallottam ahogy a levegőt veszi, majd éreztem, hogy közelebb lép. Leheletét éreztem a nyakamon, majd a hideg futkosott a hátamon mély, karcos hangjától.

-Nagy hiba volt idejönnöd.

☆o☆

Meghoztam az első részt, remélem elnyerte a tetszéseteket. Ha igen akkor kérlek dobj egy vote-ot és írj egy kommentet. Jól esne. ♥ Ha szeretnél csatlakozni a facebook csoporthoz, akkor a profilomon található link alapján megteheted: :D

2017.8.14.