A gyönyörű gyilkos

20. Rész

☆o☆

\ D szemszögéből /

-Utoljára kérdezem! Hol van Bella? -ordítottam annak a mocsoknak a képébe, aki a múltkor követte Bellát és aki most elrabolta. Már vagy ezredszer kérdezem tőle, de ha most se képes válaszolni, esküszöm, hogy a szart is kiverem belőle.

-Ott. -az agyvizem egyből felforrt. Utosló esély.

-Így akarsz játszani? Legyen. -ezután kihúztam a farmerem hátuljába rejtett pisztolyom és pontosan a két bandzsa szeme közé szúrtam. -Most már lesz kedved válaszolni?

Szemeiben félelem és meglepettség tükröződött. Ezer százalék, hogy ezért pénzt kapott, mert akkor már válaszolt volna a féreg. Tekintetem merevem tartom az övén és várom, hogy mikor törik meg, mert már látom nem kell sok hozzá. Úgy tűnik a pisztoly megtette hatását, mert a következő pillanatban kinyögi a számomra fontos információt. Azonnal elégedettség önt el.

-Az apja házába vittem. -nyögi ki nagy nehezen, mire bólintok, és a következő pillanatban már húzom is meg a ravaszt. Ernyedt teste egy puffanással ér földet. Halott. Az érzés mi ezáltal elfog izgató, és kielégítő egyszerre. Beteges, nem? Élvezni mások nyomorát, mások halálát. Nos, nekem ez az életem.

A pisztolyt vissza tolom a farmerem hátuljába majd a motoromra felpattanva a jól ismert ház felé veszem az irányt. Innen nem lehet olyan messze, maximum tíz vagy tizenöt perc. Remélem időben odaérek.

Az egyre ingerültebben dudáló autósokat szlalomozva kerülöm ki, miközben egyre közelebb kerülök célomhoz. Semmi sem állíthat meg, még néhány piros lámpa sem. Az emberek utánam kiabálnak, ha tudnák ki vagyok biztos nem tennék. Hm, legalább lesz okom velük végezni.

A ház elé érve már testem minden pontját átjárta az adrenalin. A motort leállítottam majd kitámasztottam. A bejárati ajtó azonban nem nyílt. Bezárták. Remek, még ez is. Nem sokat gondolkodtam rajta. Hátráltam pár lépést majd egy jól irányzott rúgással kinyitottam azt. Amint beléptem a házba egy eget rengető sikitás fogadott. Ereimben megfagyott a vér, s szívem a torkomba ugrott. Ez az ő hangja. Nagy lendülettel indultam a hang irányába, de ami fogadott arra nem voltam felkészülve. Bella meztelen testét egy egy férfi alak takarta. A düh ami akkor bennem forrongott leírhatatlan. De hála istennek időben érkeztem, még nem tette meg. A pisztolyt elővéve nem gondolkodtam csak lőttem.

\ Bella szemszögéből /

A kezeket mik olyan helyen ólálkodtak, ahol ezelőtt más még sosem, egy pisztoly lövés szakítja meg, és a súlyos test rám nehezedve omlik össze. Hangosan felsírtam, mert nem akartam, hogy hozzám érjen. Mintha valaki meghallotta volna gondolataim, a test legördült rólam egyenesen a földre. Azonnal magzat pózba húztam magam s lehunytam a szemeim.

Egy szép réten mosolyogva sétálok, s csak élvezem, ahogy a Nap sugarai simogatják bőröm. A madarak csiripelve beszélgetnek egymással, a fák levelei susognak.. Mintha csak mögöttem súgnának össze. A testem nyugodt volt. A lelkem is megnyugvásra talált.

\ D szemszögéből /

Fájdalmasan vékony testét egy pokrócba bugyolálva fektetem az ágyamba. A szívem sajgott, hogy így kell látnom őt. Megtörve és megalázva.. Annyira vigyázni akartam rá, hogy végül mégis kicsúszott a kezeimből. A lány, aki annyit jelentett nekem. Az egyetlen jó dolog, amit az utcán töltött éveim alatt találtam. Egy kincs, mit dédelgetni és fényesíteni szerettem volna, de semmi sem úgy történt, ahogy azt én elterveztem.

Törékeny teste eltűnt a falatnyi takaró alatt. Olyan volt, mint egy kislány. Hisz még az is-emlékeztett tudatalattim a fájdalmas igazságra. Egy kislány, ki túl korán kényszerült a felnőtt létre. Egy kislány, ki most az enyém. Többet nem hagyhatom, hogy eltűnjön a szemem elől. Még egyszer nem hibázhatok.

Arcára száradt könnyei még mindig csillognak. Az arca olyan volt, akár egy angyal. Orcáin itt-ott szeplők szépítették őt, szempillái, mi égkék szemeit ékesítették. Ajkai, melyek olyan csábítóan vörösre duzzadva voltak előttem, hogy szinte azonnal magaménak szerettem volna tudni őket. Az álla, a nyaka, amit a legjobban szerettem. Az illat, amit magában hordozott mámorító volt. Mutató ujjam végig húzva nyaka oldalán, mértem fel a takaró alól kitűnő hibátlan testrészt. Annyira más volt, és ez annyira vonzott. Világos haját óvatosan kitűrtem a homlokából, de egy pillanatra megakadt a kezem. Túl forró volt. Egy lázmérőt behozva mértem meg hőmérsékletét. 39,2. Ez túl magas. Egy kisebb tálat hoztam be hideg vízzel és egy ronggyal. A vizes kendőt kicsavartam majd a homlokára helyeztem. Aprókat szuszogva reagált az új érzésre, de nem ébredt fel. A rongyot újra és újra benedvesítettem és így borogattam még mindig forró homlokát. Ahogy az arcára pillantottam, nem tudtam másra gondolni...

Az én törékeny kis angyalkám

☆o☆

Sziasztok drágáim ❤ Remélem nem baj, hogy most több a leírás és remélem az sem baj, hogy Bella szemszöge most ilyen rövid lett. :)

2018.3.1.