A gyönyörű gyilkos

21. Rész

☆o☆

\ Bella szemszögéből /

Arra ébredtem, hogy majd szét szakad a fejem. Nem fájt, csak egyszerűen olyan érzésem volt mintha két oldalról húznák szét. Borzalmas volt. Pár percig csak pihegtem a kellemes sötétségben, de egy idő után muszáj volt megmozdulnom, mert fázni kezdtem.

Amint éreztem, hogy valami puha a testem minden pontján hozzám dörgölőzik, rájöttem valamire. Méghozzá arra, hogy én pucér vagyok. Hirtelen villámként hasítottak belém a nem rég történtek emlékei. Szemeim még szorosabban zártam le, de ez nem akadályozott meg az emlékekben. Aztán egy lövés. Valaki lőtt, de azt már nem tudom, hogy ki volt. Rakéta sebességgel ültem fel az ágyban, mire majdnem elhánytam magam.

-Basszus! -kaptam a homlokomhoz és azt éreztem, hogy nedves. Az ágy végében megpillantottam egy ronygot. Ez most repült le rólam? Bella te hülye! Mégis mikor, már csak nem vergődtél ámodtam. Röhögött ki a saját belső hangom. Kösz szépen.

Hirtelen nyílt ki a szoba ajtaja, mire rákaptam a tekintetem. D lépett be rajta, majd amint észrevett nyelt egyet és szinte lefagyva állt az ajtóban. Fél perccel később sem értettem, mi ez a reakció. Lassan becsukta az ajtót majd zavartan köhécselni kezdett. Nem nézett rám és mintha egy kicsit ki is pirult volna. Elmosolyodtam aranyos arcán majd hirtelen lefagyott arcomról a vigyor. Sebesen ragadtam meg a pokróc alját, s húztam csupasz mellkasomra. Te jó ég, ez de égő. Villantottam..

Az arcom rákvörösre változott, ezt anélkül is tudtam, hogy láttam volna. Hát lehettem volna ennél is cikibb? Erősen kétlem.

-É.. Én. -próbáltam kinyögni valamit, de nem igazán jött össze.

-Öhm.. Semmi baj. -mondta miközben a tarkóját vakargatva leült mellém. A helyzet ellenére is írtó aranyos volt. -Jól vagy? -kérdezte már a megszokott hangján. Kék szemeivel az arcom fürkészte, ami az emlékek hatására egy keserű grimaszba torzult.

-Megvagyok. -válaszoltam halkan. -Nagyon rossz a helyzet? -utaltam a testemen lévő ütés nyomokra. Most még nem fájt, de tudtam, hogy amint felkelek az ágyból lesz ennek böjtje. Kell nekem mindig bajba kerülni. Ha nem csapom ki a hisztit, akkor mindez meg sem történt volna.

-A zúzódások elég durvák, kelleni fog sok idő mire meggyógyulnak. A hátadon a vágás.. Nos, azt össze kellett varrnom. Eze..

-Várjunk! Össze varrni!? És ezt én hogy hogy nem érzem? -szörnyülködve forgolódni kezdtem, de nem lett jobb a helyzet. És mióta tud ő sebeket össze varrni? Mi ez, a Dr. House?

-Nyilván az érzéstelenítő miatt. Egy-két óra és elmúlik a hatása, azután pedig megteszi a fájdalomcsillapító is.
-mondta úgy mintha ez egyértelmű lett volna. Milyen meglepetést okozhat még ez az ember?

-Előző életedben nem orvos voltál véletlenül? -kérdeztem mosolyogva. Elnevette magát majd oldalra billentett fejjel kezdte figyelni az arcom. Ez a pillanat most annyira más volt, sokkal szabadabb. Éreztem, ahogy pír szökik orcáimra, így inkább a kezét kezdtem tanulmányozni.

-Lehet. -húzta ajkait egy óvatos félmosolyra, amitől a szívem szép lassan kezdett megolvadni. Törvényes a gyilkos és az aranyos szót ugyanarra a személyre használni? Kétlem, rá biztosan nem.

-Gyere. -állt fel majd nyújtotta a kezét. Értetlenül néztem rá, mire válaszolt a fel nem tett kérdésemre. -Segítek felöltözni. -a szavak olyan gyengéden gördültek le ajkairól, hogy tudtam ebben nincs semmi hátsó szándék. Apró kezem az ő hatalmas tenyerébe csúsztattam, amit ő olyan puhán és gyengéden fogott át, hogy szinte nem is éreztem. Lassan, mint két idős házaspár átbattyogtunk a szobámba. Óvatosan a derekamnál tartva segített leülni az ágy szélére, aztán a szekrényben kezdett kutakodni. A takarót szorosabban fogtam magam körül, még mindig fáztam.

-Nem hiszem, hogy ez most kellene, a sebnek ártana. -háttal gugult nekem és úgy mutatta fel az egyik bordó melltartóm. Roppant zavarban voltam, hogy most ő fog öltöztetni.

Egy fekete bő cicanadrágot, és egy fekete félujjút adott rám, egy szintén fekete alsóneművel. Zavarnia kellett volna, hogy meztelenül lát és érint, de nem ez történt. Egy kislánynak éreztem magam, akit hosszú idő után gyengéden érintenek, kiről gondoskodnak.

Miután felöltöztetett kezével megsimogatta az arcom, majd elém gugolva két kezem az övébe fogva nézett fel rám.

-Így jobb? -kérdezte halkan, mire csak mosolyogva bólintottam. Felállt, de mielőtt kiment volna még vissza fordult.

-Kérsz valamit? -kérdezte kedvesen mire én csak mindkét kezemmel felé nyújtózkodtam. Értette a célzást, ezért odajött és a derekamnál fogva egy szoros ölelésbe zárt. Kezeimmel a felsője váll részét szorongatva szívtam be fűszeres illatát. Imádtam.

-Drága angyalkám.. -suttogta a fülembe. Somolyogva a válába fúrtam a fejem és csak élveztem, hogy velem van. Élveztem a pillanatot. Bár sosem szakadt volna meg..

☆o☆

Itt is a kövi rész, remélem tetszik. 😊 Arra gondoltam, hogy ezentúl minden fejezetet dedikálni fogok valakinek. Szóval, aki szeretné az írja meg kommentben, vagy majd véletlenszerűen kiválasztok valakit. ❤

2018.3.3.