A gyönyörű gyilkos

15. Rész

☆o☆

A konyhában sertepertélve ütöm el az időt, mert ha már bevásároltam, akkor csináljak is belőle valamit. Miközben a húst vágom apró kockákra, csak a nemrég történteken jár az agyam. Nem tudom elfelejteni az erős karjait a derekam körül és a szuszogását a fülem mellett. A gondaltra is hatalmasat lódul a szívem. Az a beazonosítatlan érzés újra bennem kavarog, de lassan úgy érzem megtalálom a jelentését. Vagy lehet, hogy már tudom is csak magamnak nem merem bevallani.

Ő és én.. Mi...

Vajon most hol lehet? Percekkel később, mikor kiengedett az öleléséből, azt mondta, dolga van és egyszerűen kisétált az ajtón. Mindig ezt csinálja. A közelembe férkőzik majd nemes egyszerűséggel itt hagy. És még a nőket nem lehet megérteni. Na persze. Akkor az ő viselkedését ki érti meg, mert én már nem tudok vele mit kezdeni.

Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy még azt sem vettem észre, hogy megvágtam magam. A vér lassan csorgott végig a kezemen, ezzel vörös ösvényt hagyva maga után. Pislogás nélkül figyeltem a saját vérem, és azon gondolkodtam hogy Ő vajon mennyi ember vérét láthatta már így kifolyni. Van egy olyan sejtésem hogy több mint egy.

Hirtelen tértem magamhoz a kábulatból, hátra fordulva a kezem a csap alá nyomva mostam le a vért. A hideg víz egy kicsit magamhoz terített. Mi van velem??

Az éltem teljesen felfordult, az utcán idegen ember követett és ki tudja, hogy mit akart tőlem. Nem hiszem hogy az idő iránt érdeklődni.. Véren gondolkodom, egy gyilkos házában élek, aki bármelyik pillanatban megfojthatna. De amit eddig tapasztaltam, max csak az ölelésével fojthatna meg. Szép halál lenne. Látom is magam előtt a szalagcímet.

A GYILKOS HALÁLRA ÖLELTE ÁLDOZATÁT

Magamban kucogni kezdtem, micsoda gondolatok.

-Most magamban nevetgélek, már beszélek is. Te jó ég Bella kezdesz megőrülni. -mondom magamnak miközben egy tapaszt teszek az alig látható sebre. Pici, de mégis ömlött belőle a vér.

Befejeztem a hús szeletelését majd hozzá adtam a hagymához. Felöntöttem vízzel. Tettem még bele paprikát és kábé mindent, amit itthon találtam. Hagyom főni, majd csak lesz valami belőle. Nem is tudom milyen.. Mindenes leves, így fogom hívni. Aztán kíváncsi leszek az ízére. Előkotortam egy főzőkanalat és összekevertem azt az elegyet, amit összeállítottam a fazékban.

-Ha ezt elrontom, cseszhetem, mert több dolog már nincs itt. Majd akkor megfőzöm azokat az ujjakat. -oké. Hivatalosan is kijelenthetem, hogy agyamra ment az éhség. Ilyesmin sosem viccelődnék. Most már tényleg megőrültem.

Elpakoltam mindent, letöröltem a pultot és szugeráltam hogy az a valami megfőjön. Naja, arra várhattam.

Elindultam a szobámba, hogy keressek valamit, amivel elszórakoztathatom magam, de aztán megláttam valamit. D szobájának ajtaja résnyire nyitva volt hagyva. Talán annyira sietet, hogy nyitva felejtette. Lehunytam a szemeim. Nem szabad! Az az ő szobája, tilos bemennem! Ahogy kinyitottam az eddig szorosan lehunyva tartott szemeim, máris az ő szobájában találtam magam. Hűha, nem is tudtam, hogy tudok teleportálni. Majd lesz mire fogni. Előre érzem, hogy megint bajba fogok kerülni.

Egy pillanattal később, mikor fel is fogtam, hogy hol vagyok szinte sokkosan fordultam körbe. Sötét volt bent, csak a nyitott ajtóból áramlott be egy kis fény, de így is láttam azt, amit nekem nem kellett volna. Az egész szoba falai tele voltak ragasztgatva különböző emberek fényképeivel. Volt, amelyiken egy hatalmas piros X éktelenkedett, volt olyan, ami be volt karikázva és volt olyan is, amin nem volt semmi csak egy vidáman mosolygó arc.

Egy hatalmas gombóc nőtt a torkomban, amit ha akartam volna sem tudtam volna leerőszakolni. Olyan kísérteties volt az egész, a sötét szoba pedig csak tetézte a horrori hangulatot, ami ebben a szobában uralkodott.

Miután sikerült levegőt juttatni az agyamba közelebb lépkedtem az ajtóval szembeni falhoz. Mindegyik kép különbözött egymástól, de volt bennük egy közös. Mindegyik kép jobb sarkában volt egy fekete filccel írt dátum, mind ugyanazzal a kézírással, tehát ugynaz az ember is írta őket. Valószínűleg Ő.

Nem tudom mióta állhattam ott, de egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy korom sötétben állok és felfigyelhettem egyfajta szuszogó hangra is. Úgy éreztem, hogy na most bajban vagyok.

Forroságot éreztem és az ő illatát. A pulzusom azonnal az egekbe szökött. Felismertem ezt az érzést, ami csak akkor mutatkozott, mikor túl közel került hozzám Ő. Mögöttem állt. A nyakamon éreztem, ahogy kifújja a levegőt. Pillanatokkal később ugyanazon a helyen hideg ujjak érintették a puha bőrt. Másik kezével a derekem kulcsolta át majd teljesen a magához húzott. Álla a fejem búbját súrolta, tekintettel arra, hogy mennyivel alacsonyabb vagyok nála.

Keze még mindig a nyakamon pihent, amit lassan oldalra is billentett, majd arcával a fülemhez hajolt. Ajkai a fülem mögötti érzékeny részt kínozták, mire muszáj volt lehunynom a szemeim.

-Miért hazudtál nekem? Miért vagy ennyire makacs, rossz kislány? -mély baritonja ütésként érték el a füleim. Nem volt erőm válaszolni, csak még jobban hozzá simultam..

☆o☆

Hahó drága olvasóim 😊 Először is boldog Valentin napot mindenkinek! 💏❤Kivételesen hamarabb hoztam a részt mivel valaki sürgetett (chiuska 😒) de nem is bánom, mert ez a rész most nagyon tetszik nekem 😍 remélem kíváncsiak vagytok a folytatásra, mert én nagyon 😍

A FENTI DAL A FEJEZET IHLETŐJE, HALLGASSÁTOK MEG!!

2018.2.14.