Egy fiatal lány, kinek élete cseppet sem mindennapi, találkozik egy gyilkossal. Érzelmek kavalkádja lepi el mindkét fél életét, de végül ki győz? Egy lány, ki csak boldog szeretne lenni, vagy egy hidegvérű gyilkos? Ki lesz az első áldozat?
~
2017...
Életemben nem éreztem magam még ilyen nyugodtnak. Csak feküdtem az ágyban és pihentem. Nem volt senki, aki kiabálva berontson a szobámba és parancsolgatni kezdjen. Nem volt kötelező mindenkinél hamarabb felkelnem, azt csináltam, amit csak akartam. Najó, persze ez ennyire nem egyszerű, de akkor is szabadabb voltam mint eddig.
Az ajtó halkan nyikorogva nyílt ki, mjd D dugta be rajta a fejét. Érkezésére mosoly szökött az arcomra. -Hogy vagy? -huppant le mellém az ágyra. Felnéztem rá, s vállat vontam. Megvertek és majdnem megerőszakoltak. Hogy is lehetnék?
-Megvagyok. -válaszoltam halkan. Hangom rekedt volt, s nehezen formáltam a szavakat. Szomjas voltam. Mintha csak meghallotta volna a gondolataim, az orrom alá nyomott egy pohár vizet. Ez eddig is nála volt? Kortyoltam belőle párat majd az ágyam mellett lévő kisszekrényre helyeztem. -Vele mi lett? -utaltam a nevelőapámra. -Megöltem. -olyan egyszerűen ejtette ki a szavakat, hogy hátamon azonnal végig futott a borzongás. Ezt sosem fogom megszokni. Mintha az előbb nem is ittam volna, a torkom ugyanolyan száraz volt.
Nem tudom, hogy erre kellett-e volna válaszolnom, de végül nem tettem meg. Valamiért nem lepődtem meg, mikor azt mondta, hogy dolga van és mennie kell. Azt hiszem, ezt már megszokhattam volna tőle. Megint tölthetem egyedül az egész napom.
Lassan kikászálódtam az ágyamból és kicsoszogtam a konyhába. Rettenetesen fájt minden mozdulat, mintha izomláz lenne az egész testemben. Mit lehet csinálni egy házban, amiben csak te vagy és még félig agyon is vagy verve? Ez itt a kérdés.
Engedtem a csapból egy pohár vizet, azzal a szándékkal, hogy megiszom, de amint belekortyoltam, úgy ki is köptem. Gyűlölöm a csapvizet.
Mivel eléggé unatkoztam, megint elkezdtem főzőcskézni. Az egyik eldugott szekrényben találtam spagetti tésztát és paradicsom szószt. Hm, akkor spagetti lesz. Döntöttem el rögtön, már csak valami húst kell keresnem bele. A hűtőt kinyitva megpróbáltam figyelmen kívül hagyni a fagyott ujjakat, és inkább azt kerestem, ami nekem valójában kell. Alul volt egy konzerv húsos valami, szóval gondoltam ez is megteszi. Konzervnyitó híjján egy kést döftem bele, hogy megtudjam mi van benne. Ahogy a kést lassan végig húztam rajta, furcsa érzésem támadt. A gerincem mentén végig szaladt a borzongás, és úgy éreztem mintha valami elkezdődött volna bennem. De mi? Egyfajta vágyakozás, vagy kényszer nem is tudom pontosan. Valaminek az egyvelege. A kés éles végén visszatükröződött a saját rejtélyekkel teli tekintetem. Fogalmam sincs, hogy mennyi ideig bámultam a kést, de arra lettem figyelmes, hogy a tésztának feltett víz forrni kezd. Egy picit megráztam a fejem, hogy visszatérjek a jelenbe majd a tésztát a vízbe helyeztem. Ezek után már minden ment egyszerűen, és megint azon kaptam magam, hogy a várakozáson kívül nincs semmi dolgom. Eszembe jutott, hogy van egy hely a házban, ahol biztosan találok magamnak valami elfoglaltságot. Tudom, nem lenne szabad, de megöl a kívácsiság.
D szobájába lépve megint elfogott az a furcsa érzés. Kellemetlen hideg és sötétség uralkodott bent, amitől végigfutott a hátamon a hideg. Valahogy az egész szoba annyira őt mutatta be. A sötétség, ami körülötte uralkodott, mind arra utalt, hogy semmit sem tudok róla. Még csak az igazi nevét sem. Ahogy beljebb léptem valami felkeltette az érdeklődésem, méghozzá egy barna bőrkötésű füzet, mi nyitva hevert az ágyán mellette egy tollal. Egy napló? A számat harapdálva idegesen fordultam hára, ha most betoppan nekem végem. Hála istennek az egész házban csend uralkodott, csak a saját szapora légzésem hallhattam. Az ágy szélére ülve vettem kezembe, a puha tapintású kis csodát, ami valóban egy napló volt. Ugyanaz a kézírás volt, mint ami a falkon szereplő képeken is van.
Június 6
Egész este követtem. Az áldozatommal kellett volna foglalkoznom, de ahogy megpillantottam az út túlsó oldalán, azonnal rabul ejtette a pillantásom. Szaporán szedte a vékony kis lábait... Mint egy gazella. Akarok én a vadász lenni. Kapucni a fején volt és úgy tűnt nagyon siet valahová. Bár a karjaimba húzódnál ily sebességgel. Muszáj volt utána mennem, mint egy mágnes úgy vonzott magához. Az ereimben bizsergett a vér, a szívem a torkomban dobogott. Akartam őt, akartam a vérét érezni a bőrömön, de valami mégis vissza tartott. Az arcomon a vigyor egyre csak nőtt, mikor befordult a sikátorba. Az én sikátoromba.. Mikor észrevette, hogy innen bizony nincs kiút megtorpant így én is lassíthattam lépteimen. Ahogy egyre közelebb értem hozzá, úgy hangosodott ki szapora légzése, ami zene volt füleimnek. Félt tőlem.. Élveztem.. Mikor végre, olyan távolsába kerültem....
A mondatot nem tudtam befejezni, mert az ajtó csapódása megakadályozott ebben. A francba! Hazajött. Kezem remegni kezdett, így a könyvet sikeresen le is ejtettem a földre. Kapkodva felszedtem majd úgy, ahogy volt visszatettem az ágyra. Vettem egy mély levegőt majd szinte kirohantam a szobából, de ami ott fogadott arra nem voltam felkészülve. D nyugodtan pillantott rám az ajtóból, mellette pedig.. Mellette pedig nagyon mosollyal az arcán állt a nevelőanyám.
☆o☆
Itt is a kövi rész. Húha, remélem elnyerte a teszésetek, mert nekem most ez nagyon tetszik 😍
\ Valamint ha valakit érdekel a facebook csoport, akkor a profilomon megtalálja hozzá a linket /
(A naplóból a részlet) kérlek nézzétek el a "szépírásom" 😄
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
