A gyönyörű gyilkos

35. Rész

☆o☆
 

Mikor az érzelmek vezetnek, s nem pedig a gondolatok. Nem hagyod, hogy akármilyen negatív dolog elvonja a figyelmed a jelen csodáiról. Egy perc azzal, akit a legjobban szeretsz, s máris szebbnek látod a világot. A nap minden rohanó pillanatában is tudsz szakítani időt arra, hogy egy percre az ő mosolyán derengj, s egy szivárvány alatt mosolygó kislánynak érzed magad. Az érzés mikor szeretsz, s tudod, hogy viszont szeretnek..

~Π~

Reggel a hajnal első felém nyúló karjai előtt ébredtem arra, hogy a mellkasom valami éghetetlenül elviselhetetlen módon szorít. Zilált külsővel, s szapora légzéssel próbáltam nyugtatni magam, és a szörnyű rémálmom minden részletét elfelejteni. Nagyokat pislogva próbáltam kikecmeregni az ágyból, s csak ekkor vettem észre, hogy nem vagyok egyedül. Daniel feküdt mellettem a derekamat szorosan ölelve, és mikor mozdultam egyet azonnal erősített fogásán. Ujjai meleg érintése, lágyan simogatták az én mezénytelen bőröm, s ekkor ugrott be minden. A gyomrom görcsbe rándult a tegnap éjszaka emlékeire, az arcom színe vörösre változott és legszívesebben eltűntem volna. Az mit sosem gondoltam volna, most megtörtént. Testem, s lelkem nyújtottam egy férfi karjaiba, ki azonnal utána nyúlva magához is zárta azt. A szívem olyan hevesen dobogott, hogy a csendes szobát szinte hangos zeneként töltötte be azt, bár hiszem, hogy ezt csak én véltem így, tekintve, hogy Daniel még békésen aludt. Vagyis úgy tűnt. Kezeim kihúzva a meleg takaró alól dörgöltem meg fáradt szemeim, majd nagy nehezen elnyomtam egy ásítást. Azt hiszem ez egy kicsit hangosabbra sikeredett, mint ahogy azt terveztem.

-Minden rendben? -egy álmos hang keltette fel az érdeklődésem, mire oldalra fordulva észre vettem, hogy Daniel árgús szemekkel figyel, pedig az előbb még mintha aludt volna.

-Bocsi, hogy felkeltettelek. -szabadkoztam azonnal. Hangom még mindig rekedt volt és rémült az előbb átélt álmom miatt.

-Ez nem válasz a kérdésemre. -válaszolt csípőből sajátos stílusán, mire csak a szemeim forgattam. Ezt még meg kell szoknom. Vettem egy mély levegőt, majd kibontakozva az öleléséből feljebb tornáztam magam és hátam az ágy támlájának fektettem. Nem volt a legkényelmesebb, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy panaszkodjak.

-Volt egy rossz álmom, ez zaklatott fel. -magyaráztam, s közben az ujjaimmal játszottam. Nem tudta elkerülni a figyelmem a D ajkaira felmászó mosoly, mely fogalmam sincs, hogy minek az erdeményeként keletkezett. Próbáltam nem mutatni a meglepettségem, ami sikerült is kisebb-nagyobb sikerrel.

-Miről szólt? -fordult oldalra, így támaszkodott az egyik karjára. A mozdulat hatására a takaró lejjebb csúszott, láttatni engedve a csupasz mellkasát. Kissé elpirultam, de az álmom felrémlése el is tüntette ezt a pírt az arcomról.

-Nagyon zavaros volt az egész. Nem is egy teljes képet mutatott az álom, hanem szinte percenként váltották egymást az események. Úgy kezdődött, hogy szürkületben, mintha a víz alatt lettem volna, és hullámzott minden. Ezután sétáltam valahol, az ágak reccsenését még most is hallom. Rémísztő volt. Volt, hogy zuhantam, ziháltam majd egyre többször ugrott be egy csecsemő képe. Eleinte mosolygott és gügyögött majd egyre jobban komorodott el a tekintete végül az egész átváltott hisztérikus baba sírásba. Egyre hangosabban hallottam, szinte már csengett a fülem. Itt ébredtem fel. -fejeztem be. A torkom kiszáradt, ezért nyeltem egyet, de az egész olyan volt mintha homokot tuszkoltam volna le a torkomon.

Daniel percekig nem szólt semmit, csak nézett. Egy idő után elgondolkodtam, hogy egy ember meddig bírja pislogás nélkül, mert úgy hittem D most ezt gyakorolja. Figyeltem hátha ad valami életjelet, de nem nagyon csinált semmit. Már épp megakartam bökni, hogy reagál e, de végül csak szólásra nyitotta a száját.

-Ez jó. -ennyi volt az összes, amit kinyögött, de mégis úgy éreztem, hogy emögött sokkal több rejlik, mint amit mutat. Ijesztő volt.

-Hogy érted? -ráncoltam a szemöldököm. Nem úgy nézett ki mint, aki válaszolni fog, mivel csak árgús szemeivel az arcom fürkészte, s közben egyik kezével simogatta azt. Kényeztető érintését annyira élveztem, hogy a határán voltam annak, hogy lehunyt szemmel dorombloni ne kezdjek. Közel hajolt az arcomhoz, majd egy lágy csókot hintett a homlokomra.

-Majd megérted picim. -válaszolta halkan, s ezt követően kimászott az ágyból. Meztelen fenekére pillantva elgondolkodtam azon, hogy nekem miért nem lehet olyan jó fenekem, mint neki. Talán rám férne egy kis edzés. Bár, a tegnapi eset felért egy tornával az biztos. Az emlékek hatására lángba borult az arcom, s azt inkább a takaróba temettem. Te jó ég, nem erre számítottam.

-Öltözz fel. -mondta miután, immáron felöltözve elhagyta a szobát. Kicsit furcsáltam, hogy ilyen szűkszavű, de rá kellett jönnöm, hogy ő mindig az.

Kierőszakoltam magam a meleg ágyból, majd felkutattam az össze-vissza elhajigált ruháimat. Szereztem tiszta fehérneműt, majd felöltöztem. A fürdőben elvégeztem a dolgom, majd egy kicsit megmostam az arcom, ezáltal fel is frissültem. A tükörbe pillantva egy olyan lányt láttam, akit már nagyon rég nem ismertem. Egy vidám lányt, aki csak él ebben a nagy világban, de a lényeg, hogy boldogan. Természetesen ekkor jön mindig az a pillanat, amikor minden elromlik. Most sem maradhatott el.

-Bella, gyere a nappaliba. -zakatoló szívvel indultam meg az említett helyiség felé, de mikor odaértem csak a fejem ráztam. Sikoltani lett volna kedvem.

-Mi ez? -kérdeztem egy hatalmas gombóccal a torkomban. Nagyon reméltem, hogy ez csak egy rossz vicc.

-A mai dolgod. Azt hiszem már te is tudod, mi lesz az. Meg kell ölnöd. -undorítónak találtam azt a hatalmas vigyort az arcán.

A kanapé és Daniel elégedett arca közt cikázott a tekintetem. Nyeltem egyet. A csecsemő egyszer csak felnevetett, nekem pedig sírni támadt kedvem. Ezt nem teheti velem.

☆o☆
   
Nem igen szeretnék hozzáfűzni most semmit. Remélem tetszett 😊
A facebook csoporthoz a profilomon lévő link alapján tudtok csatlakozni.

2018.5.3.