A gyönyörű gyilkos

13. Rész

☆o☆

D...

Biztos vagyok benne, hogy ez nem az igazi neve. Hogy is lenne. Mégis ki ad a gyerekének ilyen nevet? De akkor miért nem árulja el? Direkt csinálja? Á, teljesen megőrjít.

Mosolyogva hátra dőltem az ágyban majd lehunytam a szemeim. Ideje aludni..

~Π~

Reggel a korgó hasamra ébredtem, ami nem igazán volt a legjobb érzés. Bár, tekintettel az előző helyzetemre, akkor is sokszor ébredtem így, de ezt az érzést nem lehet megszokni. Éhesnek lenni a legrosszabb. Kimásztam az ágyból majd végignéztem magamon. Egy fekete leggings és egy száz helyen kikopott sötét felső volt rajtam. Hm, egy igazi csöves.

Mezítláb kiosontam a konyhába majd körülnéztem. Hogy mit láttam? Nos, semmit. Szó szerint. Már az a száraz keksz is eltűnt, amit a múltkor ettem. Kinyitottam egy szekrénynek tűnő ajtót, ami valójában egy hűtőt rejtett. Reménykedtem, hogy találok valami ehetőt, de nem láttam mást megfagyott ujjakon kívül.

Sóhajtva becsuktam az ajtót majd fe.. Várjunk egy percet! Megfagyott ujjak?! Mi a.. Újra, most az előbbinél sokkal lassabban kinyitottam majd eltátottam a számat. A tojás tartóban nem tojások voltak..

De ezek mégis, hogy kerültek ide? Csak azt ne mondja, hogy itt tartja az áldozatai khm.. Ujjait. Hát amilyen éhes voltam, most úgy ment el az étvágyam.

-Kersel vamit? -hallottam meg a hangját mire ugrottam hátra és csaptam be a hűtő ajtaját egyszerre. Komolyan egyszer infarktust fogok kapni tőle. Rémült arcom láttán egyből leesett neki, hogy mi bajom.

-Azo.. -nem hagytam, hogy befejezze. Inkább közbevágtam.

-Ne! Inkább nem is akarom tudni. -még a kezem is feltettem, mintha azzal megvédhetném magam. Heves reakciómon csak mosolygott, amit nem igazán tudtam mire vélni tekintettel arra, hogy semmi vicces nem volt a helyzetben.

-Csak éhes voltam, de nem találtam semmit. -sóhajtottam majd hirtelen fájón megkordult a hasam. Éreztem, hogy az arcom pirosra vált, na nem a zavartól, hanam a szégyentől. Hogy pontosan mit szégyelltem, azt magam sem tudom.

-Ó, ne haragudj. Míg egyedül voltam nem volt gond, hogy nincs itthon kaja. Azt hiszem majd kell venni néhány dolgot. -vakargatta a tarkóját, mintha kínos lenne neki, hogy itt állok előtte csöves ruhákban korgó gyomorral. Azt hiszem megértem.

-Ha gondolod, akkor elmehe.. -egy pillanat alatt elhallgattatott azzal, hogy közelebb lépett és mutató ujját az ajkaimra helyezte. A hirtelen közelsége szívemet vad vágtába kényszerítette, míg fennséges illata bekúszott az érzékeimbe. Azonnal bódult hatást eredményzett és csak a lelki erőmön múlott hogy nem zuhantam izmos karjaiba. Ha így is lett volna, azt hiszem, nem bántam volna..

-Eszedbe ne jusson kitenni a lábad ebből az épületből! Megértetted? -halk volt, de mégis olyan hatást keltett mintha ordított volna. Nyeltem egyet és csak bámultam azokba a jégként csillogó kék szemekbe. Gyönyörű kívül, csúf belül...

-Miért? -nyögtem ki mikor pillanatokkal később hátrébb húzódtam. Úgy éreztem, ha tovább olyan közel marad hozzám, akkor valóban a karjaiba zuhanok.

-Megértetted? -ismételte meg a kérdést ezúttal sokkal mélyebb és ingerültebb hangon. Hátráltam néhány lépést mire ő ugyanezt tette csak felém. A bútor és közé szorultam, ami egyre inkább kezdett nem tetszeni.

-Mi van ha nem? -nem csak őt, de magamat is megleptem kacér hangommal. Szemeiben mintha megcsillant volna valami, de csak egy pillanatig láttam, aztán átvette helyét a.. düh. Mindkét kezét megtámasztotta mellettem a bútoron, így teljesen a fogságába estem.

-Büntetés..

~Π~

Egyfolytában csak azon az egy szón járt az eszem. Mégis mire gondolhatott a büntetés foglama alatt?

Mindez csekély egy órája történt mégis úgy érzem, mintha még mindig itt lenne, pedig a kijelentése után elment. Pörög az agyam. Mindig ezt teszi velem. A legváratlanabb pillanatokban közel kerül hozzám, mond valamit, amitől a szívem dobogásának sebessége akaratlanul is megduplázódik, majd egyszerűen elmegy. Az őrületbe kerget, pedig szinte alig látom. Korán elmegy és csak este jön, vagy ha itthon is van, akkor a szobájában gubbaszt és szinte figyelmen kívül hagyja, hogy egyedül bóklászom a házban. Bár, nem kellene szemrehányást tennem, hisz megmentette az életem.

De az a szó nem fog kimenni a fejemből. Büntetés. Bár tudnám, hogy mire gondolhatott. De én ezt akár ki is deríthetem. Berontottam a szobámba majd a párnám alól kiszedve a kevés pénzem, megkerestem a cipőm majd egy szempillantás alatt a mocskos sikátorban találtam magam. Csak azt remélem, hogy ezzel nem követek el hibát..

☆o☆

Na sziasztok! Mint látjátok sikerült összehoznom egy részt. 😅 Nagyon remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket. Emellett szeretném megköszönni a lássan 3000 megtekintést. 😍 Fantasztikusak vagytok!
Ui: a büntetés alatt ne gondoljatok semmiféle szexuális dologra, mert itt ilyesmi még nem fog történni
/ Valamint ha valakit érdekel a facebook csoport, akkor a profilomon megtalálja hozzá a linket /

2018.2.8.