A kanapén ültem és azon gondolkodtam, hogy most sírjak vagy nevessek. A testem egyik része örült, hogy végre megszabadult a szenvedéseim okozójától, a másik pedig szégyenkezve sírdogált, mert kioltotta egy ember életét. D elégedett vigyora megállás nélkül villogott a fejemben. Mégis, hogy tud ennek örülni? Kezdem azt érezni, hogy hatalmas hibát követtem el, mikor azon az éjjelen szótfogadtam neki, és újra elmentem a sikátorba. Nem volt olyan régen, de annyi minden megváltozott, és D is. Már egyáltalán nem az, akit én az elején annyira megkedveltem, olyan félelmetes lett. Nem tudom, mit akar ezzel elérni, de remélem, hogy semmi rosszat.
-Min gondolkozol? -törte meg a csendet gondolataim egyetlen szereplője.
-Miért csináltad ezt? -emeltem rá vádlón a tekintetem.
-Mindent a te érdekedben tettem! -válaszolta reflexből, mire megforgattam a szemeim. -Talán kényszerítettelek?
-Igen! -vágtam rá azonnal.
-Ne hazudj! Pisztolyt fogtam tán a fejedhez? Nem! Mindent egyedül csináltál én csak figyeltelek. Mikor megölted, akkor nem voltam ott. A szabály az szabály! Te ölted meg, neked is kell eltűntetned! -magyarázta ki magát azonnal.
-De én nem akartam ezt az egészet!
-Mégis megtetted! -kiáltott vissza, mire összerezzentem. Ritkán emeli fel a hangját, és ez most meglepett. Lehajtottam a fejem, mert rájöttem, hogy igaza van. Én tettem meg. Gyilkos vagyok.
Lassan felálltam a kanapéról, majd szinte kényszerített mozdulatokkal indultam a szobám felé. Nem akartam a szemébe nézni, perpillanat mindentől undorodtam, ami a történtekre emlékeztetett. Ha tehettem volna, akkor legszívesebben elmentem volna. Jó messzire tőle, a tekintetétől, melybe akárhányszor belenézek elveszek egy pillanatra. Utálom, hogy ennyire tökéletes minden porcikája.
-Bella!.. Bella. -szomorúan hátra fordultam mire nagy hévvel megindult felém. Annyira megijedtem, hogy mirtelen még a nevem is elfelejtettem.
-Én..
-Istenem, csak fogd be! -s ezzel a felkiáltással kezeimet leszorította, majd a falhoz taszított, s ajkait az enyéimre nyomta. A testem szinte azonnal reagált, s mint egy vihar csaptam le én is. Ajkai simogatták az enyéim, miközben egyre közelebb éreztem őt magamhoz, pedig ennél közelebb már lehetetlen volt jönnie. Ajkaim oly szinten bizseregtek az ő nyelve melegétől, hogy a testem egy pillanat alatt egy kitörni készülő tűzhányóvá alakult. A gyomromban száz meg száz pillangó kelt életre, s tették még zavarosabbá a bennem tomboló érzelmeket.
Kezeim még mindig szorította, de mikor elhúzódott ajkaimtól, azokat is elengedte. Bizsergő ajkaim, szinte sikoltottak, mert még többet akartak, de sajnos csalódnom kellett. D félmosolyra húzta ajkait, s szemébe hullott szőke haja mögül vizslatott. Szám még mindig egy kisebb "o" alakot formált, de ez volt az egyetlen külső jele a meglepettségemnek.
Bal kezét felemelte, s orcámra simította azt, mire szinte beleolvadtam meleg tenyerébe.
-Édes mikor elpirulsz.. -hajolt közelebb egy csábos mosoly kíséretében. A forróság mégjobban ellepte az arcom, amit egy kuncogással reagált le. Azt hiszem ez a legszebb hang, amit valaha hallottam.
~Π~
D elengedett a közeli kisboltban, bár ezt annyira nem tudtam elhinni, hogy százszor megkérdeztem, komolyan gondolja e. Úgy tűnik komolyan gondolta, aminek nagyon örülök. Ez azt jelenti, megbízik bennem. Éppen a csokik körül nézelődtem, mikor egy mély hang mögülem megzavarta a meghitt pillanatot a kiszemelt csokival.
-Karamellás, ugye? -lépett mellém majd levette az említett darabot. Felnéztem magas alakjára, s majd eltátottam a számat. Rövidre nyírt barna haj, nagy kék szemek. Valahonnan annyira ismerős volt, pedig biztos voltam benne, hogy még sosem találkoztunk.
-Igen. -mosolyodtam el kedvesen.
-Nekem is a kedvencem. Egyszerűen imádom. -kezdett el aranyosan csevegni, mire hirtelen azt se tudtam mi fán terem.
-Egyszerű, de nagyon finom. -válaszoltam halkan, mire elmosolyodott.
-Megkérdezhetem a kedves hölgy nevét?
-Bella.
-Gyönyörű név, egy gyönyörű hölgynek. -hajtott fejet, mire nevetnem kellett. Mosolyogva felnézett, mire megcsillant valami a tekintetében, valami olyan, ami egyszerre tűnt nagyon ismerősnek és nagyon távolinak is.
-És benned kit tisztelhetek kedves karamell imádó társam? -húztam fel játékosan a bal szemöldököm, mire most ő nevette el magát.
-Jason. -mondta majd kacsintott egyet. Éreztem, hogy elpirulok, ezért lehajtottam a fejem.
-Hát kedves hölgy nekem most mennem kell, de előtte még egy kérdés. Lenne kedved valamikor találkozni? -mosolygott édesen mire majdnem elolvadtam. Volt kiskoromban egy plüss macim, rá emlékeztetett. Olyan ártatlannak tűnt.
-Lenne. -válaszoltam pár perc késéssel.
-Holnap ugyanitt? -bólintottam, mire egy hatalmas vigyor terült szét az arcán. Mint egy kisgyerek, mikor ajándékot kap.
Megvettem még amiért jöttem, majd boldogan indultam haza. Nem tudom miért, de úgy érzem, hogy ez a Jason még hozhat jót az életembe.
☆o☆
Nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem ezzel a résszel, de most elég sok minden összejött egyszerre. Tudom hogy nem lett a legjobb, de azért remélem tetszett 😄💚
2018.3.27.
VOCÊ ESTÁ LENDO
A gyönyörű gyilkos
Mistério / SuspenseEgy fiatal lány, kinek élete cseppet sem mindennapi, találkozik egy gyilkossal. Érzelmek kavalkádja lepi el mindkét fél életét, de végül ki győz? Egy lány, ki csak boldog szeretne lenni, vagy egy hidegvérű gyilkos? Ki lesz az első áldozat? ~ 2017...