A gyönyörű gyilkos

9. Rész

☆o☆

Két teljes nap telt el. Két napja nem láttam őt. Én nem mertem elmenni hozzá ő pedig nem keresett. Vagyis nem kér belőlem. Az éjszakákat szószerint át sírtam, így nappal olyan voltam, mint egy elő halott. Amiért meg is kaptam a magamét. A szemem alatt egy monokli éktelenkedik, a hátamon pedig egy hatalmas vágás van. Azt már nem ecsetelném, hogy miért.

A napok monoton telnek egymás után. A nevelőanyám mostanában sokkal erőszakosabb, mint eddig. Egy rossz mozdulat, vagy csupán nem keltem fel időben már ütött. A nevelőapám tudomást sem vett rólunk. Csak dolgozott, mintha nem is venné észre, azt ami körülötte folyik. Pedig nagyon is tudja...

Úgy tűnik a terven, hogy megszabadulok tőlük, nem fog össze jönni. Még ha el is szöknék, mégis hova mennék? Rokonaim nincsenek, ismerősöm nincs, aki befogadna Ő pedig elzavart. Így maradt ez, legalább van fedél a fejem felett.

Már várom, hogy vége legyen a nyárnak. Felveszem a lehető legtöbb órát, hogy minél kevesebb időt kelljen itthon töltenem. Legalább egy kis nyugalmam lesz.

~Π~

Reggel szinte semmi életkedvvel másztam ki az ágyamból majd öltöztem át egy melegítő nadrágba és az ütött-kopott szürke felsőmbe. A falon ketyegő órára pillantva észre vettem, hogy még hat óra sincs. A fürdőben elvégeztem a dolgom majd megvizsgáltam a szemem alatt lévő zúzódást. A mutató ujjammal épp, hogy csak megérintettem már fel is szisszentem. Nagyon fájt. Hát ez itt lesz még egy darabig. Óvatosan megmostam az arcom majd kimentem a konyhába.

A földön egy törött pohár, a borosüveg feldőlve és üresen feküdt a pulton. Úgy tűnik a nevelőanyámnak egész jól telt az estéje.

Amilyen halkan csak tudtam felszedegettem a szilánkokat majd a szemetesbe dobtam őket. Egy rongyot benedvesítettem és feltöröltem a borfoltokat.

-Van valami reggeli? -a hirtelen hangra összrezzentem majd nyeltem egyet. Feltápászkodtam a földről és félve fordultam a nevelőapám felé.

-Mé.. Még nem csináltam. -lehunyt szemmel vártam az ütést vagy a szidást de egyik sem jött. Kinyitottam a szemeim majd fel pillantottam. Sem haragot sem dühöt nem véltem felfedezni arcán, mire meglepődtem.

-Semmi baj. De siess, mert anyád mindjárt felébred. -nem tudtam hova tenni a hirtelen változást. Az is meglepett, hogy egyáltalán hozzám szólt, de hogy még figyelmeztetett is. Inkább csak elmotyogtam egy köszönömöt majd nekiálltam a reggelinek. Nos, nem sok minden volt itthon ezért csak két szendvicset tudtam csinálni.

-El fog kelleni menni bevásárolni. -mondtam halkan. Az "apám" bólintott majd megszólalt.

-Így nem mehetsz ki. Majd én elmegyek egy kicsit később. -aprót bólintottam majd a pult felé fordultam. Azt hittem ezzel be is fejeztük a beszélgetést, de pár pillanattal később újra megszólalt. -Tudod, nagyon szép lány lett belőled. -valahogy más volt a hangja. Óvatosan megfordultam de már nem az asztalnál ült, hanem mögöttem állt. Túl közel..

-Én.. -próbáltam hátrálni de a pultba ütköztem. Előre tett egy lépést mire szinte csak pár centi maradt köztünk. Nagyon nem tetszett ez a helyzet, sem pedig a tekintete. Valami más volt benne, valami gonosz.

-Sssh.. -kezét az arcomra simította, mire nyeltem egyet. Ajkaim megremegtek és hirtelen a sírás kerülgetett.

Pár pillanattal később azt hiszem, hogy még soha nem örültem ennyire a nevelőanyámnak. Robert, a nevelőapám elhúzódott majd kiment a konyhából. Szinte kiszakadt belőlem az eddig vissza tartott levegő. Belül remegtem, nem tudtam hova tenni az előbb történeteket. Mi volt ez?

-Hol a reggeli? -nem válaszoltam csak az asztalra mutattam, mintha nem látta volna. Ezután ment tovább minden, úgy ahogy eddig is. Ő adta a parancsokat én pedig megcsináltam, mint valami szolga. Bár, mit is gondolok, hisz az vagyok. Számára.

Robert ahogy mondta elment bevásárolni, én pedig tudtam csinálni ebédet, ami persze a nevelőanyámnak nem tetszett, de mondjuk neki semmi sem tetszik, amit én csinálok.

Este megvártam míg mindenki lefekszik, elmosogattam majd elmentem én is zuhanyozni. Felvettem a már pizsamának használt elnyúlt és néhány helyen lyukas ujjatlan felsőm és egy leggingset. Volt már éjfél is mikor befeüdtem az ágyamba.

Ilyenkor indultam Hozzá....

Lehet, hogy már soha többé nem látom. Van egy furcsa érzés bennem, mintha hiányozna vagy nem is tudom. De ez lehetetlen hisz nem is ismerem. Mégcsak a nevét sem tudom. Úristen, milyen nevetséges vagyok.

Egy sóhaj kíséretében oldalra fordultam majd hirtelen megállt bennem az ütő. A sarokban egy árnyat vettem észre. A pulzusom az egekbe szökött és hirtelen azt sem tudtam, hogy sikítsak vagy maradjak csendben. Fel tornáztam magam ülő helyzetbe és próbáltam magam lenyugtatni. Kevés sikerrel..

Szorosan lehunytam a szemem, ez csak illúzió, majd újra kinyitottam, de az árny csak közlebb volt. Nem képzelődtem. Valaki nagyon is volt a szobámban.

-Bella...

Hallottam meg a hangot. Azonnal felismertem..

☆o☆

Ne haragudjatok, hogy megint ilyen sokára hozom a részt, de tényleg alig van időm. Meg szeretném köszönni a közel ezer megtekintést. El sem hiszitek, mennyit jelent ez nekem. Így számként nem olyan sok, de csak képzeld el magad körül azt a rengeteg embert, akik mind olvasták a te történeted.. Ugye, hogy milyen sok. 😊 Remélem tetszett a rész, ha igen jelezd... És további szép hétvégét! :D
\ És ha valakit érdekel a facebook csoport, akkor a profilomon megtalálja a linket;) /

2017.11.25.