Kóbor szellem [BEFEJEZETT]

4. rész

Feltűnik a valódi gonosz 

  Tanácstalanul bámultuk a két holttestet. Az egész lényemen úrrálett a bűntudat, s noha két újdonsült bűntársam már elég sok mindenen keresztülment, még ők is rosszul érezték magukat a történtek után.
- Most mihez kezdjünk? - kérdeztem. - Látom a lelküket, ez nagyon para!
- Ismerted közelebbről is őket? - szegezte nekem a kérdést Kylie elgondolkozva.
- Hm, nem mondanám, csak osztálytársak voltunk, de sohasem beszéltem velük - feleltem.
- Akárhogy is, még csak a lelkük hagyta el a testüket, még nem váltak teljesen szellemekké. Nem is élők, de nem is holtak  - magyarázta. - A legokosabb döntés az lenne, ha elraktároznám a lelküket, hogy később valaki felhasználhassa őket ferrumként. - mondta, majd a két test felé nyújtotta a kezét. Azonban, amikor a fénycsóva elérte a két kamaszt, az egyik ablak üvege hirtelen betört. Mintha valaki beugrott volna rajta.
A hirtelen jött fénytől először csak egy nagyon magas, vékony hölgy sziluettjét véltem felfedezni, aztán nem sokkal később jobban megmutatta magát. A nyakán keresztül megköthető, fekete trikót viselt, ami nagyrészt látni engedte hófehér, holtsápadt bőrét. Feszülős, pimaszul rövid bőrnadrág tartozott még a ruházatához, valamint egy szintén bőrből készült combcsizma. Karját szinte mindenhol tetoválások fedték, kiemelve átlagon felüli bőrszínét. Szőkésbarna hajába, ami leért szinte a fenekéig, olykor-olykor belekapott a hűvös szellő.
Hegyes tűsarkán kopogva lépdelt egyre közelebb hozzánk. A szemei sötétvörös színben pompáztak, pont úgy, mint Kionnak. Ezt a hátborzongató szempárt azonban gyönyörű, sűrű szempillák keretezték, valamint éjfekete szemhéjpúder hangsúlyozta ki.
Kegyetlen vigyorra húzódó ajkain fekete rúzs pompázott. 
A külseje igencsak megkapó volt, ámde mégsem ez ragadta meg a legjobban a figyelmem. A kezében tartott fegyver viszont annál inkább érdekelt.
Pontosan úgy nézett ki, mint egy hulahopp karika, csakhogy az oldalai tele voltak éles pengékkel, és az egész acélból készült. Gazdája elképesztő sebességgel pörgette, miközben egyre szélesebb mosolyra húzta a száját.
- Aesma Daeva... - sziszegte Kylie, mire felé kaptam a fejem.
- Nyugodtan szólíts Amynek, ha úgy nézzük, most nem vagyok szolgálatban - kuncogott.
- Ő meg kicsoda? - kérdeztem Kyliet, azonban fia válaszolt helyette.
- Perzsa démon, a neve őrületet jelent - magyarázta a szőkeség. - A harag, bosszú, és kéjvágy démona. És azt hiszem, fel akar falni téged, meg a másik két szellemet.
- Tessék!? - esett le az állam. - Hogy engem?
- Nocsak-nocsak, Kylie, a kölyköd elég okos, és milyen nagyra nőtt, azta! - jópofizott a démon, aki minden bizonnyal engem szemelt ki a reggelije gyanánt.
- Mit akarsz, Amy? - tért a tárgya Kylie.
- Azt a két lelket, meg a csini kis szellemhaverodat! - mutatott felém a karikájával. - Nyugi, békével jöttem, haver, szimplán korog a gyomrom!
- Sajnálom, de mindhárom az enyém  - küldött egy bíztató mosolyt felém Kylie.
Amy nemtetszését közlendőn vágott egy grimaszt. - Nos, ha nem adod át őket magadtól, kénytelen leszek erőszakot alkalmazni!
- Elképesztő, hogy milyen gusztustalan vagy, amikor kong a beled! -fújt rá Kylie.
Azonban a démon ezt figyelmen kívül hagyva megindult felénk, karikáját beizzítva a harcra.
- Menekülj, és tüntesd el innen a két lelket! - utasított Kylie, majd a fia felé fordult. - Ferrum!
Igaz, hogy Kylie rám parancsolt, hogy meneküljek innen minél meszebb, késztetést éreztem, hogy megnézzem Ricky-t fegyver alakban.
Őt is fehér fény vette körül, mint a két fiút, amikor Rico hívta őket.
Pár másodperccel később egy csodaszép, arany, láncokkal díszített kasza jelent meg Kylie kezében. Elállt a lélegzetem. A démon és Kylie tényleg harcoltak egymással. Kylie hatalmas csapásokat mért Amyre, de ő szinte mindet kivédte, hiszen úgy mozgott, akár egy kígyó. Nem is kellett több, Kylie a falnak vágódott.
- Menekülj már! - ordított rám, majd a testeket otthagyva, óvatosan kézbe vettem a két gömb formájú lelket, és futni kezdtem kifelé, az udvarra.
Azonban a menekülési akcióm nem éppen úgy jött össze, mint terveztem, ugyanis Amy azonnal utánam eredt. Az összes erőmet összeszedve rohantam, de hiába, a démonlány sokkal gyorsabb volt nálam.
- Sophie! - hallottam meg Kylie figyelmeztető kiáltását a padlás felől, de akkor már késő volt.
Amy rámvigyorgott, majd ütésre készen állította a karikáját. Szorosan magamhoz öleltem a két lelket, majd próbáltam beletörődni a sorsomba, de nem sikerült.
- Segítség! - sikoltottam fel, majd szorosan behunytam a szemem.
Azonban nem a várt sötétséget láttam magam előtt, hanem néhány kusza képet. Emlékek voltak, de nem az én emlékeim, hanem a halott fiúé.
Láttam őt magam előtt. Kissé elvont stílusú, sok volt rajta a fekete ruha, az arcán a halála után is ott maradt egy nagy heg, pont a szeme alatt. A szája sarkában piercing csillogott.
Amikor újra kinyitottam a szemem, a lány lelke már biztonságban volt Kylienál. A srác lelke viszont ott volt a kezemben, védelmezve engem, na de nem akármilyen formában! Fegyver volt, egy igazi ferrum, méghozzá egy katana*.
- Ez... ez az enyém? - bámultam magam elé értetlenül.
- Ne csak bambulj, adj neki nevet és használd, te ütődött! - ordította le a fejem Kylie, figyelmeztetve arra, hogy Amy még mindig be akar kebelezni.
- Te, ki megzavartad a másvilág lakóit... - kezdtem bele bátortalanul. - Meg fogsz bűnhődni ezért! Haru, gyere! - neveztem el sietve a fényesen csillogó katanát.
Miután ezt kimondtam, a fegyverem szinte magától végezte a dolgát.
Bár, valószínűleg nem adtam bele mindent, hiszen a démon egy laza csapással kivédte az ütésem, ráadásképpen pedig fel is rúgott, aminek köszönhetően végiggurultam a füvön, a ferrumom pedig emberi alakot öltött.
A pirosas haja össze-vissza állt, értetlenül nézett körbe.
- Kö-köszönöm, hogy megmentettél... - dadogtam, mire ő egy szót sem szólt, csak zavartan elmosolyodott. Láttam rajta, hogy fogalma sincs, mi történik körülötte.
Amy ránk fintorgott, majd Kyliehoz sétált, és egy jól irányzott támadással kiverte a kezéből Rickyt.
- Meg ne pró... - kezdett bele Kylie, de a démon közbevágott azzal, hogy teli erőből rátaposott a kaszára. Szinte biztos voltam benne, hogy Ricky ezt érzi.
- Azt ígértem, hogy hozzátok egy ujjal sem érek, de hát ti akartátok... Szó sem volt arról, hogy a kis szellem barátotok valójában egy isten! - nevetett fel, miközben újra, és újra rátaposott a kaszára, az pedig emberi alakot öltött. A démon Rickyn taposott.
Kylie dühödt arckifejezéssel indult el felé.
- Szállj le a fiamról, különben...
Azonban itt újra a szavába vágtak. A szél megint viharosan támadt fel. Egy, a semmiből elő bukkanó kasza pár centire haladt el Amy fejétől, majd állt a falba. Döbbenten néztem abba az irányba, ahonnan a ferrum indult. Másodpercek leforgása alatt megjelent Rico, aki azzal a lendülettel, ahogy meglátta, mi történt, habozás nélkül szájba vágta a démont, aki ennek köszönhetően lekerült a földre, karikája pedig messze gurult.
Rico a nyakára taposott, pont úgy, mint a nőszemély Rickyére.
- Ha még egyszer hozzáérsz a fiamhoz, én esküszöm, hogy kitépem a nyelved, és azzal akasztalak fel valahová! - üvöltötte a démon arcába, aki hiába próbálta, nem tudta leplezni halálfélelmét.
Rico végül megkegyelmezett, és bár az okát nem értettem, a démon sértetten távozott azon az ablakon keresztül, ahol bejött.