Kóbor szellem [BEFEJEZETT]

20.rész

Írói szemszög
Ricky a tengerrel szemben állt, csendesen figyelte a táncoló hullámokat, majd tekintete a hegyek felé tévedt. Igaz, a többieknek csak annyit mondott, hogy a tengerhez megy sétálni, de hajtotta a kalandvágy.
Széles vigyorral az arcán mászott fel a hegyek közé, néha ugyan megingott, de hamar visszanyerte egyensúlyát. A hegység tetején széles rét terült el, teli s tele virágokkal és hatalmas fákkal.
Messze volt már a biztonságot jelentő világítótoronytól, túl messze, s ezt ő is érezte.
Abban a pillanatban, mikor eldöntötte, hogy hazaindul, a semmiből egy hatalmas tölgy dőlt ki mellette. Ez az óriási fa eddig eltakarta azt a veszélyt, ami most láthatóvá vált Ricky számára, pánikba ejtve őt. Az erdő lángolt, a tűz pedig elképesztő sebességgel terjedt. Semmi más esélye nem volt a túlélésre, rohanni kezdett, amerre csak látott. Hangosan köhögve szaladt, ámde amikor ereje elhagyta, hangosan szipogva bukott hasra. A tűz másodpercek alatt vette körbe, hatalmas barna szemeivel, mikben tükröződtek a forró lángok, lehetséges menekülési útvonal után kutatott. Az utolsó pillanatban állt talpra, majd minden erejét összeszedve felugrott a legmagasabb sziklára.
- Segítség! - ez a hangos, keserves kiáltás volt az utolsó, ami teljesen felemésztette a kis szőke minden erejét. Hangosan köhécselve, remegő testtel ájult el az erdőben, ahol halálra volt ítélve. Azt kívánta, bárcsak megérezné édesanyja édes parfümjének ilatát, miközben gyendégen hozzábújik, vagy édesapja cigarettaszagát, amikor esténként jóéjtpuszit ad neki. Hiányzott neki Spirit rikácsolása, Tomone parancsolgatása, Sophie kedves mosolyát beleértve. Sőt, akkor, abban a percben a fél karját odadta volna, hogy meghallja Isaac idegesítő kuncogását, - amitől egyébként a hányinger kapta el -, csak mentsék meg az életét. Már csak imádkozhatott, hogy valaki hallja a hangját.
Mindeközben, a lángoló területtől nem is olyan messze, Amy bandája újabb ördögi terveket szövögetve gyűjtött magának élelmet.
Raimundo éppen egy málnabokor tövében guggolt, amikor hallott egy kiáltást. Ez a hang olyan ismerős volt neki. S olyan kétségbeesett.
- Egy perc és jövök - pillantott mesterére, majd abban a pillanatban köddé vált.
A lemenő nap fénye bevilágított a torony egyik szobájának apró ablakán. Rico álmában motyogva fordult a hátára, lenge takarója félig lent volt a földön, félig a vékonyka combját takarta. Szürke pólója felcsúszott a hasán, így látni engedte kockáit. Szőke haja elterült a párnán, vastag ajkai tárva-nyitva voltak. Ferrumjai míg korántsem voltak álmosak, az ágy másik végében ültek, s Rico laptopján néztek valami izgalmas filmet, amit még a szőkeség töltött le indulás előtt.
- Haver, él ez még? - vigyorgott Shenzi, miközben óvatosan megpöckölte Rico egyik lábujját.
- Nem tudom, akkora pofont kapott az asszonyától, hogy én is elálmosodtam volna a helyében! - nevetett halkan, de gúnyosan Kion.
- Mi van? - horkant fel Shenzi. - Ajaj, akkor ezért alszik a mi szobánkban!
Kion beleszimatolt a levegőbe, majd csodálkozva felhúzta a szemöldökét.
- Asszonypajtás olyan ideges lett, hogy rá kellet gyújtania, vagy ég valami? - gondolkodott el egy pillanatra. Shenzi csak megvonta a vállát. Nem igazán érdekelte a füstszag, a film annál inkább lekötötte. A vörösszeműt azonban nem hagyta nyugodni a dolog. Felállt, majd a nyitott ablakhoz sétált. Döbbenten lépett hátra egyet.
- Te... a kis trónörökös már itthon van, ugye? - kérdezte lassan, vontatottan.
- Hm? - fordult az ablak felé Shenzi. - Ja, hogy Ricky. Nem, nem láttam.
- Na ne... - sziszegte a démonfiú, majd Rico fölé hajolt, és befogta az orrát.
- Mit művelsz, haver? - biccentette oldalra kérdően a fejét Shenzi, akár egy kiskutya.
- Nézz ki az ablakon, te böszme! - kiabált Kion. - Lángol az erdő!
Shenzi eltátotta a száját, felpattant, majd hatalmas lendületet vett, s lerúgta Ricot az ágyról.
- Úgy nem fog felébredni, hogy befogod az orrát! - mondta, mire a szőke hagosan morogva nyitotta ki álmos szemeit.
- Te meg mi a francot képzelsz magadról!? - üvöltött Shenzire, mialatt végre magához tért.
- Nos, a fiad... asszem bajban van - közölte Kion karba tett kézzel. - Erdőtűz van, ő pedig még nem jött haza.
Rico arcából kifutott a vér, villámsebességgel pattant fel.
- Shenzi, Kion, azonnal kezdjétek el keresni Rickyt, én addig hívok segítséget! - utasította őket, miközben lerohant a lépcsőn.
Mindeközben sötétbőrű, fiatal fiú vörös szemei a hang tulajdonosáért kutattak, majd az egyik szikla tetején meg is lelték azt. Leggugolt a kis szőkéhez, majd amikor megbizonyosodott arról, hogy a fiú teljesen önmagán kívül van, felkapta a hátára, s rohanni kezdett a torony felé, félelmet nem ismerve a hatalmas lángoktól.
Hősiesen cipelte a hátán a kisfiút, egészen a tengerpartig, ahol teste feladta a szolgálatot, s hasra bukott Rickyvel együtt. Minden erejét összeszedve tápászkodott fel, amikor lépéseket és kiabálást hallott.
- Nem úgy volt, hogy halhatatlan? - csendült fel Sophie hangja a közelben. - Vagy én értettem félre?
- Istent csak is kizárólag Isten vagy démon ölhet, de a ferrumok sajnos nem ilyen erősek. Megsérülhet, ha a tűz mágiának köszönhetően jött létre! - magyarázta a legelöl futó Spirit, majd hirtelen lefékezett. - Ti is látjátok, amit én?
Rico minden tagja megremegett, amikor meglátta, ki van kisfia mellett. A démonfiúhoz rohant, miközben kaszája megjelent a kezében.
- Ezt mégis hogy képzelted? - üvöltött a fiúra. - Mit keresel itt? Te okoztad a tüzet, ugye?
- Őszintén sajnálom, hogy megmentettem a fiad - mondta nyugodt hangon Raimundo, mire Rico ledöbbent.
- Megmentetted? - pislogott értetlenül. - De miért?
- Bocs, majd legközelebb hagyom meghalni - morogta Raimundo. - Akarod ellenére is az öcsémnek tekintem a kölyköt... És ha most megbocsátasz, mennék is a dolgomra - mondta, majd hirtelen egy hatalmas, mélyről jövő üvöltés járta át a partot.