Kóbor szellem [BEFEJEZETT]

13.rész

Mindig a semmiből támad 

  - Megöltem őket - hangzott a válasz.
Éreztem, ahogy az arcomból kifut a vér. Döbbentem néztem a velem szemben síró Ricora. A fejemben ezernyi kérdés kavargott, ámde még mielőtt feltehettem volna bármelyik is, a lift megadta magát, s újra zuhanni kezdett.
- Most mihez kezdjünk? - ugrottam fel kétségbeesetten.
Rico idegesen járkált körbe-körbe. Már éppen mondani akart valamit, amikor a lift hirtelen megállt.
Kérdően pillantottam a szőkére, akit egy szempillantást földre tepert egy fekete alak, aki a szellőzőnyíláson keresztül jutott be.
Még védekezni sem volt ideje, kaszája kiesett a kezéből és a lift másik végébe gurult.
- Végre elkaptalak! - sziszegte Amy, miközben Rico nyakához szorította a karikáját. - Miután végeztem veled, jöhet a kis kóbor szellem is!
Teljesen elvesztettem az ökontrollom, a félelem úrrá lett rajtam. Ijedtemben a falnak dőltem, onnan figyeltem, ahogy a démon megpróbálja megölni Ricot. Tudtam, hogy ha megtámadnám, nyomban felfalna. Amy nyálcsorgatva nézett végig minden egyes remegő tagomon.
- Miért csinálod ezt? - kérdezte a szőkeség halál nyugodtan, mire a démon tekintete újra rá szegeződött. - Mármint, úgy értem... Miért vagy ennyire a megszállottam? Miért akarsz ennyire megölni?
- Életért életet - hallottuk meg hirtelen a ferrumja hangját, mire Amy arcára hatalmas, gúnyos vigyor szökött. Fiatal, fiú hang volt, és láttam, hogy Riconak ismerős. Összeszűkült szemekkel bámulta támadóját, majd annak fegyverét.
- Ez... nem lehet... - suttogta.
- De, igen - kuncogott ördögien Amy. - A fiú, akit megöltél, a ferrumom... nézd, mi lett a korcsból! - kiáltotta, miközben egyre közelebb tolta Rico nyakához a karikáját.
- Ez nem lehet, nem... - suttogta Rico, miközben hallhatóan próbálta visszatartani a sírást.
- És te... miután megölted a családod... - vigyorgott Amy. - Meghaltál, méghozzá Tomone kardja által! Spirit végzett veled, te pedig most a talpnyalója lettél, na meg persze fegyver helyett fegyvermesternek álltál, sőt istennek! Emlékezz, mit tettél, te gyilkos!
Rico hazudott. A démon szavaiból ítélve nem öngyilkos lett, egyértelműen Tomone ölte meg, bosszúból. Láttam Ricon, hogy a fejében visszhangzik a "gyilkos" szó.
Vett egy mély levegőt, majd üvölteni kezdett. Hangos, keserves sírása megrázta az egész liftet. A ferrumja villogni kezdett, majd visszaváltozott Kionná és Shenzivé, akik a földön feküdtek, magzatpózban. Ők is hangosan ordítoztak a fájdalomtól. Eszembe jutott, amiről Tomone beszélt nekem korábban.
"A ferrumok átérzik a mesterük összes fájdalmát."
Miután Rico könnyei elfogytak, alig mert Amy vörös szemeibe nézni. A démon ezt nem tűrte, megragadta a szőkeség fejét, és újra maga felé fordította.
- Megölted a nőt, aki mindennél jobban szeretett téged, és az egyetlen fiaddal is hidegvérrel végeztél! - üvöltötte az arcába a színtiszta igazságot. - És most... most azzal a nővel élsz egy fedél alatt, aki megölt... Enni ad neked, lakhatást biztosít, mert azt hiszi, megváltoztál! De nem, hiszen te olyan vagy, mint én...
- Tévedsz! - üvöltötte Rico teli torokból, mire Amy letapasztotta a száját a fekete kesztyűs kezével.
- Tomone, aki megölt téged, rettentő naiv. Befogadott egy gyilkost, pedig azt hittem, hogy ő a legokosabb, és legbölcsebb fegyvermester, aki szemrebbenés nélkül végez bárkivel...
Rico lerázta magáról a démon kezét, majd tekintetébe újra vissza tért a magabiztosság.
- Egy nagyon fontos tulajdonságát kihagytad - kuncogott Rico gonoszan, majd közelebb hajolt a démomhoz, és a fülébe suttogott. - Tomone mindig a semmiből támad!
Amy először értetlenül bámult a kaszamesterre, aztán rájött, mire is célzott. Abban a pillantban, ahogy megfordult, Tomone leugrott a szellőzőnyílás tetejéről, majd a falhoz szorította őt.
Rico kihasználva az alkalmat felpattant földről, majd felsegített engem a szellőzőnyíláson. Amíg Tomone lefoglalta a démont, mindannyiunknak sikerült kimászni.
- Mondj egy okot arra, hogy miért ne öljelek meg! - üvöltötte a katanamester a démon arcába, miközben a torkához szorította ferrumját.
- Bocsi, de inkább én mondanék okot, ha lehet! - kiáltotta Rico. - A maradék egy tartókábel mindjárt elszakad, sietnünk kell!
Tomone morgott egyet, majd dühösen végigvágta Amy oldalát, hogy visszatartsa. A démon fájdalmában mozdulni sem bírt, Rico pedig épp időben nyújtott segítő kezet Tomonénak, hogy ő is ki tudjon jutni a liftből.