Kóbor szellem [BEFEJEZETT]

16. rész

A város, ahol önmagunkra lelhetünk 

  A félresikerült lelkizésünket Tomone hangos káromkodása szakította félbe, aminek kísérőjeként még be is rontott az ajtón. A két szőkeség szemei szinte egyszerre pattantak ki. Rico olyan gyorsan kapta fel Kylie öléből a buksiját, hogy lefejelte szegény barátnőmet.
- Nem én ittam meg az utolsó korty vodkát, esküszöm! - üvöltötte félálomban.
- És még véletlenül sem kínált meg belőle engem! - kezdett rá kisfia is, majd egyszerre néztek körbe, hunyorogva. Csak akkor jöttek rá, hogy Tomone teljesen más okból ordibál.
- Látom már jobban vagy - pislogott Tomone. Még mindig az előbb látott apa-fia jelenet sokkja alatt állt.
- Istenem, szét megy a fejem! - nyavajgott Rico. - Adjatok valami bogyót!
- Ráérsz - sóhajtott a katanamester, majd letérdelt a földre, és leterített egy rajzolt térképet. - Az idióta démonnak meg a kutyájának hűlt helye sem volt, valószínűleg várták, hogy támadni fogunk. A bázisukon egyedül ezt a térképet találtuk, minden bizonnyal a hollétüket mutatja meg. Valamiért azt akarják, hogy utánuk menjünk - magyarázta.
- Hát, ha azt akarják, meg is fogják kapni - kuncogott Ricky karbatett kézzel. - Mikor indulunk?
- Tetszik a lelkesedésed, Picúr - vigyorgott Tomone. - Hajnalban akár indulhatunk is, hosszú út áll előttünk.

Festői volt a táj, sohasem láttam még ahhoz hasonlót. Az apró, de mégis takaros házak ablakpárkányait muskátlik díszítették, a nagyobb épületeket pedig pénzes emberek díszei, leginkább drága függönyök dobták fel. Bárhová mentünk, mindenhonnan láttuk a tengert, azt a tengert, aminek szinte éreztem a sóillatát a levegőben, a május végi virágok illatával keveredve. Azonban, végtelennek tűnő sétánk során nem sokáig élvezhettem ki az idilli illatvilágot, hiszen hamar körbeölelt minket valami köhögtető füstszag. Meg sem kellett volna fordulnom, anélkül is tudtam, hogy Rico pöfékel, unalmában aznap körülbelül huszadjára, ezzel is rombolva a festői hangulatom.
- Tomone, hiába jártattam a szám, te mégsem hittél nekem - nyögött fel Kylie, miközben arcátlanul kikapta Rico kezéből a cigarettát, és a térdére támaszkodva szívott egy mély slukkot. - Én szóltam, hogy hozzunk minimum két váltóruhát, meg kaját magunkkal, de te azt mondtad...
- Nyugalom, semmi szükség ilyen dolgokra, csak megyünk aztán jövünk is - idézte Spirit Tomone szavait gúnyosan, félbeszakítva Kyliet, aki akaratlanul is elmosolyodott.
- Köszönöm szépen, Mi hermoso amor*, hogy csak így kikaptad a kezemből az egyetlen boldogságom - jegyezte meg nyájasan Rico, majd visszavette a zöldszeműtől a füstölgő szálat. - Mellesleg, miért kéne váltóruha, csaknem beindultál egyetlen pillantásomtól?
- De, egy egész Niagara jött létre alattam, amikor megláttam azt a pipaszár lábad - jegyezte meg gúnyosan vigyorogva Kylie, miközben ő is rágyújtott, ezzel méginkább elrontva a gondtalan összképet.
- Ch - szorította össze a fogait a szőkeség, majd hátulról átölelte a fiát. - Csak előny, hogy ilyen a testalkatom, simán nézhetnek a Picúr bátyjának is! Ugye, fiam?
- Ja, emlékszel amikor cigizés közben kidugtad a fejed a nappali ablakán, én pedig a fenekem? - kuncogott Ricky, majd sunyin az anyukájára pillantott. - A szomszéd Gertrud néni azt hitte ikrek vagyunk!
A többiekkel egyszerre meredtem a kisebbik szőkére, aki alig tudta visszatartani kitörni készülő nevetését. Mi is megpróbáltuk, szimpla szolidaritásból, de nem sikerült. Mindannyiunkat egszerre kapott el a röhögőgörcs, Kylie pedig le is pacsizott a rosszcsont fiával. A térdünket csapkodva, hangosan vihogtunk, Rico pedig teljesen megsemmisülve állt előttünk, nehezen feldolgozva, hog még ferrumjai is a nevetéstől kicsordult könnyeiket törölgetik. 

  Amikor egyre közelebb értünk a tengerhez, nem tudtuk fékezni magunkat. Hiába volt még messze az igazi strandidő - mivel a tavaszi napok errefelé hűvösebbek -, a csapatunk férfitagjai máris nekivetkőztek, és egy szál alsóban nekiugrottak a tengernek. Mi, vagyis a lányok inkább a partról kívántuk figyelni az eseményeket.
Alaposan körbenéztem a környéket. A tengert hegyek választották el a falutól, kizárólag egy járható út vezetett a kék mélység közelébe. Az egyik, legalacsonyabb hegy tetején egy magas világítótorony állt. Nem sokáig kötött le az öreg épület látványa, így pár perc után Kylie felé fordultam.
- Olyan jó, hogy veletek lehetek egy ilyen szép helyen! - fakadtam ki örömtelien, mire Kylie fintorogva nézett végig rajtam.
- Ne legyél már mindig ilyen nyálas, kérlek - mondta flegmán, de azért a végén megengedett magának egy halvány mosolyt. Még mondani akart valamit, azonban egy tengervíztől csöpögő alak hirtelen leterítette a földre.
- Hideghideghideg, Úristennn! - kiabálta Rico, miközben egyre jobban bújt a melegséget jelentő Kyliehoz. Szőke hajából a zöldszemű lány mellkasára csöpögött a víz.
- Szállj már le rólam, te majom! - visította Kylie, miközben minden erejével azon volt, hogy lelökje magáról a pasit. - Nagyon hideg vagy!
Halkan felkuncogtam. Ezeket egymásnak teremtette az ég!
Miután a fiúk megszáradtak, végre folytathattuk utunkat. Tomone előkapta a térképet, majd hirtelen elkerekedtek a szemei. Dermedten nézett hol a papírra, hol az előttünk álló hatalmas világítótoronyra.
- Elméletileg ott vannak bent - nyögte ki.
- A toronyban? - nevetett fel Rico. - Mi itt pancsikoltunk, ők pedig mindvégig szemmel tartottak, vagy mi a halál folyik itt?
- Nem tudhatjuk biztosan, minden esetre muszáj lesz megnéznünk - lökött rajtunk egyet Spirit bíztatóan, mintha csak birkákat terelgetne.
Ahogy egyre közelebb értünk a toronyoz, a szél annál hűvösebben, s erősebben fújt, mintha figyelmeztetni próbálna minket valamire.
Mikor Tomone lenyomta a kilincset az öreg faajtón, rendesen rázni kezdett a hideg.
- Hát itt biztosan nem jutunk be - sóhajtott Tomone, majd lila szemei lehetséges megoldások után kutattak.
- Másszunk be az ablakon! - mutatott felfelé Rico, majd mászni is kezdett. Egész könnyen felmászott, már csak ablakon való bejutás jelentett számára gondot. Sorban másztunk mögötte a falon, eléggé küszködve tartottuk meg magunkat, a kaszás pedig percekig szerencsétlenkedett.
- Istenem, told már be azt a fűszál testedet! - lökött rajta egyet idegesen Kylie, mire a srác szó szerint bezuhant az ablakon, majd elterült a földön.
- Jól vagy, haver? - kiáltott le neki aggódva Shenzi.
- Hát, sokkal jobban lennék, ha az az idióta nőszemély nem lökött volna le - morgott Rico, mire hirtelen emelkedni kezdett. Másodpercek alatt egy hálóban lógva találta magát, akár a halacskák.
- Ez csapda! - kiáltott fel Tomone, de ekkor már túl késő volt.