Kóbor szellem [BEFEJEZETT]

27.rész

  A három fiú egy hatalmas, szivecske alakú díszleten landolt, ami a nagy súlynak köszönhetően azonnal felrobbant, a színpadot pedig tollpihék lepték be.
Grace ijedten ugrott egyet, abbahagyta az éneklést, majd a zene is kezdett lassacskán elcsitulni. A sztárnak rögtönöznie kellett. A fiúkhoz sétált, majd széttárta a karjait.
- Kedves közönség, íme egy feltörekvő fiúbanda! - kacsintott a srácokra, majd Rico kezébe nyomta a mikrofonját, aki remegő térdekkel állt fel.
- Te... te látsz engem!? - mutatott magára hitetlenkedve.
- Mindannyian látnak, te böszme! - fonta össze a karjait Kion. - Elfelejtettünk egy nagyon fontos dolgot...
A sztárlány csak állt előttük, és felvont szemekkel bámulta az eszmecserét. Ámde nem volt ideje sokáig gondolkodni, ugyanis egy ismeretlen dallam felcsendült, neki pedig le kellett mennie a színpadról, otthagyva a három tehetetlen srácot.
- Most mi a francot csináljunk? - toporgott ijedten Shenzi, miközben a közönség csak önfeledten éljenzett és tapsolt.
- Én kezdem, mire odaadom a mikrofont találjatok ki valamit, ami rímelni is fog! - utasította őket a mesterük, majd énekelni kezdett.
A homlokomra csaptam. Mégis hogy akarnak ezek énekelni!?
- "Mepróbáltalak gyűlölni, amikor együtt néztük az égen játszó tűzijátékot
De az olyan napokon, mint a mai nem szeretnék más ajándékot „ - énekelte a szőke, majd átadta Shenzinek a mikrofont, aki nagy nehezen el is kapta, majd hatalmasat sikoltott bele, s rázendített:
- " A legszebb, amit kaphatok, az a te arcod, emlékeimben örökké őrzöm azt a nyári pillanatot! „
- "Azt a nyári pillanatot, azt a gyönyörű tűzijátékot, ahol süt a nap, s minden oké, sirályok szállnak a tenger fölé! „ - énekelte Kion, akinél szerencsére már nem kellett befognom a fülemet, egész tűrhető volt.
A dal nem volt hosszú, de meglepően jól sikerült. A közönség állva tapsolta a három eszementet, akik egyenesen a szellőzőnyílásból zuhantak a színpadra. Azonban, mint ahogy a mondás is tartja, a hírnév tényleg öt percig tartott, ugyanis a hangos tapsvihart egy mélyről jövő üvöltés szelte át.
- Nocsak- nocsak, buliztok nélkülem? - ugrott le a srácok elé egy vigyorgó, felettéb ismerős alak, kezében a karikájával. A színpadon azonnal ott termett Haru, Kylie, Tomone, és Spirit is. Egyedül én voltam olyan szerencsétlen, hogy a szellőzőben ragadtam.
- Ki kell jutnom innen, és segítenem kell nekik! - kiáltottam fel határozottan, majd elindultam négykézláb előre. Legalább tíz percembe telt, mire megtaláltam a színpad felé vezető utat. Mire beértem a nézőtérre, szó szerint kivert a víz.
- Haru, gyere! - szólítottam magamhoz a ferrumomat, mielőtt még körbenéztem volna. Haru meg sem mozdult, csak állt háttal nekem, pont, mint a többiek. Kyliehoz rohantam, majd a vállára tettem a kezem.
- Sophie, vigyázz! - kiáltott fel, de mintha annyira nehezére esett volna megszólalnia, mint víz alatt levegőt vennie. Későn figyelmeztetett. Másodperceken belül érezni kezdtem, hogy egyetlen tagom sem mozdul. Teljesen megbénultam. Kylie a kezében fogta Rickyt, de meg sem tudta mozdítani, levegőt venni is erőlködve tudott.
- Üdv itt, hercegnő! - vigyorgott rám Amy. - Amiért ilyen kis minden lében kanál vagy, te leszel az első, aki kivégzek!
Megfagyott bennem a vér. Mozdulni akartam, de nem tudtam. Csak figyeltem, ahogy Amy fegyvere embertelen sebességel száguld felém. Behunytam a szemem, majd gondolatban elbúcsúztam mindenkitől. Azonban nem éreztem semmi fájdalmat, mégis arra lettem figyelmes, hogy az arcomra meleg vér fröccsen. Viszont ez nem az én vérem volt.
Óvatosan, rettegve néztem le Kylie-ra, aki a saját lábába állította kaszáját, majd elugrott a száguldó karika elől, a karjában velem.
- Saját magába állította a fegyverét! - kiáltott fel hitetlenkedve Amon.
- Okosabb, mint hittem. A hirtelen bekövetkező hatalmas fájdalom következtében megszüntette a bénaságot, de ehhez a saját fegyverével ontotta a vérét. Tiltott technika, a ferrumja meg fogja szenvedni, nem is kicsit. - kuncogott a démon.
- Jézusom! Kylie, jól vagy? - tértem magamhoz hirtelen a vértócsát bámulva.
Kylie nem válaszolt, csak vett egy mély levegőt, összeszorította a fogát, majd felállt.
- La Pantera, mordulj! - üvöltötte, mire Rickyt hatalmas fény vette körül. Kylie ügyet sem vetve a hatalmas fájdalomra, a két démon irányába hajította a kaszáját, akik inkább kereket oldottak.
- Jellemző... Ez ma sem jött neked össze, Amy!- lihegte, majd hirtelen térdre hullott miközben ferrumja visszatért a kezébe.
- Kylie! - rohantam oda hozzá aggódva, miközben a töbiek is kezdtek magukhoz térni. - Megmentettél!
- Ne szokd meg - simított végig gyengéden a fegyverén, szomorúan mosolyogva. Tomone azonnal hozott kötszert, minél hamarabb megpróbálta elállítani a vérzést.
Mindeközben a három fiút riporterek zaklatták, s mint kiderült, az egész harcot élőben közvetítette a tévé. Azonban az est hőse nem más volt, mint Kylie, aki akkor még nem is sejtette, mekkora hibát követett el...