Kóbor szellem [BEFEJEZETT]

32.rész

Mikor a köd alábbhagyott, nem hittem a szememnek. A kislány leguggolt hozzám, kisöpörte a hajam a szememből, majd letörölte az éppen kicsorduló könnyem.

- Ne aggódjatok, én és az apukám megvédünk titeket! - mosolygott Rosie rám, aztán a mellette álló férfira. Magas volt, izmos, az arca borostás. Kalózruhát viselt, pont, mint a kislány.

- Robert, mégis mi a ... - kezdte Tomone, mire hirtelen elkapta a sirás. Nem tudta befejezni a mondatát, zokogva ölelte át a kislányt és a férfit.

- Kiszabadítottam - mondta a férfi halkan. - Tudom, soha nem tehetem majd ezt az egészet jóvá, csak reménykedni tudok, hogy élhetünk még családként.

Szóval Robert. Így szólítják azt a hatalmas nőcsábász, szívtelen kalózt, aki talán nem is olyan szívtelen. Már éppen el akartam volna sírni magam örömömben, amikor Dante ordítása hirtelen feldörrent.

- Nagyon megható műsor, nem mondom! Azonban az a rossz hírem, hogy én nem kedvelem a romantikus filmeket, inkább horror párti vagyok!

Azzal újra ránk szegezte a fegyverét.

Megint félelem lett úrrá rajtam, aztán Rico felállt, és elindult, jobban mondva bicegni kezdett Dante felé.

- Rico, mégis mi a francot művelsz? - ragadta meg Tomone. Rico azonban hátra sem fordult, csak a válla felett visszanézett a katanamesterre:

- Te már megmentetted az én családom, most eljött az ideje, hogy viszonozzam ezt!

Kylie fel sem nézett, kaszáján pihentette a kezét, lágyan végigsimított rajta.

- Önfejű barom... - motyogta halkan, mire ferrumját kék fénycsóva vette körül Ricky és Raimundo pedig felvették emberi alakjukat.

A kis szőke fejcsóválva tekintett apja után, aki addigra már farkasszemet nézett az ellenséggel.

- Gyerünk, Dante! Neked én kellek, végezz ki, őket pedig hagyd békén! - ordította, mire Dante csak felhorkant, és hatalmas csapásokat mért Ricora, akiről mind tudtuk, hogy túl gyenge állapotban van ahhoz, hogy győzzőn. Halálra van ítélve, ahogy mi is.

Nem hittem el, amit láttam. A hírhedt kaszás, a legyőzhetetlen a földön vergődött, dobálták, akár egy rongybabát. A sérülései végzetesek, mi pedig nem tudunk rajta segíteni, hiszen mi alap helyzetből sokkal gyengébbek vagyunk, mint ő, nemhogy még sérülten.

- Mindig is ilyen önzetlen volt... - szipogta halkan Kylie. - Rico akármennyire is önfejű és forróvérű, a múltban elkövetett hibái ellenére mindig másokat helyez maga elé... Érzéketlennek és bunkónak tűnik, de ő csak így védekezik a világ ellen. Valójában bátor, és soha nem adja fel.

Dante háromszor egymás után megszúrta Ricot, de még mindig állt, akár egy igazi harcos.

- Vége van - mondta halkan, majd mosoly ült ki az arcára. Lassan, óvatosan fordította felénk a fejét. - Sajnálom, hogy nem voltam jobb ember, jobb társ... jobb barát... jobb apa... Sajnálom.

Tudtam, hogy az utolsó ütés következik. Dante felemelte a kardját, elindult Rico felé, de még mielőtt eltálta volna, fehér fény söpört végig a parton.

Dante kardja aznap félbe törve hullt a porba, egy fiatal fiú testével együtt....

Kérlek titeket, írjatok véleményt!