Kóbor szellem [BEFEJEZETT]

18.rész

  - Te akarsz végezni vele? - kuncogott Tomone, majd komolyabb hangnemre váltott. - Büszke vagyok rád. Intézzétek el!
- Nekünk aztán nem kell kétszer mondanod - vigyorgott Ricky, majd megjelent anyja kezében, fényesen csillogó, arany kaszaként.
- Hogy te milyen bosszantó vagy - sóhajtott Amon, miközben kihúzta a homokból a fegyverét. - Komolyan azt hiszed, hogy le tudsz győzni?
- Nem hiszem - nevetett Kylie magabiztosan. - Hanem biztos vagyok benne, hogy meg fogsz fürdeni a saját véredben!
- Meglátjuk - kuncogott Amon, majd meglendítette a pálcáját. A tengerparton teljesen előnyben lett volna a sok homok végett, ha nem Kylie lett volna az ellenfele.
Láttam a zöldszeműn, hogy méltó riválisnak tekinti Amont. Szenvedélyesen védte ki az összes homokvihart, s végül már esélyt sem adott ellenfelének, hogy használhassa a pálcáját, amivel a homokot irányítja. Kylie teljesen az arcában volt, vékony fegyvere alig tudta kivédeni a hatalmas kaszát, azt a botot nem közelharcra tervezték.
- Látom a közelharc nem az erősséged, tudatlan kiskutya! - morogta Kylie, miközben gyomron térdelte ellenfelét, ezzel egy kis pihenőhöz juttatva önmagát.
Amon a homokban térdelt, a hasát fogta, s villámokat szóró tekintettel meredt Kyliera.
- Ch, ettől kiffuladtál? - kuncogott a kaszás. - Nem sok a tudományod!
- Mintha a tiéd több lenne - nevetett fel Amon. - Az edzések helyett is állandóan a külsőddel foglalkozol, azért vagy ilyen gyenge! Esküszöm, ha felállok innen, nem leszek könyörületes!
- Gyere csak! - tárta szét karjait a zöldszemű.
- Ahhoz képest nagy a szád, hogy a ferrumod nélkül egy senki vagy - hergelte Amon. - Most is megmutattad, hogy te is úgy gondolod, jobb nő vagyok nálad. Miért is jöttél nekem? Á, talán félted a pasidat tőlem?
- Már miért lennél jobb nő? - nevetett fel Kylie hangosan, a Ricoval kapcsolatos kérdést teljesen elengedve a füle mellett.
- Ajaj, cicaharc - húzta be a nyakát Haru. Mindenkit meglepett a zöldszemű hirtelen vérszomja.
- Miért ne lehetnék? - állt fel Amon, majd csípőre tett kézzel megállt Kylie előtt. Csak pár méter választotta el őket egymástól. - Te folyton a tökéletességre törekszel, jaj, a hajad de szép hosszú, jaj a karmaid méghosszabbak, jaj... - kuncogott gonoszan.
- Ostoba, nem is sejti, hogy Kylie azokkal a karmokkal még az agyát is átrendezi, ha ő úgy akarja - nevetett Tomone összefont karokkal.Kérdően pillantottam rá.
- Kylie körmei nem csak divatból olyan hosszúak. Ő egy Kunoichi, pontosan, mint én. Hiába használ kaszát, a ninja képességeit is be szokta vetni harc közben. A Kunoichik között ritka, de nagyon hatásos fegyver a hosszú karmok birtoklása - magyarázta. - Egyébiránt, a Párduc becenevet sem véletlenül kapta - kacsintott.
- Ha közel kerülne hozzá, könnyű szerrel kikaparná mindkét szemét, meg sem kéne erőltetnie magát - mosolygott Spirit. - Azonban Kylie nem fogja beérni ennyivel.
- Tudnék mesélni azokról a karmokról, látnád a hátam! - túrt a hajába Rico. - Maradandó sebeket tud okozni, az tuti. Egyébiránt, Kylieval nem ajánlott szórakozni, amikor gyerekek voltunk engem is simán megvert!
- A szép sminked és a nagy melleid a csatatéren semmit sem érnek, sőt, még a formás popsid sem, attól még ugyan olyan gyenge maradsz! - folytatta tovább Amon. - Talán edzeni kéne szépítkezés helyett, nem?
Kylie csak csendben, lehajtott fejjel állt ellenfele előtt. Szépen, lassan, vontatott mozdulattal emelte fel fejét, miközben elengedte kezéből a kaszáját, ami egy nagy puffanás kíséretében érkezett le a homokba.
- Ennyi? - kérdezte Amon meglepetten. - Végeztünk is?
- Ha még egyszer... - sziszegte Kylie, kezét ökölbe szorítva. - Ha még egyszer ki mered nyitni azt az aránytalanul nagy szádat, megmutatom, hogy miért van jogom kihagyni azokat az edzéseket, te alávaló senkiházi!
- Hűha, valaki nagyon ideges! - vigyorgott Amon. - Ilyen kis méregzsák lettél attól, hogy szebb vagyok nálad?
- Nincs olyan, aki jobb nálam, fogtad? - üvöltötte Kylie. - Senki sem ragyoghat fényesebben nálam!

Fegyverét a homokban hagyva, puszta kézzel indult meg ellenfele irányába. 

  - Ez meg mire készül? - hőkölt hátra Shenzi. A srácok le sem tudták venni a szemüket a két marakodó nőről. Rico karbatett kézzel nézte végig a jelenetet, arcán sunyi vigyor ült.
- Megmutatja, hogy miért nem csinál soha semmit az edzéseimen - mosolygott Tomone büszkén.
Kylie kihasználva a múmia meglepettségét egy villámgyors pörgőrúgással a földre terítette ellenfelét, majd amíg a lány összeszedte magát, a zöldszemű hátrált pár lépést. Ricky mindeközben felvette emberi alakját, édesanyja mögött ült a homokban, s tátott szájjal figyelte őt.
Amon nagy nehezen felállt, Kylie pedig erre a pillanatra várt mindeddig.
- Úgy foglak legyőzni, hogy nem használtam a fegyverem! - kiáltotta Kylie, miközben újra megindult Amon felé. - Itt vagyok, ostoba pincsi!
A zöldszemű üvöltése visszhangzott a parton. Amikor elérte a megfelelő távolságot, meglendítette az öklét, ami egyenesen arcon találta Amont. Az egyiptomi lánynak ideje sem volt a fegyvere után nyúlni, pálcája a vízben landolt, vele együtt. Az orrából szivárgó vér lassacskán vörösre színezte a körülötte táncoló hullámokat. Meg sem bírt mozdulni, Kylie teljesen kiütötte.
- Nekem nincs szükségem az ócska kis edzésekre, felfogtad? - suttogta Kylie nyugodt hangon, miközben összefonta maga előtt a karjait, s belerúgott egyet a vízben fetrengő Amonba.
- Én nem tudok fiú létemre így verekedni, ejha! - bújt be Rico háta mögé Shenzi.
- És te meg merted csalni? - nyelt egy nagyot Kion, miközben Rico felé fordult, mire a szőkeség gyorsan betapasztotta a száját a tenyerével.
- Mi a... franc... - suttogta tátott szájjal Ricky, miközben édeasanyja odalépett hozzá. - Asszem ezentúl mindig rendet rakok magam után!
- Hát, ez egy jó ideig nem kel fel - állapította meg Tomone, miközben az eszméletlen Amon fölé hajolt. Kylie visszasétált a múmiához, majd Ricky megjelent a kezében ferrumként.
- Mire készülsz? - tette karba a kezét Tomone.
- Megölöm - sziszegte Kylie, mire Tomone megfogta a karját, amiben fegyverét tartotta, s szépen lassan elkezdte tolni lefelé.
- Ne csináld - mondta, mire a zöldszemű felvonta a szemöldökét. - Szerinted eddig miért nem öltük meg Aesma Daeva-t sem? Ha démont ölsz, a ferrumod elnyeli a démon lelkét, ezzel teljesen megfertőzve azt. Csak kevés fegyvermester van, aki egy démonferrummal bánni tudna...

Kylie kezét a poros korláton végighúzva rohant fel a torony legtetejébe, arcán önelégült mosoly ült, miközben vadul szelte a lépcsőfokokat.
Ahogy felértünk a tetőre, a hajába belekapott a tavaszi szellő, ennek kíséretében foglalt helyet a korláton, majd gyújtott egy cigarettára. Különös módon őt most nem zavarta a magasság, engem pedig a cigarettafüst. Csak akkor fordult felém, amikor a rozoga faajtó becsapódott mögöttem.
- Elképesztő, hogy milyen összhang van köztetek a fiaddal - mondtam, mialatt én is helyetfoglaltam a fehérre festett, kopottas korláton.
- Nos, valóban, hisz mi mindig egymásra voltunk ítélve - mosolygott. - Egy jó ideig senkim nem volt, csak ő.
- Nagyon erős kiskölyök, annyi szent - jegyeztem meg én is mosolyogva.
- Erősebb bárkinél. Tudod, én mindig is azt hajtottam, hogy sosem fogok első látásra beleszeretni egy fiúba sem. Aztán, eljött a pillanat, amikor először tarthattam a karjaimban a kisfiamat... Az az érzés leírhatatlan volt, erősebb a szerelemnél, erősebb bárminél...

Miközben mesélt, elnézett valahová a távolba, mint aki nagyon elmélyülten gondolkodik valamin, s felém nyújtotta a cigarettáját. Bátorságot vettem magamon, s beleszívtam egyet. Azt hittem, rögtön megfulladok. Kylie csak elmosolyodott a szerencsétlenkedésemen, aztán hirtelen megváltozott az arckifejezése, s megremegett, miközben tekintete a tengerre ragadt.
- Kalózok... - suttogta. - Tomone!