Kóbor szellem [BEFEJEZETT]

14.rész

Romlott joghurt 

  Rico egész hazafelé úton nem szólt senkihez egy szót sem. Otthon, vacsora közben is csak a borsószemeket piszkálta a villájával. Látszott rajta, hogy Amy szavai szinte összetörték.
- Ha nem eszel rendesen, örökké ilyen gyík maradsz - nézett rá Tomone, miközben összeszedte az összes üres tányérokat.
Rico éppen vissza akart szólni, amikor hirtelen elkeredtek a szemei, és a zsebéhez kapott.
- Ajaj, azt hiszem valakinek lassacskán lejár az ideje - kapott elő egy homokórát. - Majd később megeszem, most dolgom van!
- Ennek vannak ilyen cuccai? - súgta oda nekem Haru, a homokórára mutogatva.
Rico felállt az asztaltól, majd az ajtóban még visszanézett.
- Kion, Shenzi, gyertek! - szólította a ferrumjait.
- Ember, hadd egyem már meg! - nyavajgott Shenzi teli szájjal. Szájából kilógott egy fél rántotthús, azon nyammogott már fél órája.
- Nehéz is a nagy Kaszás élete - kuncogott Kylie, majd rágyújtott egy cigarettára.
- Miért pont akkor kell meghalnia valakinek, amikor kivételesen nincs kedvem senkit száműzni az élők sorából? - sóhajtott Kion, majd leöblítette a rántotthúst egy pohár narancslével.
- Ezt most úgy mondod, mintha egyedül csinálnád a melót! - tette karba a kezét sértetten Shenzi. - Néha teljesen elfelejted, hogy létezem!
- Ne haragudj, hogy is hívnak? - kérdezte Kion, mire Rico hangosan felröhögött.
- Annyira utállak! - könyökölte oldalba szőkésbarna hajú társa. - Inkább induljunk!
Az édeshármas már a küszöbön állt, amikor Spirit megállította őket.
- Rico, legalább egy joghurtot egyél! - kérte, miközben a hűtőhöz fordult.
Rico gyanakodva, de elfogadta az ajánlatot. Spirit mindig is gyűlölte, sosem érdekelte, hogy mi van vele. Azonban nem csak a szőkeség lepődött meg, mindannyian elkerekedett szemekkel bámultunk a nőt.
- Nem azért, hogy elrontsam ezt a drámai áttörést, de szerintem az már megromlott! - mutatott a joghurtra Tomone aggódva.
- Ugyan már, semmit nem jelent a szavatossági idő! - vont vállat Rico, majd mintha csak nem ismerné a kanalat, megitta az epres joghurtot, és elindult útjára.
Alighogy kattant utána a zár, Tomone felkapta a dzsekijét.
- Te meg hová készülsz? - pislogott értetlenül ferrumja.
- Rico után - mondta. - És ti is velem jöttök.
- Minek? - röhögött Spirit. - Segítünk neki vécére rohangálni a romlott joghurttól?
- Inkább alul jöjjön, mint felül - fintorgott Ricky.
- Muszáj mennünk, hiszen korántsem biztos, hogy Amy halott - mondta Tomone, miközben felkötötte hosszú, sötétbarna haját. - A múltkor is biztosak voltunk benne, hogy meghalt, aztán jött a meglepi.
- Örülök, hogy ezt így eldöntötted, de én nem megyek sehová - jelentette ki Kylie. - Már nagyfiú, tud magára vigyázni.
- A múltkor nem úgy nézett ki, és senkinek sem hiányzik, hogy Amy kinyírja! - nézett végig rajtunk szigorúan Tomone, mire ellenkezést nem ismerve mindannyian öltözködni kezdtünk.

- Istenem, amikor magát a Halált kell megmenteni attól, hogy meghaljon! - nevetett gúnyosan Kylie, miközben annak a szobának ablakához sétáltunk, ahol a haldokló ember várt a Kaszásra.
Azt hittük, Rico minden gond nélkül lezavarja a szertartást, és mehetünk haza, mintha nem is kémkedtünk volna utána, de csak ott állt az ágy mellett, és nézett a testre.
- Szerintetek is furcsa? - néztem a többiekre aggódva.
Tomone bólintott. - Sosem voltam kaszás, de szerintem ezt nagyon nem így kéne. Menjünk be!
Tomone szava a csapatban szent volt, és sérthetetlen. Miután bemásztunk az ablakon keresztül a szobába, azt vártuk, hogy Rico számonkéri, hogy mégis miért követtük, de nem ez történt. Könnybe lábadt szemekkel pillantott ránk, majd újra a haldokló felé fordította a tekintetét.
Körbenéztem a szobában. Tele volt játékokkal, a sarokban pedig egy íróasztal pihent. Minden bizonnyal gyerekszoba volt.
Rico mellé léptem, hogy szemügyre vehessem a szoba tulajdonosát. Hosszú, szőke hajú kislány volt. Rózsaszín hálóingje szinte kirikított a fehér takaró alól.
- Még alig élt... - suttogta Rico. A hangja rekedt volt, és erőtlen.
Nem tudtuk, mit mondhatnánk. Egyikünk sem gondolta volna, hogy Ricot ennyire kikészíti a munkája.
- Nem tudnánk valahogy segíteni? - kérdeztem bátortalanul.
- Halálos betegsége van - suttogta Rico, majd felemelte a kaszáját. - El kell vágnom az életfonalát, hisz ez a dolgom.
Egyre jobban úgy éreztem, nem érhet egy élet ilyen könnyen véget. Nem értettem ezt sem, úgy, ahogyan semmi mást. Pár héttel ezelőtt még nem hittem a Kaszásban, vagy például a lidércekben, mostanában pedig testközelből figyelhetem meg mindkettőt.
- Talán... van más út... - néztem a többiekre. - Nem lehetne valahogy megmenteni?
Választ vártam, de mindenki hallgatott, mint a sír.
Rico felsóhajtott, majd meglendítette a kaszáját. Mindannyian elfordítottuk a fejünket, nem tudtuk végignézni. A szőke férfi még állt egy darabig az ágy mellett, majd hirtelen rongybaba módjára esett térdre. Hatalmas, fekete kaszája nagyot koppant a földön.
- Sajnálom... - suttogta alig hallhatóan.
Nem tudtunk, és nem is mertünk semmit mondani. A keserves, kínzó csendet egy vérfagyasztó, jól ismert kacaj törte meg, ami a nyitott ablak irányából jött. Hát persze, megint eljött, hogy szellemeket zabáljon...
- Na jó - horkant fel Tomone. - Te mégis hogy a francban maradtál megint életben?
Amy, a rettegett démon magabiztosan lépdelt az ágyhoz, ami előtt Rico ült a földön. Ránk egy pillantást sem volt hajlandó vetni, rögtön ősellenségéhez sietett.
- Rico, Rico, Rico... - dalolta gúnyosan. - Tudtam, hogy gyerekgyilkos vagy, na de ekkora!
- Fogd be a szád! - sziszegte Rico, miközben rámarkolt a kaszájára.
- Miért, talán ha tovább beszélek engem is megölsz? - kapta a kesztyűs kezét a szája elé színpadiasan a démon.
Riconak sem kellett több, felpattant a földről, kaszájával a kezében.
- Csatlakozz hozzám! - mondta ki Amy azt a bizonyos mondatot, aminek köszönhetően leesett mindannyiunk álla.
- Miért is? - kérdezte Rico, miközben hátrált egy lépést meglepettségében.
- Te ugyan olyan gonosz vagy, mint én - vigyorgott, majd sunyin Tomone felé pillantott. - Semmi keresnivalód az ilyen szutykok oldalán, mint például ez itt!
- Vigyázz a szádra! - indult el felé a katanamester meglendítve fegyverét, ámde a kaszás gyorsabb volt. Kilökte a démont az ablakon, majd habozás nélkül utána ugrott.
- Ezek a szutykok a barátaim, te ostoba némber! - üvöltötte Rico, miközben hatalmas csapásokat mért ellenfele karikájára. Azonban Amy hangosan kuncogva a földre taszította őt az első adandó alkalommal, majd a mellkasára térdelt, onnan bámult sárga szemeibe. A szőkeség szemei, mint az éjjelilámpások a nyári estéken, úgy világítottak.
- Sosem gondoltam volna, hogy ennyire gyenge vagy! - ordította Rico arcába. - Isten létedre nem is vagy nekem akkora kihívás! - morogta, miközben újra Rico torkához tartotta a karikáját, pont úgy, mint a liftben. Várakozó tekintettel bámult a kaszamesterre.
- Mire vársz? - kérdezte a szőke flegmán, mindenkit meglepve.
Amy értetlenül, felvont szemöldökkel bámult rá.
- Ha a kis karikád annyira meg akar ölni, csak rajta.
- Ilyen könnyen eldobod az életed? - sziszegte az arcába a démon. Próbált kemény maradni, de meglepettségét ő sem tudta leplezni. - Ennyire nincs semmid, ami hiányozna?
Rico hangosan, de mégis keserűen nevetett fel.
- Jézusom, ha tényleg annyira meg akarnál ölni, most bármi kérdés nélkül megtetted volna... Idióta... - kuncogta, majd hirtelen lehervadt a mosolya, és eltorzult a tekintete. Amy nem jutott szóhoz, csak érezte, hogy Rico nagyon fészkelődik alatta.
- Hányingerem van - nyögte ki.
- Ó, nekem is tőled - forgatta a szemeit a démon.
- Nem, nekem most tényleg hányingerem van! - kiáltott fel. - Amy, esküszöm, ha ki akarsz nyírni, kinyírhatsz, csak hagy keressek előbb egy mosdót, légyszi!
- Te beteg vagy - jegyezte meg Amy.
- Nos, ebből a kegyetlen gyomorgörcsből ítélve valószínűleg igen - nézett rá szenvedve, noha tudta, hogy a démon most másféle betegségről beszél.
Tomone lélegzete elakadt, majd hirtelen a homlokára csapott. - Gyerekek, beütött a joghurt!
- Na ne... - suttogta Kylie, felkészülve a legrosszabbra.
- Amy, utoljára mondom, szállj le rólam, vagy lehánylak! - figyelmeztette Rico a démont, aki mindezek ellenére meg sem mozdult.
- Ugyan már, azt hiszed bedőlök az olcsó kis trükkjeidnek? - vigyorgott gonoszan.
Azonban a széles mosolya nem sokkal később az arcára fagyott, ugyanis Rico egy laza mozdulattal telibehányta.
- Ugyan már, semmit nem jelent a szavatossági idő! - idézte Rico szavait Spirit, majd undorodva nyelt egy nagyot.