Kóbor szellem [BEFEJEZETT]

29.rész

Előzetes: Tomone, Rico és Kylie mindent tudnak a fegyvermesterség titkairól, ferrumjaik pedig hűsegesen védelmezik őket, bármi is várjon rájuk. A kis csapat összetart, azonban egy ártatlannak induló, sütizős nap során Kylie felettébb furcsán viselkedik. A ferrumok és mestereik most fogják fel csak igazán, hogy az egyetlen dolog, ami sosem illúzió: az igaz barátság.

Rico gondterhelten beletúrt szőke hajába, majd összefonta a karjait sovány mellkasa előtt. A levegő láthatóan nehezen áramlott be a tüdejébe, persze napi négy doboz cigaretta után valahogy nem tudtam meglepődni ezen. Az ordítozására persze a szentély összes lakója felébredt, s mindannyian a konyhában gyülekeztek.
A jelenet, ami lezajlott a szemünk előtt, mindenki számára hihetetlen volt. Én, és a balga szőkeség egy démont láttunk, aki állítólag a szentély közelébe sem tehette volna a combcsizmákba csomagolt vézna lábait. A csapattársaink viszont a gyönyörű, jádeszemű Kylie-t látták, elmondásuk szerint a fekete köntösében.
Tomone a fogait összeszorítva lépett az értetlen képet vágó barnahajú, alacsony nő felé, akit én amúgy egy százhetvennyolc magas, gebe boszorkának láttam.
- Kylie, tényleg te vagy az? - kérdezte halkan. Mindenközben Ricky óvatosan átölelte édesanyját, akinek a kötés még mindig ott volt a lábán, legalábbis Haru ezt súgta a fülembe.
- Nektek mégis mi bajotok? - húzta fel a szemöldökét értetlenül, miközben megsimogatta kisfia fejét. - Nincs április elseje, nagyon gyerekesek vagytok - mondta, azzal a pulthoz sétált, s felöntötte kávéval a kedvenc bögréjét. Nem hittem a szememnek, olyan otthonosan mozgott a lakásban. A mikróban megmelegítette a kávéját, majd leült a nappaliba tévét nézni.
- Ha még egyszer ilyesmivel hülyéskedni mertek, agyon foglak titeket csapni! - adott egy tockost mindkettőknek egyszerre Spirit.
- Nyanya, én esküszöm, nem hazudok! - rázta meg a fejét hevesen Rico. - A démon ül ott a kanapén, az életemre esküszöm!
- Apa, évek óta meghaltunk - forgatta a szemeit Ricky.
- Részletkérdés - mosolygott a kisfiára hófehér fogait megvillantva, amelyek ennyi bagó mellett szó szerint csodának számítottak.
- Haver, nem tudom mit szívtál, de adhatnál belőle! - sóhajtott Shenzi, miközben ledobta magát egy székre, s óvatosan benyúlt az asztalon pihenő cigisdobozba.
- Eltörjem a kezed? - kérdezte emelt hangon Rico, aki mindvégig háttal állt neki. - Megmondtam, hogy nem dohányozhatsz tizennégy évesen!
- De cuki, pót apuci - kiáltott fel nyájasan Spirit.
- Ha cuki, ha nem, nézhetjük így is - mondta Rico, miközben leült Shenzi mellé, és rágyújtott egy bűzölgő cigarettára. - A szüleik beadták őket a zaciba. Egy intézetben nevelkedtek, ameddig ki nem szabadítottam őket.
A szőke szavait szomorú, síri csend követte, amelyet végül Spirit tört meg.
- Na, ezt nem gondoltam volna - horkant fel, majd huncut vigyorral az arcán oldalba könyökölte Ricot. Talán életében először mosolygott a fiatal férfira, aki akarva-akaratlanul eleresztett egy félmosolyt. Haladunk.
Örültem, hogy pár percig nem azon kattogok, hogy mi a fene történhetett Kylieval, ámde a zöldszemű beviharzott a konyhába, majd az üres kávésbögrét letette a pultra. Körbenézett a társaságon.
- Sütit? - nyújtotta felé Rico a tálat, amit magammal hoztam.
- Köszi, de a lekváros töltelék nem tartozik a kedvenceim közé - utasította el mosolyogva.
- Honnan tudod, hogy lekvár van benne? Igazad van, de ... - forgatta a tálat csodálkozva Rico, mire Kylie zavartan vállat vont.
- Csak az illata... - vont vállat, majd tekintete hirtelen megakadt a padlón heverő használt zsebkendőn. Rezzenéstelen arccal hajolt le érte, majd egy laza mozdulattal a helyére hajította, azaz a kukába.
- Vonyíts, La Lobo! - ordított fel teli torokból Tomone, mire mindannyian egyszerre rezzentünk össze ijedtünkben. Ferrumja alighogy felvillant a kezében, már el is hajította. A fényesen csillogó katana a "démon(vagy Kylie)" feje mellett állt a falba.
- Mégis mit művelsz? - kiáltott fel Shenzi, akinek a hangja felért egy igazán nőies sikoltással.
- Kiskora óta ismerem, együtt nőttünk fel - sziszegte Tomone idegesen, a fogait összeszorítva. - És különben is, a kényes kis királynőnk mikor venné fel a földről mások taknyos zsebkendőjét!?
Egyszerre csapott belénk a felismerés.
- Kylie ezt soha nem csinálná meg - szűrte Tomone a fogai között. - Összeállt a kép, Amy. Nem veszi be a beled a lekvárt? A francokat nem!
- Elmondanád, hogy miről is van szó? - dadogta Isaac, mire Kion felröhögött. Szerintem addigra neki már leesett, egyedül mi bámultunk értetlenül a katanamesterre.
- Egyedül Rico és Sophie kóstolták meg a sütit, és érdekes módon pont ők ketten látják a démont Kylie helyett. Valami van abban a sütiben, Amy nem véletlenül tudta, hogy lekváros!- kiáltotta, majd egy hirtelen mozdulattal Shenzi szájába nyomott egyet.
- Te meg mit csinálsz, haveeer? - szenvedett teli szájjal a ferrum.
- Edd meg! - parancsolta a feketehajú társa. Mire Shenzi sértődött arccal, nagy nehezen lenyelte a süteményt, döbbenten bámult maga elé.
- Na ne, ez a nő azért kevésbé dögös! - nyelt egy nagyot ijedten, miközben a démont pásztázta.
- Értem, szóval a süti hatása - kucogott Tomone. - Amy, adok három másodpercet, hogy elmondd, hol az igazi Kylie!
A démon gúnyosan nevetett fel. - Nem gondoltam volna, hogy ennyire agyas vagy, drága Tomone! Lenyűgözöl!
- Lobo, vissza hozzám! - kiáltotta, majd ferrumja azonnal meg is jelent a kezében. - Hol-van-Kylie? - tagolta idegesen, szinte habzó szájjal.