Kóbor szellem [BEFEJEZETT]

3. rész

  Bemutatkozik a Halál 

Amint megfordultunk, láttam Kylie arcán a meglepettséget. Percekig bámulta a fiatal srácot, aki gúnyos vigyorral az arcán, sárgás szemeit meresztgetve nézett végig rajtunk.

Teljesen úgy nézett ki, mint Kylie fia, Ricky, csak ő sokkal magasabb volt. A nyakamat tettem volna rá, hogy van valami közük egymáshoz.
A ruhái úgy feszültek rajta, mintha hetek óta nem evett volna egy falatot sem, csontsovány volt.
Két fiatal fiú állt mindkét oldalán, korombeliek lehettek.
Az egyik szőkésbarna hajú, barna szemekkel, és kicsit testesebb volt, mint a másik két társa. A másik hófehér, feltűnően sápadt bőrű, éjfekete hajú, vörösen izzó szemű, vékony kamaszfiú. Arcán vérfagyasztó mosoly ült, skarlát szemeit megállás nélkül rajtam legeltette.
- Friss hús, Rico - nézett a középen álló szőkére szinte nyálcsorgatva, aki sejtésem szerint a bandavezér volt.
A pillantásától kirázott a hideg. A lidérc újra meg akart támadni minket, mire az előbb Riconak szólított fiú felemelte a hangját.
- Pihentesd a beled, Kion - utasította, majd a másik srácra nézett. - Shenzi, változzatok ferrummá!
A két fiú egyszerre bólintott, majd hatalmas, fehér fénycsóva vette őket körül. Be kellett hunynom a szemem, hiszen a lidérc által elpusztított területről a törmeléket egyenesen az arcomba fújta a hirtelen feltámadt szél. Ez a szél minden bizonnyal együtt jár a ferrummá alakulással, hiszen amikor újra kinyitottam a pilláim, Rico egyedül állt előttem, kezében egy hatalmas,fekete kaszával.
Ez... ez azt jelenti, hogy ez a kasza maga a két fiatal fiú? Ilyen tényleg létezik!?
- Ez óriási! - néztem Kyliera döbbenten, aki feltűnően nem repesett az örömtől. Volt egy olyan sejtésem, hogy Rico jelenléte verte rommá a hangulatát.
- Ricky is egy kasza, amikor átváltozik - motyogta sértetten. - Remélem tőle is el leszel ájulva, nem csak az apja udvaribolondjaitól!
- Mindenképp - mosolyogtam rá szívmelengetően, aztán hirtelen leesett. - Micsoda? Apja!?
Kylie már éppen válaszra nyitotta a száját, amikor a patkány a mancsával lecsapott mellénk. Próbáltam nem kimutatni, hogy félek, de egy hangos sikoltás akaratlanul is elhagyta a számat.
- Ne vinnyogj, téged nem bántalak!- utalt Rico arra, hogy lát és hall engem, miközben felugrott, egyenesen az óriás patkányszerű lény fejéig.
Meglendítette a kaszát, majd egy csapással végzett a lidérccel, amit halála után vörös fény vett körül. A megmentőnk egy hátraszaltóval ért földet, majd a fegyvere újra visszaváltozott a két fiúvá.
- Veszélyes ilyenkor ferrum nélkül járni az utcákat, Kylie - lépett oda hozzánk önelégült vigyorral az arcán. - Csak nem ez a kis szellemlány hozta rád a bajt? - bökött rám.
- A fiad megint elcsatagolt valahová, azt hittem nálad van - fordította el a fejét Kylie idegesen.
- Nocsak-nocsak, az én fiam? - tette karba a kezét Rico. - Ő a mi fiunk, Kylie. - mondta nyájasan, a "mi" szót feltűnően kihangsúlyozva.
- Olyan nincs, hogy "mi" - mondta határozottan Kylie, majd megragadta a karom, és elindult valamerre. - Kösz, hogy megmentettél minket!
Dühösen rángatott végig az utcákon, és egy szót sem szólt hozzám. Síri csend telepedett ránk, amit éppen megtörni készültem, amikor mély levegőt vett, és hirtelen felém fordult.
- Félre ne értsd, imádom Rickyt... - mondta halkan. - Azonban teljesen olyan, mint az apja. Makacs, és állandóan a saját feje után megy.
- Összekaptatok? - kérdeztem, miközben a cipőmet kezdtem bámulni zavaromban. Nem értettem ezt az egészet. Tegnapelőtt még egy átlagos tizenöt éves lány voltam, ma pedig egy szellem, akit hatalmas szörnyetegek üldöznek.
- Olyasmi - vallotta be szomorúan. - Bár, nálunk ez mindennapos. Elmegy valamerre, kiszellőzteti a fejét, aztán hazajön.
Próbáltam bíztatóan rámosolyogni.
- Amúgy mi a neved? - meredt rám kérdően. - Azt hiszem, még nem árultad el.
- So-sophie vagyok... - dadogtam. - Sophie Manners.
A semmiből újra feltámadt a szél, és az egész testem megremegett. Kylie sejtelmesen az ég felé emelte a tekintetét. A nyakában ékeskedő gyűrű fényesen csillogott.
- Valahol szellemet idéznek, érzem... - mondta elgondolkodva, majd hirtelen rámvigyorott. - Mondd csak, nincs kedved szórakozni kicsit?
Alighogy rábólintottam a dologra, máris egy öreg padlás bejáratánál találtam magam. Legnagyobb meglepetésemre, Ricky is ott leselkedett.
- Hát meg vagy, te kis gazfickó! - csípte fülön az édesanyja. - Mégis hol a fenében kódorogtál eddig?
Odabentről monoton kántálás hallatszódott. Óvatosan bekukucskáltam az öreg faajtón (habár tudtam, hogy az emberek nem látnak), és az utóbbi két napon belül nem is tudom hanyadjára, de nem hittem a szememnek. A szellemet idéző emberek nem mások voltak, mint az én osztálytársaim!
- Megijesztjük őket kicsit, Sophie? - kuncogott Kylie gonoszan.
Végül is, miért ne? Hiszen amíg éltem, teljesen figyelmen kívül hagytak, mintha nem is léteznék. Úgy éreztem, ideje móresre tánítanom őket.
Bementem a rozoga ajtón, felmásztam a korhadt falépcsőn, aztán jobban szemügyre vettem a környéket. Egy lány és egy fiú ült az Oujia tábla körül.
Nem is gondoltam végig az egészet, csak kinyitottam az egyik ablakot, majd hatalmas lendülettel becsaptam azt. A két fiatal azonnal felpattant.
- Fejezzük be! - kiabált a srác, miközben beletúrt tűzvörösre festett hajába.
- Nyugi, biztosan csak a szél volt, ne csináld össze magad rögtön! - nyugtatta a lány, mire Ricky láthatóvá tette magát. Éreztem, hogy ennek rossz vége lesz.
- Ti, ki megzavartátok a másvilág lakóit... meg fogtok bűnhődni ezért! - kiáltotta rájuk a szőke kissrác, miközben elindult feléjük.
A két tinédzser égtelen sikoltozásba kezdve elidult a lépcső felé, aminek az oldalán ott állt Kylie, és hátborzongatóan vigyorgott.
- Hová ilyen sietősen? - nézett rájuk kacagva.
Ekkor a lángvörös hajú fiú ijedtében megcsúszott a lépcsőn, majd magával rántva sötétbarna hajú osztálytársnőjét, lezuhant a lépcsőn.
Mindhárman lefagyva néztünk hol egymásra, hol a két mozdulatlan testre a lépcső alján. Úgy feküdtek egymáson, mint akiket tömegsírba temettek. Vártuk, hogy legalább az egyik adjon valami életjelet, de semmi.
Szóval ez most azt jelenti, hogy... véletlenül kinyírtuk őket!?