26.rész

173 15 0
                                    


  Kylieval az oldalamon, vidáman rohangáltam a tengerparton, amikor hirtelen...
- Odanézz, egy hatalmas lidérc! - mutattam a szörnyetegre ijedten.
- Ferrum! - kiáltotta Kylie, miközben nekiugrottunk a hatalmas fenevadnak.
- Haru, harcra fel! - idéztem meg a fegyverem, mire a lidérc megragadott a csápjaival, és vonszolni kezdett magával, egyenesen a jéghideg tenger felé!
- Nem tudok úszni! - kalimpáltam kétségbeesetten. - Kylie, segíts, megfulladooook!
***
A következő pillanatban a padomat csapkodtam, és hangosan sikoltozva néztem körbe az osztályteremben. A bajúszos, mogorva történelem tanárom éppen előttem állt, és villámokat szóró tekintettel díjazta az előadásom.
Várjunk csak... Mégis hogy kerültem a töriórára!?
- Manners kisasszony, szándékozik még más egyéb csodás kalandjába beavatni az osztályt, vagy folytathatom az órámat? - csapott idegesen az asztalomra. - Tudom jól, hogy utolsó tanítási napnak köszönhetően már mindenki a strandon jár fejben, de azért vízbefulladásról való fantáziálás kicsit sok egy tanórára, nem gondolja?
- Kylie, segíts! - kiabálta be valaki röhögve a hátsó sorból, mire összerezzentem.
- E-elnézést! - dadogtam zavartan, miközben bociszemekkel bámultam az előttem álló ideges tanárt.
Azt hiszem, ez az egész fegyvermesteresdi megszállta az agyam, gondoltam magamban, miközben a fejemet lógatva elindultam hazafelé a nyár első délutánján, az iskolatáskám magam után vonszolva.
- Még szerencse, hogy Kylie és a többiek nem tartanak teljesen zakkantnak, mint az osztályom - suttogtam alig hallatóan, miközben újra, s újra lejátszódott az álmom a fejemben.
- Segíts Kylie, megfulladok! - hallottam magam mögül egy gúnyos, de annál inkább ismerős hangot.
- Már te is kezded, Ricky? - fordultam meg teljesen magamba roskadva. - Neked nem mondták még, hogy nem illik mások után leskelődni?
- Tök jó idő van, én pedig unatkoztam a szentélyben, szóval gondoltam meglátogatlak. Jó ötlet volt, halálra röhögtem magam rajtad! - kuncogott a hasát fogva. - Na, most viszont induljunk, Spirit mama főzött finom ebédet!
- Menjünk, de remélem most nem tervezed, hogy az út közepén fogsz labdázni! - simogattam meg mosolyogva a kis szőke fejét.
Le sem kellett nyomnom a kilincset a szentélybe érve, ugyanis pontosan az érkezésünk pillanatában a bejárati ajtó kivágódott, Ricoval együtt. Kylie a küszöbön állt, összefont karokkal és vérben forgó szemekkel bámulta kisfia apját. A bal kezében egy magazint szorongatott, amin látszott, hogy már eleve eléggé megviselt állapotban került a barátnőm birtokába.
- Mi történt? - pislogtam értetlenül, miközben ijedten hátráltunk egy lépést az aprócska szőkével, aki tágra nyílt szemekkel bámulta a földön landoló apukáját.
- Ez történt! - ordította Kylie, miközben hozzámvágta a magazint. - Ilyeneket nézeget, és ha ez még nem lenne elég, a tévében is ezt a nőt bámulja!
A címlapon egy sötétlila hajú, magas, vékony modell volt látható, egy fekete bikiniben pózolva. Szinte rögtön felismertem a hölgyeményt.
- Nahát, ez Grace Heart, a híres modell és énekes! - kiáltottam fel. - Hatalmas rajongója vagyok!
- Úgy bizony, csodaszép nőci - vigyorgott Shenzi, aki éppen akkor lépett ki az ajtón, és nyomban mestere segítségére sietett. - Nyugi, megmentelek, haver!
Míg Shenzi "nagy nehezen" felsegítette a közel száznyolcvan centi magas, de körülbelül hatvanöt kilós szőkeséget, addig Kion csak zsebretett kézzel támaszkodott az ajtófélfának. Tipikus.
Tomone bárgyú vigyorral az arcán sétált ki hozzánk a nappaliból.
- Mit mosolyogsz, talán neked is bejön ez a bányarém? - morogta Kylie.
- Nekem ugyan nem, csak gondoltam szólok a rajongóinak, hogy éppen ő szerepel a tévében! - kuncogott. - Most zsebelt be egy díjat, ami nagyobb, mint te magad!
- Nyugi, nála minden nagyobb - röhögött Rico.
- Menjünk, nézzük meg! - indultam meg lelkesen a nappali felé, mire Kylie undorodva totyogott utánunk.
- Grace Heart tehát nem más, mint a holnap induló tehetségkutató versenyünk sztárvendége! - mondta egy férfi a tévében, miközben a kamera végig a sztárlányra fókuszált.
A ház férfi lakóinak szeme hirtelen felcsillant, még Harué is, aki eddig csendben ült a kanapén.
Már előre éreztem, hogy megvan a holnapi programunk.
- El sem hiszem, hogy beszöktem ide veletek, csak hogy végre szemügyre vegyem azt a kis sztárlányt, de főleg azt nem hiszem el, hogy be akartok jutni az öltözőjébe! - fonta össze maga előtt a karjait Kylie, miközben rámarkoltam a kilincsre.
- Nahát, ez nyitva van! - visítottam fel boldogan, miközben berontottam a szobába, Rico és két társa pedig csillogó szemekkel követtek.
- Te mocskos áruló! - üvöltötte Kylie, majd mérgében ránkcsapta az ajtót. Azonban, mikor vissza akartunk menni hozzájuk, az ajtó nem nyílt. Hiába húztuk-vontuk, nem akart mozdulni.
- Most frankón beragadtunk egy világsztár öltözőjébe? - dőlt az ajtónak hitetlenkedve Rico.
- Tudod, ennek most nagyon örülnék, ha az említett sztár itt lenne, és nem a színpadon! - estem kétségbe. - Mindjárt kezdődik a műsor!
- Most hogy fogunk bejutni!? - helyezte kezeit ijedten a mestere vállára Shenzi. - Nem láthatom azt a dögös nőt élőben, fel tudod ezt fogni, haver?
- Szellőzőnyílásról hallottatok már? - vágta zsebre a kezeit flegmán Kion, mire Ricoval sunyin összenéztünk.
Bepaszíroztuk magunkat a nyílásba, míg meg nem láttunk egy négyzet alakú lyukat, amin keresztül fény és zene áramlott be. Rico közelebb hajolt, hogy lásson is valamit.
- Na, mi látsz? - kiabáltam oda neki. Én mentem leghátul, de legalább Shenzi nem engem kergetett az őrületbe.
- Grace-t. Éppen énekel! - mondta, majd felmérte a területet, s felállt. Magas volt, de még pont elfért állva a nyílásban. Kion és Shenzi odaálltak mellé, majd tátott szájjal néztek lefelé.
Én úgy döntöttem, inkább négykézláb veszem szemügyre a híres sztárt.
- Erre a számra tökéletesen lehet lassúzni! - röhögött Shenzi, majd magához húzta két barátját, és idióta módon táncikálni kezdett velük. Ha nem látom a saját szememmel, el sem hittem volna, hogy Kion megeresztett egy halvány mosolyt.
Alaposan végignéztem rajtuk, közben pedig hangosan nevettem. Aztán hirtelen megláttam...
- Shenzi, a cipőfűződ! - kiáltottam, azonban akkor már késő volt.
Rico rálépett Shenzi lógó cipőfűzőjére, aki megbotlott, majd hanyatt dőlt, magával rántva a másik két srácot is.
Hiába kapálóztam utánuk, a trió eszméletlen sebességgel kezdett zuhanni, egyenesen a színpad felé...   

Kóbor szellem [BEFEJEZETT]Where stories live. Discover now