Kóbor szellem [BEFEJEZETT]

8.rész

Sárkányszem 

Másnap, szerencsére reggel, és nem a legnagyobb forróságban sorakoztunk fel a hátsó udvarban.
Én és Haru illedelmesen, vigyázzban állva vártuk a feladatot, Kion és Shenzi egymással susmorogtak, Kylie rúzsozta magát, kisfia pedig kézségesen tartotta neki a kis, fekete kézitükröt, Rico pedig elővett egy doboz cigit, majd meggyújtott a szájában egy szálat.
Tomone dühében a fülsüketító sípjába fújt. - Testedzés közben nincs sminkelés!
Kylie hatalmas pilláit rebegtetve, frissen rúzsozott száját fintorra húzva süllyeztette zsebébe a tükröt. Látszott rajta, hogy már most elege van az edzésből.
- Kérsz egy cigit? - nyújtotta felé a dobozt Rico. - Megnyugtat, úgyis olyan feszültnek látszol!
- Testedzés közben nincs dohányzás! - üvöltötte Tomone újra a tegnap már elhangzott mondatot. - Erősítsetek inkább! - mondta, mire mindannyian értetlenül bámultunk rá.
Már megint a haléntékához kellett nyúlnia kínjában, pont, mint tegnap.
- Tudjátok... - kezdte lassan, tagoltan, mintha fogyatékosok lennénk. - Nyújtotok, guggoltok, fejen álltok, vagy mit tudom én, aztán ha kész, jöhettek a homokra!
- A mire? - akadt ki Kylie. - Ugye ezzel nem azt akarod mondani, hogy szaltóznunk kell, meg minden?
- De, azt - morogta Tomone. - Miért, mégis mit gondoltál, amikor egy ekkora lidérccel állunk szemben? Mondjuk, te még egy rendes kézenállást sem tudsz megcsinálni...
Kylie összefonta karját, majd makacsul megpróbált csak azért is kézen állni. Össze-vissza szenvedett, láttam rajta, hogy majd' meg szakad.
- Drágám, te mit adsz elő itt nekünk? - röhögött Rico hangosan, miközben ő már legalább fél perce kézen állt, majd forgott is közben.
- Fogd már be! - kiabált rá Kylie, majd a hatodik próbálkozás után is hanyattesett. - Annak könnyű, aki régen cirkuszi majom volt!
Nekem egész szépen sikerült, igaz, úgy forogni, mint Rico, nem tudtam.
Tomone ezek után kivezényelt minket a homokra.
- Nos, mint látjátok, ezen a pályán kell végigmennetek - mondta lazán, karbatett kézzel, nekem pedig elállt a lélegzetem a látványtól. Korábban is láttam ezeket a pályákat, de álmaimban sem gondoltam, hogy egyszer végig kell rajtuk szenvednem magam.
- Bocsi, bocsi, de egy dolgot nem értek! - tette fel a kezét kuncogva Kylie, mintha suliban lennénk. - Mikor lettünk mi katonák?
Tomone a szemeit forgatta és gúnyosan utánozta a zöldszemű a hangját, majd a sípjába fújt. A többiek megindultak előre, én pedig csak álltam ott, mint valami szobor. Túl későn kapcsoltam, szóval utolsó lettem a sorban, de így legalább alaposan kifigyelhettem, hogy mit kell csinálni.
Először egy fa, karika szerű, igencsak magasan lévő valamin kellett átverekednünk magunkat, méghozzá úgy, hogy felhúzzuk magunkat, és még csak ezután jött a neheze.
Legnagyobb meglepetésemre, először Harunak sikerült átkerülni a túloldalra.
- Nahát, ez nem is volt annyira vészes! - mosolygott aranyosan.
Őt követte Kion, aki olyan könnyedén bírkózott meg ezzel a fakarikával is, mint a tegnapi futással. Utána következett Ricky, és mintha csak erre született volna, egy gyönyörű szaltóval ért földet. Már csak négyen maradtunk.
- Hölgyeké az elsőbbség! - vigyorgott ránk aranyosan Shenzi, miközben előre tessékelt minket.
- Anyád picsája! - könyökölte oldalba Rico, majd könnyedén felhúzta magát a karikán. A landolás viszont nem ment neki ilyen tökéletesen. Ugyanis a szőkeség lába beleakadt a karikába, és fejjel a homokban végezte. Bár, legalább sikerült neki átjutni.
- Ekkora egy flepnist! -röhögött Kion hangosan, akit akkor hallottam először beszélni.
- Dugulj el, különben...! - indult el felé, lepottyant cipőjével hadonászva Rico.
Kylie viszonylag sokáig állt mozdulatlanul, összefont karokkal a karika előtt, mintha tanulmányozná azt.
- Hmm... - gondolkodott el a haját csavargatva. - Sophie, ez túl magas, tarts bakot! - parancsolta, mire mindannyian döbbenten bámultunk rá. Ő persze ezt nem vette zokon, én pedig kénytelen voltam az ujjaim összefonva, kezeim térdemnek támasztva segíteni rajta. Kylie királynőket megszégyenítő módon taposott rám, majd mászott fel a karikára.
- Hát igen, ezt nem törpéknek találták ki! - röhögött Rico karbatett kézzel.
- Ez rohadt magas - állapította meg az úrihölgy, miközben lenézett.
- Anya, ne csináld már! - fogta a fejét Ricky. - Én kisebb vagyok még nálad is, mégis sikerült!
- De félek, ez nagyon magas! - nyavajgott.
- Gyere már, elkaplak! - tárta ki a karját Rico, mire leesett az állam. Mégis mióta képes kedvességre?
Kylie már nagyon szenvedhetett, hiszen minden gúnyos megjegyzést mellőzve beleegyezett Rico ajánlatába. Vett egy mély levegőt, majd elrugaszkodott, és lavinaként borult Rico nyakába. Azonban a szöszi azzal a lendülettel el is dőlt, és vissza került ugyan oda, ahonnan nemrég állt fel.
- Azt ígérted elkapsz! - nyomta Rico fejét a homokba a hölgyemény.
- El is kaptalak! - kiabált rá, miközben kirázta a homokot a hajából. - Csak tudod... a nagy segged...
Kylie döbbenten, teljesen lefagyva bámult Ricora, mi pedig nem bírtuk ki röhögés nélkül. Hangosan, a térdünket csapkodva kacagtunk ezen a két szefóson. Gondtalan viháncolásunkat csak Tomone idegesítő sípjának a hangja tudta elnyomni.