Kóbor szellem [BEFEJEZETT]

28.rész

  Az eső úgy zuhogott, mintha dézsából öntenék. A vászon tornacipőm már teljesen átázott, úgyhogy minden erőmmel azon voltam, hogy gyorsan odaérjek a szentélybe, anélkül, hogy orra esnék a sütivel együtt, amit a csapatomnak készítettem. Ahogy félrehúztam a hatalmas, fa tolóajtót, eléggé érdekes látvány fogadott. Rico a dohányzóasztalnál ült, és egy teli vodkásüveggel szemezett. Úgy bámulta, mintha csak az újszülött Jézuskát látná, mindeközben Tomone egy sodrófával a kezében állt tőle pár lépésre, és tüzetesen figyelte.
- Ti meg mit műveltek? - tört ki belőlem a nevetés hirtelen.
- Nahát, Sophie! - fordult felém a katanamester, a szőkeség pedig a pillanatot kihasználva már nyúlt is az üvegért, de hiába. Tomone háttal hajította felé a sodrófát, és csak pár centin múlt, hogy ne találja el a kaszást.
- Ez nem igazság! - nyüszített fel. - Esküszöm, elvonón érzem magam!
- Mert azon is vagy - vetette oda Tomone foghegyről, majd kikapta a kezemből a zacskót, s az asztalhoz sétált. - Vígasztalósütit?
- Mennyi az esély rá, hogy feldobom a talpam tőle? - pillantott rám a szőkeség kérdően.
- A tiédet külön megmérgeztem - forgattam a szemeim, mire egyszer csak valaki a vállamra tette a kezét, és felnevetett.
Spirit volt az. Megsimogatta a hajam, majd ledobta karcsú testét egy Rico melletti székre. Csak most figyeltem meg igazán, milyen vékony. Ámde, nem csodálhattam a kidomborodó kulccsontját sokáig, ugyanis Ricky végre kimászott a barlangjából. Azt vártam mosolyogva üdvözöl majd, ámde ehelyett simán elsétált mellettem, és a hűtő felé vette az irányt. Shenzi és Kion mint a szolgái, úgy követték. Mindkettejük arcára kiült az aggódás.
- Megmondtam, hogy vidítsátok fel, nem? - súgta oda nekik Rico ingerülten.
- Bocs, haver, de reménytelen... Örülünk, ha végre eszik! - húzta be a nyakát Shenzi, nehogy Rico hirtelen adjon neki egy tarkóst.
- Szerintem meg ti vagytok reménytelenek - morogta Rico, miközben az előszoba felé sietett. - És haszontalanok!
Körülbelül öt perc után a szőkeség visszatért közénk, de nem akárhogyan. Spirit flitteres kabátjában, egy fekete kalapban, és Tomone lila nyakkendőjével a nyakában. Eltúlzottan, drámai mozdulatokkal végiglejtett a konyhán, körbetáncolt mindannyiunkat, majd kipillantott a kalapja alól.
- Íme Rico, a világ legújabb szupermodellje! - nyalta meg az ujját.
- Na és ki szponzorál, a Victoria's Secret? - kérdezte Spirit, mire hangosan elnevettem magam. Elképesztően vágytam rá, hogy ezeknek az "embereknek" az önbizalmából legalább egy csipetnyi jusson nekem. Ott van például Rico. Még ebben az idióta hacukában is képes lenne bárkit levenni a lábáról, lehengerlő volt, hogy mennyire le akarja nyűgözni a fiát, azonban hiába. A kis Ricky ugyan olyan szomorúan nézett ki a buksijából, mint eddig.
- Kincsem, mi a baj? - hajolt le hozzá aggódva Rico.
- Anyu miattam sérült meg - nézett rá vissza a két barna szem ingerülten. - Az én hibám volt!
- Ugyan már, Ricky, nem... - kezdett bele a kaszás, de a kicsi félbeszakította.
- Tudom az igazat, apa! - kiabálta. - Nem szabadott volna hagynom, hogy megsebezze magát... akkor még jó ötletnek tűnt...
- Ne beszélj butaságokat, hiszen megmentettétek Sophie életét! - mondta Rico, mire összeszorult a szívem.
- Biztos megmenthettük volna máshogyan is - mondta a kisebbik szőke makacsul.
Mi csak a padlót bámultuk, s én valójában el tudtam volna süllyedni szégyenemben. Ez is az én hibám, nem tudok harcolni, teljesen haszontalan vagyok. Haru nem ilyen fegyvermestert érdemel.
- Látlak, Rico - szakította félbe egy hátborzongató hang a gondolatmenetemet.
- És jól nézek ki? - kérdezett vissza a szőke, majd mikor felismerte a hang tulajdonosát, elkerekedtek a szemei. - Ez meg hogyan jutott be ide!? Tomone, azt mondtad a szentély közelébe nem jöhetnek!
- Te mégis mi a francról beszélsz? - kérdezte Tomone elképedve. - Kylie miért ne lehetne ott?
- Inkább te miről beszélsz, Amy ott áll az ajtóban! - mutogatott hevesen Rico. Igaza volt, a démon állt ott, én is láttam.
- Te beleittál a vodkába? - csapta nyakon Tomone. - Hát nem meg mondtam, hogy...
- Nem, Tomone - suttogtam ijedten. - Én is Amyt látom.
- Ti együtt ittatok? - fonta össze a karjait maga előtt Spirit.
- Apa, mi van veled? - húzta fel a szemöldökét Ricky, miközben sétálni kezdett Amy felé.
- Ricky, azonnal állj meg! - üvöltött rá Rico.
- Ne bömbölj már, nem mehet oda a saját anyjához? - értetlenkedett Kion.
- De hát az ott Amy, támadnunk kell! - hadonászott a kaszás össze-vissza.
- Srácok, az életetekre esküsztök, hogy ti a démont látjátok? - kérdezte Tomone lassan, vontatottan, mire mindketten bólintottunk egyet. Mégis mi a fene folyik itt?