Kóbor szellem [BEFEJEZETT]

17.rész

A világítótorony 

  Lassacskán mindannyian bejutottunk a toronyba. Tomone a szemeit forgatta, Kion pedig hangosan, a hasát fogva nevetett mesterén, Rickyvel egyetemben.
- Ne vihogjatok már, szabadítsatok ki innen! - mocorgott össze-vissza a szőkeség, de hiába. Valaki nagyon csúnyán csapdába ejtette.
- Keresek valami éleset, haver! - járkált fel-alá Shenzi, aki talán az egyetlen volt közülünk, aki bánta, hogy Rico végre elkülönült kicsit.
Tomone az omladozó falakhoz lépett, majd megérintette a falon sorakozó régi fényképeket. Hiába rázott ki a hideg a helytől, muszáj volt megnéznem, mi kötötte le ennyire a katanamester figyelmét. A biztonság kedvéért magammal rángattam Kyliet is.
- Hátborzongató... - fintorgott a zöldszemű, miközben végignézett a képeken. A fotók sorban voltak, egy családról, és a fiukról, akiről minden évben készült egy külön fénykép is, megmutatva, hogyan növekedett. Vékony fiú volt, szeplőkkel, és göndör, vörös hajjal. A legutolsó képen körülbelül tizenhat éves lehetett, de mint mindegyiken, ezen is széles mosoly ült az arcán. A nyakamat tettem volna rá, hogy a fiú Ír származású, szinte üvöltött róla, hogy hol született.
Tomone az egyik polchoz lépett, amin egy vörös csík húzódott, ennek mentén húzta végig az ujját. Lefújta a port, majd megszaglázta a bőrét.
- Ez vér, de már nagyon régi lehet, több éves... - suttogta. - A család, ami itt élt, feltehetőleg halott...
Rico nyaka majdnem kitekeredett, annyira küzdött, hog ő is láthassa a képeket a hálón keresztül.
- Miért pont ide vezetett a térkép? - kérdeztem.
Tomone már éppen nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, mire hirtelen megugrott, felborítva a lába mellett álló öreg vázát.
- Nahát, új játszótársam van, méghozzá egy szőke herceg! - hallottunk meg egy ismeretlen, vékony fiúhangot.
Mindannyian egyszerre fordultunk a hang irányába. Nem hittem el, amit látok. A fiú a képről ott állt előttünk, teljes életnagyságban.
- Segítség, egy szellem! - visította Rico, miközben menekülni próbált a fiú elől, de hiába.
- Bú! - kiáltottam ironikusan, a kezeim kísértetiesen magam elé tartva.
- Ja, tényleg - köszörülte meg a torkát Rico. - Te is az vagy.
- El sem hiszem, hogy fogtam magamnak egy herceget! - mosolyott a vörös fiú, ujjait összefonva.
- Eressz el, te debil! - hintázott Rico a hálóval. - Nem hallod, te gyépés répafej!? Engedj ki!
- Ó, tényleg, bocsánat - kuncogott, mire megrántott egy kart, Rico pedig földet ért, sajnálatos módon esélyt kapva, hogy újra cigizhessen unalmában.
- Ki a fene vagy te? - szegezte a fiúnak a kérdést, miközben berohant mögénk. - Ez szerintem belém szeretett - súgta oda nekünk óvatosan.
- Itt hagyjuk a vöröskének játszani, mondjuk örökre? - vigyorgott Tomone Kyliera.
- Légyszi - kuncogott a barátnőm, mire Rico a fenekébe csípett.
- Gonosz némber - biggyesztette le az ajkait a szőke.
- Fulladj meg, ez tudod mennyire fájt!? - kiáltott fel Kylie, sajgó fenekét simogatva.
- Isaac vagyok - mosolygott ránk kedvesen a fiú. - És benned kit tisztelhetek, szőke herceg?
- Tuti defektes - jelentette ki a kelleténél hangosabban a szőke herceg fia, mire Kion és Shenzi szinkronban felröhögtek.
- Nehogy megbántsd, éppen azon vagyunk, hogy megszabadítson minket apádtól! - kuncogott Spirit, megsimogatva Ricky kis fejét.
- Fogd be a szád, Múmia! - fújt rá Rico sértetten.
Isaac felkuncogott, majd közelebb lépett hozzánk.
- Ne féljetek, nem bántalak titeket - mondta csillogó szemekkel.
- Minden horrorfilm így kezdődik - figyelmeztetett minket Haru.
- Ja, rááadásul mindig a szexi szőke hal meg legelőször! - nyelt egy nagyot Rico, miközben egyre jobban próbált mögöttünk elbújni.
Sóhajtottam egy nagyot, majd előre léptem egyet. A többiek döbbenten néztek rám, Tomone még mellém is ugrott.
- Várj! - ragadta meg a karom, majd Spiritre pillantott, akit hirtelen fény vett körül. - Ferrum!
- Te meg mire készülsz? - vontam fel a szemöldököm. - Szerintem egyáltalán nem tűnik veszélyesnek!
- Gondolkozz már, Sophie - morgott. - A család többi tagja sehol, egyedül ez a fiú van itt, és Amy ha fel tudott támasztani egy múmiát, a répafej gyerekjáték lenne számára!
- Fogalmam sincs, ki az az Amy! - emelte fel védekezően a kezeit Isaac. - Ti vagytok évek óta az első emberek idebenn rajtam kívül, viszont, ha nem hisztek nekem, szívesen elmesélem, hogy mi történt!
Végül mindannyian rábólintottunk arra, hogy adunk Isaacnek egy második esélyt. A vörös fiú elvezetett minket a tengerhez, mi pedig a homokban sétáltunk mellette, miközben megállás nélkül mesélt.
- A szüleim meghaltak, kalózok támadtak ránk... Ők már jó helyen vannak, de én sajnos valamiért itt ragadtam, és nem mehettem velük... - mondta halkan, rekedt hangon. - Mindig is a toronyban éltünk, szegénységben, de annál nagyobb boldogságban. Náluk jobb szülőket nem is kívánhattam volna.
- Mi lehet az oka annak, hogy te szellemként itt maradtál? - kíváncsiskodott Haru, mialatt lekapta a cipőjét, s mezítláb sétált tovább a langyos homokban.
Isaac szomorúan elmosolyodott, majd megmarkolta a nyakában lévő kulcs alakú medált.
- Minden bizonnyal a Kulcs az oka - mondta sejtelmesen. - A medált anyámtól kaptam, azon a havas napon, amikor a kalózok eljöttek, hogy az életünket követeljék. Furcsa volt, hiszen havazott, viszont a tenger még egyáltalán nem volt befagyva, azok a mocskok pedig kedvük szerint idehajózhattak.
Tomone vetett egy pillantást a medálra, majd elvigyorodott, mintha csak rájött volna valamire.
- Amy ezért hívott minket ide. Az idióta démon hitt a város legendájában, miszerint a világítótorony őre egy szellem, s aki bemerészkedik a toronyba, azt sosem látják viszont élve - kuncogott.
- Szóval azt akarod mondani, hogy a démonképű szerencsétlen azt hitte, hog ez a csúnya kis Leprikón-szerű izé ki fog nyírni minket? - mutogatott Spirit fintorogva Isaacre.
- Hát, ami azt illeti te sem vagy szebb, Kriptaszökevény! - röhögött fel Rico, mire Spirit az öklével hadonászva megindult felé.
- Ha már kriptáról van szó... - kezdett bele Kion, miközben tekintete a hegyekre tévedt.
- Srácok, odanézzetek! - kiáltott fel Haru, mire egy arany pálca állt a homokba közvetlenül előttünk. Pár másodperccel később megérkezett a gazdája is, sunyi vigyort villantva rám. Őt szúrhatta ki Kion az imént.
- Na látod, ez már tényleg Múmia - jegyezte meg Spirit.
- Viszont ez ezerszer dögösebb, mint te! - füttyentett Rico, miközben alaposan végigmérte az egyiptomi lányt. - Még a kutyafülek ellenére is.
- Amon vagyok, te helyes kis cukorpofi! - rebegtette meg a szempilláit az ellenfelünk, miközben Ricot bámulta.
Láttam, ahogy Kylie az ajkába harap, s ördögien elvigyorodik. Fia le sem tagadhatta volna, őszintén együtt érzett édesanyjával, gyűlölködő pillantása mindent elárult.
- Srácok, lépjetek hátra - mondta, mire mindannyiunk álla leesett. - Ez a kis kurva megemlegeti még, hogy egyáltalán a közelünkbe mert jönni!