With Emotions Came/ Hyungwonho //Befejezett//

9.rész

MINHYUK

Mára beszéltem meg Hunnieval, hogy bejön Wonho dolgozni és, így végre találkoznak a modell sráccal, Hyungwonnal. Ugyanis időközben megtudtam a nevét kedves srácnak, na meg kitartó tekintve, hogy már két hete mindennap bejön csakis azért, mert látni akarja drága barátomat. Csilingelve jelezte az ajtó feletti csengőcske, hogy nyitodott az ajtó. Odanézve Hunniet és Wowot láttam belépni rajta. Odaszaladtam hozzájuk és üdvözöltem őket, majd barátnőnk felment a főnök irodájába, barátom pedig gyorsan átöltözött és munkára készen mellém állt. Pont jókor ugyanis Hyungwon abban a pillanatban lépett be az étterembe és egy eldugottabb asztalhoz ült. Wonho nem szólt semmit csak nézte, ekkor meglöktem a vállát és a srác felé mutattam.

- Menj szolgáld ki te én addig a most érkezett családot fogom.- mondtam, majd biztatóan rá nézve indultam is a családhoz. Mikor kivittem az összes rendelést megnéztem, hogy halad barátom. Épp akkor kapta el a kezét a modell fiú mikor indul volna mondott valamit mire Wonho válaszolt is erre pedig a fiú elkomorodott és nem foglalkozva semmivel az előtte lévő mappát kinyitotta és azt vizslatta. Nem értettem mi történhetett na, majd rákérdezek. Kb. 5 perc ha eltelt azóta amikor az öltözőbe menő haveromat láttam majd utána egy ugyanonnan kirohanó síró Hunniet és az utána siető barátom. Kérdően néztem rá de csak nemlegesen rázta a fejét mi szerint, fogalma sincs. Nagyon meglepődtem vajon mi történhetett hisz nem mindennapos a lánynál, hogy sírva rohangáljon. Aggódtam ezért megnéztem minden vendégnél rendben van-e minden majd kicsit bementem az öltözőbe és leültem a padra. Mielőtt gondolkozhattam volna bármin is valaki leült mellém. Felnéztem és nem más volt, mint Jooheon. Az arca egyszerre volt boldog és megtört.

- Hát hogy-hogy itt vagy? Valami baj van?- kérdeztem.

- Bejöttem apukámhoz, de csak a bátyám volt bent és egy kicsit beszélgettünk. De egyébként nem jöhettem volna be a barátomhoz?- elpirultam a szó hallatán hisz először csak tegnap mondtuk ki, hogy szeretjük egymást így nem szoktam hozzá.

- Oh dehogynem csak meglepődtem.

- De amúgy minden oké? Szomorúnak látszol.- aggódoan mondtan ki a szavakat. Ez megdobogtatta a szívemet^^.

- Igen, vagyis nem, mert az előbb sírva szaladt ki innen Hunnie. Várjunk utoljára az irodában volt, nem tudod mi baja?

- Fogalmam nincs, de mikor onnan kiment nem látszott szomorúnak. Max. zavartnak. De várjunk valaki utána ment nehogy baja essen.- állt fel hirtelen.

- Nyugi Wonho utána szaladt. De, hogy érted azt, hogy max. zavartnak tűnt?- mitől lehetett zavart???

- Hát a bátyámtól tudod furin bámulták egymást.-mondta.- jaj és képzeld utána bátyó elkezdett Hunnie faggatni mert szerintem beleszeretett. Nagyon.- ezen meglepődtem és ha elgondolkodok még sosem láttam Hunniet fiúval.

- Ez érdekes, biztos aranyosak lennének együtt.- képzeltem el őket. De várjunk nekem mennem kell dolgozni!- De most mennem kell.- indultam volna el de ő megfogta a csuklóm ezzel megállitva majd mögém állt és hátulról átölelt.

- De azért valakiknél nem lehetnek aribbak.- mondta majd megfordítva adott egy puszit mire elpirultam. - Viszont most már nekem is mennem kell.- azzal mégegyszer magához ölelt, adott még egy puszit majd elengedett.- szia Bogaram.-vigyorodott el kacsintva.

-Szia Méhim- nevettem fel.

-Méhi?- vigyorgott továbbra is.

- Igen ha én a bogaras vagyok akkor te a méhecském vagy. Mert miért ne.- mosolyogtam.

- Hát rendben akkor szia Bogaram.-kuncogott fel kicsit.

- Szia Méhim.- kitört mindkettőnkből a nevetés majd elindultunk. Én dolgozni, ő pedig valószínűleg deszkázni.

Bye
Wonkyun🐻🐰