With Emotions Came/ Hyungwonho //Befejezett//

17.rész

HYUNGWON

Mikor beléptem a bejárati ajtón, csak akkor éreztem igazán milyen hideg is volt odakint. Leakartam venni a kabáton, mikor realizáltam, hogy nem is volt rajtam. Biztos Wonhon maradt ekkor eszembe jutott, ahogyan összehúzza magán a kabátot, ami nála jóval nagyobb. Nagyon aranyos volt. De igazából csodálom, hogy nem fáztam, talán igaz a mondás miszerint a szerelem fűt. Na hagyjuk is, már úgyis elég fáradt vagyok. Lefürödtem majd beborultam az ágyba és vártam, hogy elnyomjon az álom és mikor ez megtörtént Wowoval álmodtam.
Reggel mikor felkeltem szokásosan rántotátt csinál a nap a szememből. Egyszer tényleg nem ártana lehúznom azt a hülye redőnyt. Na majd egyszer. Rápillantottam az órára ami reggel 7 órát mutatott és mikor ezt felfogtam akkor gondolkoztam el azon, hogy én minek vagyok fennt ilyenkor, hisz ez még hajnal basszus. Végül nehezen de kikeltem a ágyból majd reggeliztem, mosakodtam, öltöztem csak a szokásos. Mikor megláttam a tegnapi nadrágom először tovább mentem de aztán megláttam a zsebéből lógni valamit és akkkr beugrott az az én karkötőm ami Wonhoénak a párja. Ugyanis az enyémen a szívalakú lakat van az ővén pedig egy kulcs. Tehát azt üzeni, hogy " ő a kulcs a szívemhez". Kicsit nyálas dehát szerelmes vagyok nem tehetek róla. Mosolyogva tettem hát el biztonságos helyre. Ekkor pedig csörrent a telefonom ez álltal pedig máris lehervadt a mosolyom mert a menedzserem hívott.

- Igen?- szóltam unottan. Egyébként szeretem a munkám csak hát az emberekkel vannak bajaim.

- Nos ma ugye lenne a fotózás amire remélem már elindultál mert fél óra és kezdődik. Tehát úgy volt, hogy Jisooval kell megcsinálnod de mivel múltkor sem voltál hajlandó vele kamera elé állni, illetve mivel azt mondták egy természetes vagyis nem modell emberrel kéne fotózkodnod. Esetleg ismersz olyat akivel ezt megvalósitanád?-éés igen IMÁDOM A MUNKÁM.

- Nos először is én nem is tudtam, hogy a tegnapi bemutató után még ma is bekell mennem na mindegy aztán gyalog pont fél óra míg odaérek a tempómba de kocsival 10 perc szóval még van időm. Ja és van akivel szívesen megcsinálnam a képeket.- mondtam a végét boldogan. Sosem értettem minek sietettnek, nem vagyok lajhár.

- Huuu. Na rendben akkor hozd be magaddal. Szia. Siess.- fejezte be majd lerakta.

Ezek után sokkal boldogabban indultam el otthonról annak ellenére, hogy csak háromnegyed 8 volt. Beszálltam a kocsiba majd elindultam az étterem felé hátha mert úgy tudom 8kor nyit. Befordultam az utcájába majd láttam egy ismerős kabátban a hely felé sétáló alakot. Mellé gurultam hát a kocsival majd lehúztam az ablakot.

- Hát jó reggel uram. Tudja ismerős a kabátja.- Mikor megszólaltam felkapta a fejét majd pedig a kabátom említésekor elpirult.

- Sz-szia tudod ma akartam visszaadni mert nem tudom hol laksz és reménykedtem, hogy esetleg majd bejössz. Most pedig itt vagy- mosolygott zavartan.

- Nyugi nem gondoltam komolyan felőlem meg is tarthatod nagyon aranyos áll.- most pofán csaptam magam képzeletben.- Egyébként szerinted bennt van már a főnököd?

- M-miért?

- Mert elszeretnélek vinni téged valahova magammal de azért csak úgy elrabolni nem szeretnélek.- kuncogtam.

- O hát még jó.- kuncogott ő is. Mennyire szeretem a nevetését. Na mondjuk milyét nem. Inkább hagyjuk.- Amúgy szerintem van rá esély, hogy bennt van.

- Rendben. Akkor be is megyek szépen és elkérlek mára.- mondtam majd kacsintottam.- Bejössz avgy kint maradsz vigyázni az autóra?

- Ööhm vigyázok az autóra.

- Rendben. Akkor sietek.

Beszaladtam az ajtón majd megkérdezve a döbbent pultostól merre is kell mennem szaladtam is tovább. Egészen az ajtóig. Kicsit kifújtam magam majd benyitottam.