With Emotions Came/ Hyungwonho //Befejezett//

7.rész

WONHO

Gyorsan megettem a rament, amit Hunnie készített, majd kimentem a kanapéra, hogy ott várhassam meg, míg haza nem ér. Tappancs a beagle kiskutyám ott szundított. Óvatosan mögé feküdtem és magamhoz szorítottam, így aludtam el én is.

Nem tudom hány óra lehetett, de Hunnie ébreszgetett fel. Kinyitottam a szemem és erős napsütés világított be az ablakon. A kezemet a szememhez kaptam és nyöszörögni kezdtem.

-Minek ébresztettél fel Hunnie?- kérdeztem, miközben próbáltam fel kelni.

-Azért mert megyünk dolgozni, szóval kapkod magad és öltözz fel. Reggelizni meg ráérsz az étteremben is.- elnevette magát, majd elment. Úgy tettem, ahogy Hunnie mondta és felöltöztem. Készen vártam a bejárati ajtónál. Pár perc múlva megjelent egy menő ruhában. Egy farmer gatyát, fehér pólót és egy fekete cipőt vett fel. A haját felkötötte és a kezében egy gördeszkát tartott.

-Ez minek?- intettem a fejemmel a deszkára.

-Hogy lehadjalak.- gonoszul elröhögte magát én pedig mosolyogva megráztam a fejemet. Kimentünk a lakásból, bezártam az ajtót. Hunnie ráállt a deszkára és máris elhagyott. Nevetve futottam utána, hogy én előzzem meg. De hát, mint mindig nem sikerült, ugyanis megérkeztünk az étteremhez. Nevetve berohantunk, mire mindenki rosszalóan nézett ránk. Erre halkan kuncogni kezdtünk, majd odamentünk az értetlen Minhyukhoz.

-Ti mégis mit csináltatok?- nevetve megráztam a fejem, majd Minhyuk nyakába ugrottam. Viszonozta az ölelésemet, de pár perc múlva elszakadtunk egymástól.

-Hiányoztam?- kérdeztem meglökve a vállát mosolyogva.

-Nem.- felelte komolyan, de tudtam, hogy nagyon is hiányolt.

-Akkor jó.

-Skacok, mindjárt jövök csak be kell mennem az irodába odaadni a deszkámat.- azzal el is tűnt Hunnie a látókörünkből. Én gyorsan beszaladtam az öltözőbe átvenni a ruhámat, majd Minhyuk mellé állva néztem a vendégeket. Fél óra múlva meg szólalt a csengő az ajtó felett. Belépett ő. Egy hosszú fekete kabát volt rajta, ami ki volt gombolva, így láthattam a fekete pulcsiját. Ugyan olyan színű nadrága volt, mint a többi ruháján és a cipője is olyan volt. Egy kicsit körbe nézett asztal foglalás gyanánt, majd bent a sarokban foglalt helyet, ami a kedvenc helyem. Levette a kabátját és a széktáblájára akasztotta. Minhyuk hirtelen meglökte a vállamat és, mikor ránéztem a fiú felé intett.

-Szolgáld ki te én addig a most érkezett családot fogom.- megpaskolta a hátamat, majd elment a felvenni a rendelésüket. Lehunytam a szememet, majd mély levegőt vettem és a fiú felé mentem.

HUNNIE

Fel sétáltam a lépcsőn majd még egy kicsit baktatva elértem a kis folyosó végére azaz a főnök irodája elé. Mély levegőt vettem és benyitottam.

-Figyelj, Jooheon nem nagyon bírom, ha két fiú együtt van, de...- megfordult és rám nézett. Egy nagyot nyeltem és nem tudtam levenni róla a szemem, annyira helyes volt. Hirtelen Jooheon odarohant hozzám és megölelt.

-Szia.- köszöntött én pedig biccentettem egyet felé.

-Visszahoztam a deszkádat, amit nálam hagytál.- a kezébe nyomtam a deszkát.

-Oh, köszönöm pedig esküdni mertem volna, hogy a kezemben volt.- halkan elnevettem magam.

-Mit csináltál a deszkámmal?- kérdezte kíváncsian.

-Én ugyan semmit.- megráztam a fejem ártatlanul mosolyogva.

-Majd kiderítem mit műveltél.